Connect with us
Pesti Hírlap, sok élmény

Archív cikkek

„Örüljenek, hogy ilyen futballszerető miniszterelnökük van”

Létrehozva:

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP

Georges Leekens, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi kapitánya megtörte a csendet, és azt mondja, több türelem járt volna neki. A 70 éves belga edzőt Békeffy Gábor menedzser segítségével értük utol.

Igazi világpolgár, s kíváncsi lennék, hogy utazásai közepette vajon milyen érzések töltik el, ha Budapest neve kerül szóba. Enyhe gyomorgörcsöt kap?

– Budapest a nagy szerelmem. Gyönyörű ez a város, imádni valóak az emberek, és szívesen éltem ott. Olyannyira, hogy ha csak tehetem, újra és újra visszatérek az önök fővárosába.

Megtisztelő amit mond, más kérdés, hogy az emberek nem annyira lelkesek, ha az ön neve szóba kerül.

– Sajnálom. Azért szerződtem Magyarországra, hogy futballreformot csináljak. Valami hasonlót, mint korábban Belgiumban. Sajnos nem hagytak időt erre a munkára. Sőt, igazán el sem kezdhettem dolgozni.

Az idő sok mindent megszépít, szokták mondani, de a tények makacs dolgok, ön négy meccset kapott a válogatott élén, és egyszer sem nyert. Kazahsztántól, Skóciától és Ausztráliától kaptak ki, ráadásul itthon, és csupán egy döntetlent mutattak fel idegenben Fehéroroszország ellen.

– Megértem a szurkolók elkeseredettségét, és még azt is mondhatnám, elfogadom a kritikát, csakhogy egy dolgot mindenképpen tisztáznunk kell: csupán tesztmeccseken kaptam lehetőséget a bizonyításra. A felsorolt találkozók a felkészülést, a csapatépítést, a játékosok összeszoktatását, sőt megismerését szolgálta. Egy folyamat legeslegelején voltunk, és ma is vallom, ha hagytak volna dolgozni, igenis eredményeket mutattunk volna fel.

Tisztában van vele, hogy a játékosok némelyike meglehetősen éles kritikával illette távozása után? Olyasmiket mondtak, hogy irányítása alatt sem taktika, sem fegyelem, sem összetartás nem jellemezte a csapatot.

– Akik nem játszanak, akik a cserepadra szorulnak, azok mindenhol a világon kritikusabbak. A keret tagjainak többségével igenis jó volt a kapcsolatom. Akik kritizálnak, legyen szó játékosról, vagy szurkolóról, és mindenekelőtt a médiáról, amelytől a legkevesebb türelmet kaptam, elfelejtik, hogy a magyar futballnak jelen pillanatban hol a helye a világban. Nem csodatévőnek jöttem, hanem azért, hogy segítsek. Én hívtam be a keretbe először Szoboszlai Dominikot, én szorgalmaztam Willi Orban honosítását. Amikor Magyarországra érkeztem, szisztematikusan térképeztem fel az utánpótlást, korosztályos meccsekre jártam, korosztályos válogatottakat figyeltem, jegyzeteltem, és minden információt begyűjtöttem.

Bárhogy is történt, ön egyértelműen megbukott Magyarországon. Nem így éli meg?

– Nézze, Magyarországon most irigylésre méltó minden, ami a futball körül történik. Olyan új stadionjaik vannak, amit még Belgiumban is irigyelhetnek. Örüljenek, amiért ilyen futballszerető miniszterelnökük van. Minden feltétel adott, hogy a futball fejlődjön. Megsúgom, Belgiumban is öt év kellett, amíg Eden Hazard, Kevin De Bruyne és a többiek beértek, ütőképes csapatot alkottak az irányításom alatt.

Világsztárokat említ, miközben itthon az NB I-ben már szinte csak elvétve futballozik magyar a sok tucatlégiós, zsoldos között. De a felvetésére, hogy több türelem járt volna önnek, azt mondom, Marco Rossi képes volt élni a bizalommal rövid idő alatt is.

– Minden tiszteletem Marco Rossié, de halkan kérdem, ő már kivitte az Eb-re a magyar válogatottat? Úgy tudom, még nem. Bulgáriánál egyébként jobbak a magyarok, győzhetnek Szófiában, és akkor az új Puskás Arénában kivívhatják a továbbjutást.

Nincs önben harag vagy tüske amiért, ahogy ön fogalmaz, idő előtt menesztették?

– Inkább csak hiányérzetem van, hogy nem kaptam legalább egy tétmeccset… De nem leszek olyan, mint Erwin Koeman, aki a budapesti szerződésbontása után kritizálta a vezetést, a magyar futballt.

Sinkovics Gábor

Legnépszerűbb cikkeink