Magyarország

Elkészült a sasleltár

Létrehozva:

2022.01.27. 2:20

Szerző:

Pesti Hírlap

Rétisas (Haliaeetus albicilla) a Hajdú-Bihar megyei Balmazújváros közelében 2022. január 9-én. | Fotó: MTI / Kovács Attila

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a magyarországi nemzeti parkok felmérték nappali ragadozó madaraik létszámát 2022. január 14-16. között.

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve immáron 19. alkalommal szervezte meg az Országos Sasszinkront, a hazánkban telelő ragadozó madarak éves számlálását. A Greenfo a Bükki Nemzeti Parkból tudósított; mint írták az Igazgatóság működési területén, Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben alföldi pusztaságokon, vizes élőhelyeken, domb- és hegyvidékeken gazdag természeti környezetben vehettek részt a madárbarátok a felmérésben. Az időjárás nem kedvezett a számlálásnak: a természetvédőknek komoly kihívást jelentett a párás, ködös körülmények leküzdése. Az összeszámolt példányok mennyisége azt mutatja, hogy a fő táplálékállat, a pocok populációja még nem regenerálódott az utolsó gradációt követő összeomlást után, másrészt a köd nagyon beszűkítette a látótávolságot, ezért töredék területet tudtak csak lefedni.

A szakemberek vezetésével önkéntesek járták be a kijelölt területeket. A január közepén Magyarországon tartózkodó hazai és átvonuló madarakat külön a programra kidolgozott egységesített táblázatba jegyezték be. Ilyenkor a madárvédők elsősorban a sasfajok megjelenését és mozgását figyelik.

A szakemberek úgy jelölték ki a bejárandó területeket, hogy ismerik a felmérésre váró fajok táplálkozási és aktivitási szokásait. Ezeket a madarakat a biztonságot nyújtó fasorok, távoli facsoportok mentén, valamint a zsákmányolási lehetőségeket mérlegelve az állandó kultúrák, mint lucerna, gyepterületek környékén lehet megfigyelni. Az egerészölyveket és vércséket bokrok és fák csúcsain, esetleg szitálva, pocokra lesve lehetett megtalálni. A téli vendég kékes rétihéjákat folyamatosan pásztázva, alacsonyan, a föld felszíne felett őrjáratként mozgó vadászként keresték. Míg az igazán nagyokat, a parlagi sasokat a kiemelkedő nagy nyárfákon, esetleg magasan az égben lehetett megtalálni. A rétisasok már akár fészeképítésben is lehetnek, hiszen ők februárban már a tojásokon kotlanak.