Jegesmedvék költöztek be egy volt szovjet meteorológiai állomásra Csukcsföldön

Egy moszkvai természetfotós a Guardianben közölt fotóesszében dokumentálta, hogy bújócskáznak az elhagyatott épületekben, visszafoglalva élőhelyüket az embertől.

Dmitrij Kokh régóta szeretett volna jegesmedvéket fotózni, de a többi medvénél jóval nagyobb, akár 3 méteres ragadozók közelébe menni is életveszélyes. Kevesen tudják róluk, hogy a zoológusok szerint tengeri emlősnek számítanak, mivel életük nagyobbik részét a vízben, fókákra vadászva töltik. Mancsukra nőtt úszóhártyáik segítik őket abban, hogy akár 10 km/órás sebességgel tudjanak úszni, és akár 2 percig is bírják levegővétel nélkül a jeges víz alatt, miközben az állatvilág legjobban szigetelő bundáját viselik. 

Már csak kevés helyen élnek népes falkákban, az egyik a Jeges-tengeri Vrangel-sziget – az UNESCO által is védett rezervátumot jegesmedve „keltetőnek” is nevezik. A sziget nehezen megközelíthető, ami rossz hír a turisták, jó hír a medvék számára. Csaknem két évbe telt megszervezni ide az expedíciót, melynek során a fotós 2000 kilométert tett meg hajóval a csukcsföldi partok mentén, közben bálnákat, fókákat és rozmárokat fotózott. Eljutott Koljucsinig, ahol még 1992-ig működött a szovjet időkben épített meteorológiai állomás. Mozgást észlelt a parton, majd a távcsövével megpillantotta a legalább húszfős falkát, amelynek hímjei a házak között játszadoztak, míg a nőstények a bocsokkal az öbölben maradtak. Kikötni életveszélyes lett volna, de drónjával egészen közeli képeket tudott készíteni, pár perc után a medvék ügyet sem vetettek a körülöttük zümmögő, furcsa bogárra. A jegesmedvék természetüknél fogva kíváncsiak, ezért is néztek be minden ajtón és kukucskáltak át minden ablakon, páran pedig az otthagyott üres benzines hordókat gurgatták. Emellett az utóbbi pár száz évben annyi vadásszal találkoztak, hogy megtanultak búvóhelyet keresni. Noha már hónapok teltek el a hazatérése óta, a fotós még sokszor a medvékkel álmodik, látja maga előtt, ahogy néznek ki az ablakon és arra gondol, ha a civilizáció egyszer meg is szűnik, a medvék akkor is ott fognak élni a szigeten, alkalmazkodva a megváltozott klímához, felszabadulva az ember jelentette veszély alól.