Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

A lóval foglalkozni kell

Pesti Hírlap

Létrehozva:

Fotó: Dimény András

Bosznai Tiborral beszélgettünk, aki jelenleg a Testnevelési Egyetem Lovaskultúra Oktató szakán tanul lovasoktatást. 

„Azt mondják, hogy egy lovasnemzet vagyunk, de ha megnézzük a statisztikákat arról, hány ember találkozik lóval az első 15 évében, látszik, hogy ez már rég nem igaz” – mondta a Pesti Hírlapnak.

Bosznai szerint a lovaktól való eltávolodás is oka lehet annak, hogy egyre több sztereotípia kering Magyarországon is a lovaglást illetően. „Nagy állat, ezért gyakran félnek tőle. Esetleg azt gondolják, hogy a lovaglás nem számít sportnak. Egyik állítás sem áll stabil lábakon” – vélekedett.

Ha valaki kacérkodik a lovaglás gondolatával, első lépésként meglátogathat néhány lovardát. Ha úgy érzi, megtalálta azt a helyet, ahol adottak a feltételek az alapok elsajátításához és a gyakorláshoz, jöhet a következő szint. „Nem kell az első alkalmakkor lóra ülni. Menjünk oda, simogassuk meg az állatot, esetleg kérdezzük meg a dolgozókat, hogy besegíthetünk-e a ló körül. Ha ezek után úgy érezzük, hogy van dolgunk ezzel a sporttal, be lehet jelentkezni egy futószáras órára” – tanácsolta a kezdeti lépésekhez.

A futószáras oktatás során a ló csak körbe-körbe halad, az oktató pedig egy több méteres futószáron fogja őt a kör közepén. A lovas a futószáras órák alatt könnyen megtanulhatja követni az állat mozgását, az oktató pedig garantálja a biztonságos feltételeket.

 

Vidéken olcsóbb

A lovaglást sokan látják úgy, hogy több anyagi és időráfordítást igényel, mint a legtöbb sport, viszont Budapesttől 20-30 kilométerre már jóval kedvezőbb árakba lehet belefutni, mint a fővárosban. „3-5000 forint körül mozog egy óra vidéken. Az időfaktor persze így tágul, de azért van hobbink, mert szívesen szánunk rá időt” – mondta.

A kezdetekkor egyébként még felszerelést sem szükséges vásárolni. Eleinte egy kényelmes anyagú, rugalmas nadrág és zárt cipő teljesen megfelel a célnak.

Bosznai Tibor szerint egy saját ló, bár nagyobb szabadságot biztosít a lovasnak, ugyanakkor nagyobb felelősséget és több költséget is jelent. Arra is rámutatott, hogy a hozzá nem értő, gyakorlatlan állattartók könnyen félrenevelhetik a lovakat.

 

Dominancia-ügy

„Sokan szeretik kifinomult, nyugodt emberként látni magukat. Ez a lovaglásban könnyen ahhoz vezet, hogy a lovasok szeretnék rábeszélni a többszáz kilós lovat arra, hogy tegye azt, amit kell. De a lovaglás valójában egy dominancia-ügy. Ha a lovas nem tudja megértetni az állattal azt, hogy ő irányít, nem fognak tudni kommunikálni” – mondta, elmondva, hogy a lovaknál a fenyítés technikáját alkalmazzák, ami nem azonos a büntetéssel. 

„A csikók nagyon szeretnek ráugrani az emberre. Amíg az állat 30 kilós, nagyon aranyos tud lenni. Viszont ha ezt nem nevelik ki belőle úgy, hogy megrántják, vagy kap egy erős megszólítást, az később nagyon komoly balesetekhez vezetne” – magyarázta.

A másik véglet az, mikor nem tartják tiszteletben a lovak méltóságát. Bosznai rámutatott, hogy ez sem az ideális kapcsolat, mivel egy esetleges krízishelyzetnél az állat azonnal háttérbe szorítja lovasát. „Ha valaki a jutalmazás, a fenyítés és a tapasztalat együttesével dolgozik, egy balesetben jóval kevesebb eséllyel kerül igazán veszélyes helyzetbe. A tapasztalatok azt mondják, ha az állat fél a gazdájától, akkor egy idő után már nem fog tudni tovább működni a kapcsolatuk” – mondta, hozzátéve, hogy minden lónak megvan a maga személyisége, ráadásul a lovak nagyon értelmes állatok, ezért egy jó és tapasztalt szakember szinte bármire megtaníthatja őket, akármilyen játékos, kíváncsi jószágról van is szó. 

„Viszont ehhez már csikóként foglalkozni kell velük, ebben a korban fontos megtanulniuk, hogy kikötik vagy vezetik őket. Ezt egy-két éves kiképzés követi. Ekkor megszokják, hogy megülik őket, és erre hogyan reagáljanak. Csak ezután dől el, hogy melyik állat lesz díjugrató, fogathajtó, díjlovasló, lovasíjászló, terápiás vagy esetleg hobbiló. Eszméletlen sok mindenre megtaníthatóak” – mondta, kitérve arra is, hogy a lovasélet egy fejlődő ágazata a lovasterápia. 

„Egy nyugodt, kiegyensúlyozott és jó mentális állapotban lévő ló nagyon erősen hathat az emberre. A mozgása olyan gerincstimulációt ad a lovasnak, ami segíthet a mozgásszervi megbetegedéseken. Egy hosszabb lovaglás után pedig megfigyelhetők olyan élettani reakciók is, mint egy meditáció után” – mutatott rá.

 

„Biztos volt, hogy folytatom”

Bosznai Tibor még gyerekkorában lovagolt először. 

„Édesapám a 90-es évek tipikus vállalkozója volt, mindenbe belevágott, amiben látta a lehetőséget. Egy időben nagyon populáris volt a németek körében, hogy Magyarországra járjanak lovagolni, így egy lovastanyát is vásárolt. Itt lovagoltam és itt is estem le először. Volt egy kis póni, akit szőrén ültem meg és ledobott. A pónik egyébként kicsit olyanok, mint a kisebb méretű kutyák, morcosabbak, kiszámíthatatlanabbak. A másik nagy esés pedig egy lovastúra során volt” – mondta. Az első komoly balesete két éve történt, amit hosszú lábadozás követett. 

„Utólag tudom, hogy az én hibám volt. Tipikus, visszatérő probléma, ha valaki kap egy lovat, és kiviszik bértartásba egy tanyára, és a gazdája kijár először négy napot, majd hármat, aztán már egyáltalán nem. A ló, akivel nem foglalkoznak, a legborzasztóbb átalakulásokon megy keresztül. Elvadul, legyengül, esetleg félénk lesz. Egy ilyen állat került hozzám is, én pedig kimentem vele terepre, pedig még nem állt rá készen. A felépülés sokáig tartott, de az biztos volt, hogy folytatom” – mondta.

 

Cserdi Dóra

Legnépszerűbb cikkeink