Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Nagyvilág

Kutatók vizsgálják, az inváziós képesség alapján hogyan csoportosíthatók a fajok

Létrehozva:

Képünk illusztráció | Fotó: BiosPhoto / AFP / Denis Bringard

És hogy milyen tényezők határozzák meg az idegenhonos fajok terjedésének sikerét Európában.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadóját, Botta-Dukát Zoltánt is a tagjai között tudó kutatócsoport eredményeit bemutató publikáció a PNAS című szakfolyóiratban jelent meg június 1-jén.

Idegen növényfajoknak azokat nevezzük, amelyek természetes elterjedési területükön kívül nőnek. Közülük azok a fajok, amelyeknek sikerül önfenntartó populációt létrehozni az új környezetben – ezt nevezik meghonosodásnak –, jelentős negatív hatással lehetnek az élővilágra, a gazdaságra vagy az emberi jóllétre. A kutatók szerint azonban nem minden növényfaj egyformán sikeres az új élőhelyek meghódításában.

A tanulmány az inváziós siker három elkülönülő dimenzióját írja le: lokális tömegesség, földrajzi elterjedés és élőhelyválasztás. A sikeres fajok tömegesen, nagy területen és sokféle élőhelyen fordulnak elő.

A beszámoló szerint azonban a sikeres fajoknak csak egy részére igaz, hogy mindhárom szempontból sikeres hódító.

A vizsgálat során európai léptékben vizsgálták a szakemberek a fajok sikerességét a három szempont szerint, amelynek alapján elvégezték az Európában előforduló őshonos és idegen növényfajok nagy részének besorolását. A kutatók szerint a fajok biológiai tulajdonságai mellett a betelepedésük története is fontos egy-egy faj sikerének előrejelzéséhez.

Az eredmények azt mutatják, hogy a mindhárom szempontból sikeres fajok általában más kontinensekről származnak, míg az Európa más részein őshonos fajok többnyire nem lesznek sikeresek ott, ahol természetes módon nem fordultak elő a földrészen. Ezenkívül a más kontinensről származó, minden szempontból sikeres fajok gyakran gyors növekedésűek, azonban gyengén védekeznek természetes ellenségeik – például az őket fogyasztó rovarok – ellen.

Ez összecseng az „ellenségektől megszabadulva” hipotézissel, amely szerint új földrajzi területre kerülve az idegen faj maga mögött hagyja az evolúció során vele együtt kifejlődött kórokozóit és fogyasztóit, így kevésbé fontos számára a védekezés, és erőforrásait a növekedésre fordíthatja.

MTI / PH

Legnépszerűbb cikkeink