Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Újraélesztett döglött ügyek: 7 év alatt 22 gyilkost kaptak el

Csikász Brigitta

Létrehozva:

Petőfi Attila főosztályvezető, rendőr vezérőrnagy, rendőrségi főtanácsos / Fotó: Police.hu

Régi, reménytelennek tűnő emberöléses ügyeket oldanak meg, és juttatják rácsok mögé azok elkövetőit a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály munkatársai. Az egység vezetőjével, Petőfi Attila vezérőrnaggyal beszélgettünk többek között a kollégáival szemben támasztott elvárásokról és emlékezetes esetekről. Monotonitás, precizitás és kudarctűrés – ez a minimum.

– Az ön által vezetett egység, a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály elnevezése kissé kacifántosabb a korábbinál, amiről csak „döglött ügyek osztályaként” beszéltek. Miért változott az egység elnevezése?
– A „döglött ügyek osztálya” egy populárisabb elnevezés, és a szervezeti állománytáblába nehezebben illeszkedik be, annak hivatalos neve egyébként az Erőszakos és Vagyon Elleni Ügyek Osztálya volt. Az életvédelmi osztály 2013 januárjában jött létre, majd 2015-ben megalakult a vagyonvédelmi egység, és átalakultunk főosztállyá. Most összesen huszonketten vagyunk a főosztályon, mert a vagyonvédelmi osztályon dolgozó hat kollégához kaptunk még öt főt, hogy egy nemzetközi, olasz-német-magyar együttműködés keretében felszámoljunk egy olyan szervezett bűnözői csoportot, amely gépjárművek illegális értékesítésével foglalkozik. A kiemelt ügyek felderítése egyébként azokat az emberölés miatt folyt eljárásokat jelentik, amelyekben a megyei rendőr-főkapitányságok nem találták meg a tettest vagy a tetteseket. Jelenleg 11 kollégám 15 eljárást vizsgál. Illetve a gyilkossági ügyek mellett azok az eltűnéses esetek is hozzánk tartoznak, ahol felmerül a gyanú arra, hogy az illető azért nincs meg, mert emberölés áldozatává válhatott.

– Kovács Lajos ezredes, aki korábban a „döglött ügyek osztályát” vezette, azt mondta, hogy a tettesek lebuktatását az segítí, hogy idővel megváltoznak az emberek közötti viszonyok, és barátokból ellenségek lesznek. Valóban ez járul hozzá leginkább a régi gyilkosságok felderítéséhez?
– Ez is számíthat az ügyek megoldásában, de sokat jelent az, hogy a bűnügyi technika egyre fejlettebb, például a nyomrögzítés, ami több elkövető megtalálásában is szerepet játszott. Hét év alatt huszonkét gyilkost fogtunk el. Akadt olyan év amikor egyet sem, és volt olyan év, hogy többet. Számomra a legemlékezetesebb esetek között van Balla Irma és a soroksári futónő, Gy. Krisztina gyilkosának megtalálása, illetve a szikszói vagy a makói emberölés felderítése.

– Mesélne valamelyik ügyről?
– Az utóbbi még 2004. november 16-án történt. Egy nyolcvan év feletti nőt és a hozzá látogatóba érkező ötven év körüli lányát ölték meg a Csongrád megyei városban fényes nappal. Mindkettőt vascsővel fejbe verték és mindkettőnek elvágták a torkát. Az idős asszony unokáját gyanúsították meg a bűncselekmény elkövetésével, de aztán őt el kellett engedni, mert nem volt bizonyítható, hogy ő végzett a két nővel. A nyomozást 2006-ban megszüntették, majd 2019-ben kezdeményeztük az ügy továbbfolytatását.

– Mi tűnt fel önnek rögtön?
– Az, hogy a nyomok alapján egy egyszerű embert kell keresnünk. Ugyanis a tettes nemcsak pitiáner dolgokat vitt el, hanem gátlástalan is volt. A véres lakásban a két holttest mellett eltöltött három órát és közben megevett egy almát, de meg is mosakodott és levette a cérnakesztyűjét, amit aztán ott hagyott a helyszínen. Így tett a gyilkossághoz használt vascsővel is, azt a földbe szúrta. Ezek miatt biztosak voltunk abban, hogy egy megélhetési bűnözővel állunk szemben, aki feltehetően másik bűncselekményt is elkövet majd.

– És hogy lett meg ez a személy?
– Elkezdtük a kesztyűben megmaradt DNS-mintákat megkeresni, és az alapján sikerült egy olyan hosszú képletet összerakni, amely alkalmas volt egyedi azonosíthatóságra. A gyanúsított esetében korábban csak rossz minőségű ujjlenyomatot rögzítettek, és az nem volt alkalmas a gépi azonosításra, ezért manuálisan több száz, Csongrád megyei vagyon elleni bűncselekmény elkövetőinek az ujjlenyomataival vetették össze. Így jutottunk el végül a férfihoz, Sz. Déneshez, akit idén február 18-án fogtak el, és akinek a DNS-azonosítása is sikerre vezetett, így a bíróság a bizonyítékok alapján elrendelte a letartóztatását.

– Említene egy olyan felderített ügyet, amelyet sokáig eltűnésként kezeltek?
– Majdnem másfél évtizedig eltűnt személyként tartottak nyilván egy szegvári férfit. Ám mivel ismert volt, hogy ő és a felesége sokat veszekedett, felmerült a gyanú arra, hogy a neje ölte meg. Mint kiderült, a nő egy vita hevében pajszervassal agyonverte a férjét, a holttestet pedig elásta. Hogy hol, az már nem derült ki, mert bár megmutatta nekünk, hogy a szántóföldön hova temette el a házastársát, a holttest nem került elő. Még annak ellenére sem, hogy egy focipálya nagyságú területet megmozgattunk. Egyébként amikor az asszonnyal közöltük, hogy őt gyanúsítjuk a férje megölésével, megtört és megkönnyebbült. Az ügy megoldását segítette az is, hogy egyértelmű volt az, hogy a nő hazudik.

– Amikor sorozatosan vakvágányra kerülnek és nap mint nap kudarcként élik meg, hogy még mindig nem sikerült egy tettest elkapni, hogyan lehet erőt meríteni a további munkához?
– Olyan emberekkel dolgozom együtt, akik képesek tűrni a monotonitást, el tudják viselni a kudarcot, és képesek molyolni az ügyekkel. A soroksári gyilkosságnál például a történtek idején négymillió telefonhívás volt a térségben, azon belül is több ezret kellett elemezni, adathalmazokat értékelni és egymással összevetni. Mindezek miatt a munkánkat csak türelemmel és precizitással, szintetizáló gondolkodással lehet végezni. Emellett elengedhetetlen az élettapasztalat is, így talán nem meglepő, hogy az életes nyomozók átlagkora 45 év. A legfiatalabb kollégám is 38 éves –  és majdnem húsz éve rendőr.

Legnépszerűbb cikkeink