Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Bencsik János: „Ha nem lenne igazam, nem nyomoznának”

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Feljelentette magát, aztán feljelentették őt ‒ így áll most Bencsik János, a Jobbikból kilépett, most független országgyűlési képviselő harca a kormány vírus-kommunikációjával. 

Feljelentést tett ön ellen a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház a képviselői oldalán közzétett, alkalmatlannak talált kórházi védőeszközökről készült videója alapján, erről csütörtök délután tettek ki egy közleményt a kórház oldalára.

Kettő feljelentés is történt. Én tettem egyet az Országos Rendőr-főkapitányságon ismeretlen tettesek ellen az ügyben, hogy Magyarországon tömegével osztanak ki olyan védőfelszereléseket, amelyek a rajtuk lévő felirat szerint egészségügyi felhasználásra alkalmatlanok. Ma voltam meghallgatáson a Gyorskocsi utcában, ahol feljelentés-kiegészítést tettem. Szomorúan látom, hogy a történet abba az irányba halad, hogy a portásokat és ápolónőket veszik elő.

A Dél-pestiben belső nyomozást indítottak, amelynek nem az a célja, hogy kiderüljön, miért nincs kellő mennyiségű és minőségű védőfelszerelés, hanem annak feltárása: ki nyilatkozott nekem, ki engedett be. Embereket fenyegetnek kirúgással, áthelyezéssel. A politikai felelősséget egyértelműen Kásler Miklós viseli, a rendőrséget arra kértem, állapítsák meg a büntetőjogi felelősségét. Kell lennie egy állami szervnek, hivatalnak, amelynek az lenne a feladata, hogy az alkalmatlan eszközök forgalomba helyezését megakadályozzák, vagy ha ez már megtörtént, visszavonják. Más országokkal szemben nálunk ilyen nem történt, ehelyett az eltussolás volt a jellemző. Azóta nagyon sok megkeresést kaptam, hogy más kórházakban hasonlóan rossz a helyzet.

Tegnap a dél-pesti kórház feljelentést tett ellenem rémhírterjesztésért és a karanténszabályok megsértéséért, mindkettőt nehezemre esik értelmezni. Mindenesetre állok elébe. A rémhírterjesztésről szóló „önfeljelentésemet” egy hete elküldtem Ralovich Zsolt kórházigazgatónak, hogy induljon el egy nyomozás, és derüljön ki az igazság!

Szintén önnel kapcsolatos csütörtöki hír, hogy kiderült, egy minisztériumi dolgozó apja írja a Financial Timesban megjelenő, a kormányt dicsérő cikkeket.

Kaptam egy információt arról, hogy azokat a Financial Timesban megjelent cikkeket – amelyekre Kovács Zoltán úgy hivatkozik, hogy külföldön is egyre többen méltányolják az Orbán-kormány politikáját – valójában egy minisztériumi munkatárs, bizonyos Stefanovszky András írja. Ez ügyben küldtem egy írásbeli kérdést Gulyás Gergely miniszterhez, hogy cáfolja vagy erősítse meg, hogy ugyanarról a személyről van-e szó. Az érintett azóta megszólalt, hogy a cikkeket nem ő, hanem az édesapja jegyzi. A minisztériumból hivatalos válasz egyelőre nem érkezett.

Egykor jobbikos képviselőként mi a véleménye arról, ami volt pártjában történik? Gondolok például arra, hogy felszólították Varga-Damm Andreát, adja vissza a mandátumát.

Nagyon szomorú látni, ami most a Jobbikban zajlik, és visszaigazolva érzem azt, amivel a pártból való kilépésemet indokoltam. Akkor úgy fogalmaztam, hogy egy erkölcstelen és önpusztító politika zajlik a párton belül, amihez nem szeretnék a továbbiakban asszisztálni. A Sneider Tamás és Varga-Damm Andrea képviselőtársaim ellen zajló eljárást méltatlannak tartom, különösen Tamás esetében visszás ez, aki két éven keresztül a legnehezebb időszakában vezette a pártot.

Amikor kilépett a Jobbikból februárban, akkor sietett leszögezni, hogy szükségesnek látja az ellenzéki együttműködést, a Jobbik irányváltásával ugyanakkor nem ért egyet. Mi a különbség?

Szerintem az ellenzéki együttműködésben szükség van egy csalódott jobboldali szavazókat is megszólítani képes pártra, akik ugyanúgy nemet mondanak a 2010 előtti világra, mint az Orbán-kormányra. Ezért is tartottam stratégia hibának, hogy a Jobbik feladta ezt a teret. A többi, baloldali és liberális gyökerű ellenzéki párt sem várja a Jobbiktól, hogy ne legyen jobboldali párt, hiszen nekik nem egy újabb konkurens alakulatra van szükségük, hanem egy olyanra, amely lefedi az ellenzéki jobboldalt.

Kritikával illette az ellenzéket a kormány veszélyhelyzet alatti különleges jogosítványaira adott válaszai miatt. Most úgy látszik, önnek volt igaza, a kormány lemondani készül a különleges felhatalmazásról.

Az Orbán-rendszer az elmúlt tíz évben alapjaiban sikerült kiismerni. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a felhatalmazási törvény megalkotásakor direkt olyan feltételeket fogalmaztak meg, amelyre ellenzéki képviselő nem mondhat igent, gondolok itt például az időkorlát nélküli felhatalmazásra. Ugyanakkor ez egy csapdahelyzet volt, hiszen leszavazni is politikai öngyilkosság volt, hiszen az ellenzék ezzel belenavigálta magát egy megnyerhetetlen kommunikációs helyzetbe. Sajnálom, hogy az ellenzéki pártok ezt vagy nem ismerték fel, vagy nem volt bátorságuk egy különutas politikát képviselni. Konstruktív kritikának szánom: mindaddig, amíg az ellenzék nem ismeri fel, hogy Orbán Viktort nem lehet azon a terepén legyőzni, amit maga jelölt ki a küzdelem színterének, addig csak egyre messzebb kerülünk a kormányváltástól.

Kell-e ön szerint szonda az Országgyűlésbe?

Kellene. A kulturális dolgozók jogfosztásáról szóló törvényjavaslat vitája közben, amikor 20 ezer ember jövőjéről volt szó, a kormánypárti képviselők egymással kvaterkáztak, röhögcséltek, viccelődtek. Volt köztük, aki olyan tüneteket produkált, hogy kénytelen voltam megkérdezni a levezető elnököt, van-e lehetőség szondáztatni a képviselőket, mert komolyan felmerült a gyanú, hogy a bezárt kocsmák helyett egyesek a Parlamentet használják tivornyázásaik helyszínéül. L. Simon László volt államtitkár valamiért megszólítva érezte magát, mert másnap a Facebookon utasította vissza a feltételezést. Akár józan volt, akár nem, a viselkedését mindenképpen felháborítónak tartom.

Tálos Lőrinc

(Az interjú először a Pesti Hírlap digitális számában jelent meg pénteken.)

Legnépszerűbb cikkeink