Véget ért Kína és Hollywood románca?

A 168 Óra június 17-én, csütörtökön megjelenő számát Mohos Máté írásával ajánljuk. A teljes cikk a nyomhatott lapban olvasható.

A kínai külpolitika fontos része, hogy a külföldi fogyasztókat is az országhoz édesgesse. A nyugati szórakoztatóipar több fontos szereplője pedig szívesen együtt is működik velük – olvasható Mohos Máté a 168 Órában megjelent „Kínai befolyás az álomgyárban” című írásában.

Súlyos hibát követett el John Cena. A pankrátorból lett A-listás színész éppen új filmjét, a Halálos iramban 9-et promotálta, amikor egy interjúban országként hivatkozott Tajvanra, amelyet az egypárti vezetésű Kínai Népköztársaság a renegát tartományának tekint. A történet itt nem ért véget: a hollywoodi sztár hamarosan videót töltött fel az egyik legnépszerűbb kínai közösségi médium, a Weibo felületére. Ebben szinte folyékony mandarinnal töredelmesen bocsánatot kért a „hibájáért”.

Az eset két dolgot is elárul Kínáról: egyrészt azt, hogy a keleti hatalom milyen kényesen próbálja felépíteni az imidzsét nyugaton, másrészt pedig azt, hogy a szórakoztatóiparban milyen sikeres ez a hadművelet.

Kína és Hollywood az elmúlt évtized során kezdett el közeledni egymáshoz. A megnövekedett érdeklődés Kínának is tökéletes alkalmat biztosít arra,

hogy kulturális befolyást szerezzen a világ szórakoztatóiparának fellegvárában. Azt, hogy Kínában milyen filmeket mutathatnak be a mozik, az állam határozza meg: a befektetésekért és a bemutatásért cserébe a nagy hollywoodi stúdiók szívesen belemennek abba, hogy a kínai kormányt fényezzék, illetve nekik tetsző üzeneteket mutassanak be a filmjeikben.

Ezért ma már számos, kínai segítséggel készült blockbuster is úgy jeleníti meg a kínai államot, mint egy hatékony, olajozottan működő, emberbarát rendszert.

Tavaly augusztusban a PEN America nevű emberi jogi szervezet majd’ százoldalas tanulmányban figyelmeztetett: ez veszélyes. James Tager, a szervezet igazgatóhelyettese szerint „a Kínai Kommunista Párt egyre inkább befolyásolja azt, hogy mit lát a nemzetközi közönség”.

Ennek hatásait pedig nemcsak a mozivásznon látjuk, hanem Cena bocsánatkérésében is.

Habár a kínai befolyás az elmúlt évtized folyamán jelentős volt az amerikai filmiparban, a koronavírus, a két ország gazdasági háborúja, valamint Kína emberi jogi helyzete nyomán kétségessé vált az együttműködés jövője.

Az amerikai produkciók részesedése a kínai piacon egy év alatt 29 százalékról 11 százalékra esett. A hollywoodi stúdiók dolgát pedig most már több dolog is nehezíti: egyrészt a Kínával csatározó Washington is nyomást gyakorol rájuk, másrészt pedig a visszavágó kínai kormány is egyre szigorúbb döntéseket hoz arról, hogy mi kerülhet vászonra az országban, illetve hogy hogyan és mennyit fektethetnek be külföldön a kínai gazdasági szereplők.

Egyelőre még korai megmondani, hogy véget vethet-e Kína és Hollywood románcának a két ország szembenállása – és azt is, hogy ezzel ki járhat jól.

PH