Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

A legjobb barátod, vagy felesleges kütyü?

Pesti Hírlap

Létrehozva:

Fotó: Shutterstock

A mai okoseszköz-ökoszisztémában kétféle óra van: a nagyon okos és a kicsit okos.

A technológia fejlődése az utóbbi években talán a mobiltelefon-iparban látható a legjobban, alig másfél évtized alatt teljesen megváltoztatott szinte mindent, amit addig gondoltunk a telekommunikációról. Most azonban már erre a szintre zárkóznak fel az okosórák, és más okos-eszközök is, lassan a mindennapjaink részévé válva. 

2013-ra a kereskedelem számára legfontosabb korosztály, a 18-45 évesek, szinte teljesen leszoktak az óraviselésről, hiszen a telefon mindig kéznél volt. Így órát tényleg csak azok hordtak, akik ezt szerelemből és az óraipar iránti elkötelezettségükből tették. Még ebben az évben megjelent a piacon a Pebble, amely arra volt alkalmas, hogy az okostelefonokra érkező értesítéseket meg tudta jeleníteni, illetve mutatta az időt és a dátumot. Ezt követően a többi cég is felismerte, hogy ebben a műfajban van potenciál, és amikor végül két évvel később beszállt a buliba Apple, akkor már egyértelmű volt: az óra újra divatba jön. 

Ezt semmi nem reprezentálja jobban, mint az a tény, hogy az Apple nagyjából 31 millióra becsüli a 2019-ben eladott okosórák számát, míg a svájci óraipar ebben az évben összességében 21 millió eladást hozott össze. Tehát ez a cég egymaga túlszárnyalta a világ legjelentősebb óraipari vállalatait.

 

Okos és okosabb

A mai okoseszköz-ökoszisztémában kétféle óra van: a nagyon okos és a kicsit okos. Azaz, amelyik kicsit okos, az általában csak egy kiegészítő, és nem önállóan használható eszköz. Ameddig a nagyon okos óra nagyon sok mindent tud a telefon nélkül is, addig kicsit okos óra önmagában csak azt a három dolgot tudja, amire szükség is van, megkapjuk az alapvető mozgásadatokat, az értesítéseket, illetve mutatja az időt. 

Pár éve, mikor megjelentek az első okosórák, még nagyon kezdetlegesek voltak, és a viselőikre is furcsa pillantásokat vetettek az emberek. Napjainkban persze már ott tartanak a gyártók, hogy egy-egy szebb darabról már csak egészen közelről tudjuk megállapítani, hogy okosórával van dolgunk. A funkciók tárháza pedig szinte határtalan: tevékenységeink nyomon követése és megosztása, edzéseink mérése, illetve hogy mindig kapcsolatban tudunk maradni az értesítéseknek és az azonnali válaszlehetőségeknek köszönhetően.

Vannak olyan banki szolgáltatások, amelyek azt is lehetővé teszik, hogy ezekkel a kütyükkel az NFC-technológia segítségével fizetni is tudjunk, így sem a bankkártyánk, sem a telefonunk nem kell, hogy nálunk legyen. 

 

Fő az egészség

Ami ennél is fontosabb, hogy egy bizonyos szint felett nem csak kényelmi digitális eszközről beszélhetünk, hanem egészségügyi segítő is lehet. Hiszen a beépített pulzusmérő szinte mindegyik okosórában megtalálható. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az óra hátulján van egy fényforrás és egy érzékelő, amely a csukló bőr alatti hajszálereiről visszaderengő fényt „látja” – éppen ezért az okosórák pulzusmérése nem túl pontos. Ettől függetlenül még számos dolgot lehet kikövetkeztetni a pulzusból. A piac egyes modelljei már képesek EKG mérésre is, de ez leginkább már a 120 ezer forintos árszint felett fordul elő. Hogy megéri-e, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az az eset, amikor az ajándékba kapott okosóra derített fényt egy súlyos betegségre, amely napokon belül tragédiához vezetett volna. 

Az okosórák egyik legnagyobb előnye, ami miatt ennyire elterjedtté váltak, hogy kijelzőjük segítségével a számlap saját egyéniségünkre szabható. De akár alkalomhoz, vagy hangulatunkhoz illően bármikor lecserélhetjük az óra számlapját, így akár divatkiegészítőnek is felfogható. Annak fényében egyre inkább igaz ez, hogy a legtöbb modell szíja cserélhető, így olyan érzést is kelthet, mintha minden nap másik óránk lenne.

 

Hasznos, de kell-e?

Háromféle ember van: akinek volt és lesz is, akinek nincs és soha nem is lesz, és az, aki ki fogja próbálni, és utána dönti el, hogy akar-e okosórát vagy sem. Hogy hasznos holmi, az kétségtelen, de hogy kell-e valakinek, az már kérdéses lehet. A fentiek fényében mindenkinek maga döntheti el, akarja-e tudni mennyit lép, ki hívja, vagy hogy hozzávetőleg mennyi a pulzusa – ha pedig eddig nem hordott órát, változtatna-e szokásain ezekért a szolgáltatásokért. A többi már mind csak pénz és igény kérdése.

A felső kategória ára nyilván a csillagos eget verdesi, főleg, hogy az elmúlt egy-két évben a klasszikus nagy óramárkák is megjelentek a piacon az elektronikában már ismert gyártók mellett. De ha maradunk a kütyümárkák világában, akkor is említésre érdemes az Apple, a Samsung, a Huawei és a Xiaomi. Ha pedig „óramárkára” vágyik valaki, egyre több „nem tech” gyártó is kínál kinézetben „óra formájú” alternatívát, legyen az a Fossil, vagy esetleg a divatóráiról is ismert Michael Kors. Ha szigorúan az alapfunkcióknál maradunk és még a dizájn sem annyira fontos, akkor a kevésbé ismert márkákból már tízezer forint körül is csemegézhetünk, igaz, ezektől azért sokat ne várjunk. 

Összességében elmondhatjuk, hogy az előítéletek, amelyek ott lappangtak az emberekben, mára elillantak. Ehhez nyilván kellett, hogy elérhető áron legyenek kaphatóak az okosórák, és arra is szükség volt a gyártók „szintlépésére”: ne úgy nézzenek ki ezek az eszközök, mint egy rétegtermék, és a kínálatban mindenki megtalálhassa a magához illő darabot.

 

Szabó Ákos

Legnépszerűbb cikkeink