Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Trianon 100.

Létrehozva:

Nemeth Zsolt / Forrás: Facebook

Ma fél ötkor elérkezik a pillanat, hogy a trianoni békeszerződést követő 100 évről számot vessünk: a békeszerződést követő évszázad a mai napon véget ér. A számvetéshez pontos adatok kb. másfél év múlva lesznek Magyarországon és a szomszédos országokban, amíg lezajlanak a népszámlálások. Nagy vonalakban azonban már most is megvonhatjuk a 100 év mérlegét.

A mérleg egyik serpenyőjében hatalmas veszteségek vannak.

Számszerű veszteségek: sok-sok százezer főnyi emberveszteség az elcsatolt területek magyarságából, és hatalmas gazdasági erő elvesztése nemcsak az elcsatolt területeken, hanem az országhatáron belül is. Valaha magyar többségű városok tucatjai, amelyekben ma a magyarok csak vendégként járhatnak.

És erkölcsi veszteségek: olyan helyzetek, amikor a határon túliak úgy érezhették, hogy az anyaországiak elárulták őket, ellenük szavaztak, és olyan helyzetek, amikor az elcsatolt területek visszaszerzése érdekében az anyaország az ördöggel is szövetségre lépett.

De van a mérlegnek egy másik serpenyője is.

A másik serpenyőben az szerepel, hogy a trianoni békeszerződés célja a magyarság eltüntetése volt az elcsatolt területekről. És a későbbi asszimilációs politikák, kitelepítések, népirtások célja is ez volt. A magyarok álma pedig ennek az ellentéte volt: a megmaradás. Két történelmi erő csapott össze: a „Sikerül-e eltüntetni?”, és ezzel szemben, a „Sikerül-e megmaradni?” vágya. Ennek a két víziónak az összecsapása az elmúlt száz év története, aminek ma a mérlegét megvonja kérlelhetetlen idő.

A történet mai mérlege pedig az, hogy 2020. június 4-én van egy több mint milliós erdélyi közösség, egy többszázezres felvidéki magyar és egy több mint kétszázezres vajdasági magyar közösség, egy másfél százezres kárpátaljai magyar közösség, és egy-egy kicsi, de autonóm magyar közösség Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában. 2020. június 4-ének a hősei a határon túli magyar közösségek tagjai!

A magyarok mindegyik elcsatolt területen megmaradtak.

Kijelenthetjük tehát: hatalmas veszteségek árán bár, de az elmúlt 100 évet a magyar nemzet sikeresen túlélte! Megmaradtunk – Isten kegyelmes akaratából.

És a győzelmes serpenyőben még a megmaradáson felül is vannak aranysúlyok. Ott van számtalan hősies teljesítmény: a halál, a börtön, a megaláztatás bátor vállalása egymásért. Ott vannak hatalmas kulturális teljesítmények: a határok feletti szolidaritás és küldetés kultúrájának megalkotása. És ott vannak gyönyörű élmények: a szétszakítottság ellenére való összetartozás ezerszer ezer formában való személyes és közösségi megélése.

Azért hívjuk a békediktátum évfordulóját Nemzeti Összetartozás Napjának, mert ez a mérleg mindkét serpenyőjére emlékeztet. Arra is, hogy a győzelemért hatalmas árat kellett fizetnünk, és arra is, hogy az Isten kegyelme hatalmas teljesítményekkel, élményekkel és alkotásokkal ajándékozott meg minket ebben a száz évben. Ehhez a mai naphoz imádkozni és dolgozni, szenvedni és hálát adni egyaránt sokat kellett.

A századik évfordulón azzal is számot kell vetnünk, hogy változatlanul vannak álmaink. Van egy magyar álom.

Böjte Csaba testvérünk írta az Új Ember múlt hétvégi számában, hogy Trianon véget vetett a kárpát-medencei népek sikeres közös országa álmának. Tegyük azonban hozzá, hogy immáron  megszületett a mai magyar álom: a sikeres szomszédos országokban élő, sikeres magyar közösségekkel övezett, sikeres Magyarország álma. A háromszoros közös siker álma. 

Egy olyan Magyarország, amelyben minden magyar, és olyan szomszédos országok, amelyekben minden polgáruk jól érezheti magát. És olyan Közép-Európáról álmodunk, amelyről keleten is, nyugaton is azt mondják, hogy „bárcsak mi is közép-európaiak lehetnénk”.

*

A 100. évfordulón azért fontos tudatosítanunk az álmunkat, mert az álmoknak valóságformáló erejük van. Nem mindegy azonban, hogy hogyan formálják álmaink a történelmet! Volt nem is olyan régen egy európai álom. Az európai keresztyén politikusok mertek nagyot álmodni. És mertek tenni is érte. Lett is belőle Európai Közösség, majd Európai Unió. Hogy hol tart az álom megvalósítása, külön elemzést igényel!

Az álom történelmet formált, de arról, hogy hogyan formálta, az álom megvalósítói racionalitásának és erkölcsiségének minősége döntött, és dönt ma is.

Nekünk, állíthatjuk, van honnan racionalitást és erkölcsiséget merítenünk. A Nemzeti Összetartozás Napja arra emlékeztet, hogy eleink számára az elmúlt száz év álma a megmaradás álma volt. És arra is emlékeztet, hogy az elcsatolt területeken maradó magyarok hatalmas árat fizettek, és hatalmas erkölcsi és szellemi teljesítményeket tettek le az asztalra ennek az álomnak a megvalósulásáért.

Manapság Szerbiában és Szlovákiában egyre jobbak az esélyek az álomgyárban, amit mi, és főleg az ott élők nagyra értékelünk. Igor Matovič, Szlovákia új miniszterelnöke 2-án, kedden száz magyar felvidéki vezetőnek adott fogadást június 4-e alkalmából, ami jele annak, hogy új szemszögből nézi a történelmet. A gesztus és az elhangzott beszéd olyan ajándék Trianon 100. évfordulójára, amilyenre nem számítottunk – ráadásul ő lépett először. Ivan Korčok szlovák kül- és Európa-ügyi miniszterrel történt eheti találkozóm is ezt erősítette meg. Az sem lehetetlen, hogy közösen kezdhetjük meg a történelem feltárását is egy vegyes, magyar és szlovák történészekből álló bizottságban. A közösen vállalt múlt egy jobb közös jövő felé mutat. A magyar álom megvalósulásához fokozatosan közelebb kerülünk.

Az álom megvalósulásában a határon túli magyarok racionalitása, erkölcsisége, bátorsága mérvadó. Ez kijelöl egy utat, mely szerint nekünk minőségi színvonalon kell megvalósítanunk a hét erős szomszédos országban élő hét erős magyar közösséggel körülvett erős Magyarország álmát.

Hogy unokáink elmondhassák: „az álmok nem hazudtak”! „Isten áldd meg a magyart” nemzedékről nemzedékre!

Németh Zsolt, egykori külügyi államtitkár, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke

(A publicisztika a Pesti Hírlap június 5-i számában jelent meg,)

Legnépszerűbb cikkeink