Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

„Csúnya világ lenne, ha a közhangulat szerint ítélkeznénk”

Vámosi Ágoston

Létrehozva:

Fotó: Bulent Kilic / AFP

Kormányoldalról újabban rendszeresen támadják a bíráskodást, a bírákat. Ez történt a Szeviép-per, a borsodnádasdi haláleset (Csenge-ügy), a gyöngyöspatai kártérítések vagy a „börtönbizniszként” emlegetett kártalanítási ügyek kapcsán. A miniszterelnök nemzeti konzultációt is kezdeményezett az igazságszolgáltatásról. A bírák kiszolgáltatottak az igazságszolgáltatás elleni politikai hangulatkeltéssel szemben – hangzott el nemrég egy bírói fórumon. Ennek jegyzőkönyvéből szemezgettünk.

Több bíró is említette, hogy korábban is voltak bírói döntéseket kritizáló média vagy közszereplői vélemények, de elszórtan, a mostani pedig kampányszerű. Tudják ők is, hogy a bíróságok működését kritizálhatják, hiszen a közhatalmat ellenőrzi a sajtó. De a bírók nem tudják magukat megvédeni, ahogy Dr. Vasvári Csaba mondta: – Egy bíró – miután alkotmányosan korlátozott a véleménynyilvánítási szabadsága – nincs abban a helyzetben, hogy megvédje magát. Nem mehet be az esti hírműsorba, és nem mondhatja el azt a két mondatot, ami kihúzná a szőnyeget a lába alól annak a torz érvelésnek, amely őt hibáztatja. A bíró az ítélet indokolásában elmond mindent, és onnan ő nem nyilatkozhat a saját ügyében. De néha úgy érezhetik a bírák, hogy magukra vannak hagyva. Szeretném, ha nem terjedne el az a gyakorlat, hogy elfogultsági kifogást jelentenek be a bírák, mert, félve a várható nyomástól, amit annak az ügynek az elbírálása okozhatna, nem vállalják azt, hogy a legjobb tudásuk szerint eljárjanak.

Mi is az az érzékenyítés?

„…megdöbbentő és nagyon aggasztó, hogy a Soros-hálózat már a magyar bíróságokra is betette a lábát” – ezt épp Halász János, a Fidesz szóvivője mondta a 2018-as kampányban, és ez a vád azóta is folyamatosan visszatér. A „lábbetevés” nem más, mint az „érzékenyítő tréningnek” nevezett, igazságszolgáltatási szakemberek számára szervezett, általában az EU által fizetett képzések. A civil szervezetek 2017 óta lényegében leálltak az ilyen tréningekkel.

– Nagyon rossz kifejezés ez az érzékenyítés – mondta lapunknak egy korábbi előadó. – A képzések lényege magyar vagy nemzetközi jogi eseteken keresztül, tréning, tehát interaktív formában, bemutatni a miénktől eltérő gyakorlatokat. Emellett vannak olyan tréningek, ahol a szereplők saját előítéleteikkel szembesülhetnek.

Utóbbit a tréner kifejezetten feleslegesnek, sőt kontraproduktívnak tartja.

– Ezek egyszeri alkalmak, márpedig az semmire sem jó. Ha nem egy folyamatról van szó, akkor inkább ellenérzést vált ki a résztvevőkből, mintsem felismerést.

A kormányzati kommunikáció „Soros-hálózat” jelzője meglehetősen nagyvonalú. Ilyen típusú tréningeket a sokat támadt civil szervezetekkel együtt tartott az Alkotmánybíróság, több egyetem, az ENSZ magyar képviselete, de előfordult, hogy a téma miatt a fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezetei voltak jelen, máskor az ügyészség, sőt, arra is akadt példa, hogy a Helsinki Bizottság a Századvéghez tartozó Migrációkutató Intézettel közösen beszélt a menekültekkel kapcsolatos joganyagról.

Jogalkalmazók, nem jogalkotók

A szlogenszerűen sulykolt propaganda elfedi azt, hogy a bírók a politika által meghozott jogszabályokat alkalmazzák, attól nem nagyon térhetnek el, a kétharmados fideszes többségű parlament a mérlegelései jogukat is jelentősen szűkítette. Dr. Vadász Viktor véleménye: – Igen szűk körben mellőzhetjük jogszabályok alkalmazását… Törvény írja elő, hogy 2013 óta nem háromnegyed vagy négyötöd rész kitöltése után, hanem már a büntetés kétharmadának kitöltése után szabadulhassanak elítéltek feltételes szabadsággal.

A kormány joga és kötelessége eldönteni, hogy a feltételes szabadság vagy a kártalanítások szabályozása hogyan változzon, ezekről nem is kívánunk szakmai vitát folytatni. A kormány és a parlament joga meghatározni a jogszabályi kereteket, a bíróságok feladata pedig ezek végrehajtása, hiszen mi a jogalkalmazók vagyunk. Nem arról nyilatkoznak a politikusok, hogy jogszabályi változtatás szükséges a feltételes szabadság, a fogvatartási kártalanítások vagy a bírói összeférhetetlenség koncepcióban. A nyilatkozatok a bíróságokat okolják és a bíróságok ellen hangolnak. A politikusok üzenete a társadalom felé, hogy „a joggyakorlat a bűnözők oldalán áll”.

 „Reménytelen helyzetben vagyunk”

Dr. Senyei György, az Országos Bírói Hivatal elnöke a nép igazságérzetéről beszélt: „A közvélemény, ha történik egy rettenetes bűncselekmény, azonnali és súlyos büntetést kíván. De mi erre nem tudunk egyéb választ adni, mint hogy csak a jogerősen elítéltet lehet megbüntetni”

Konkrét, a Fidesz politikusai által említett esetek is előkerültek a tanácskozáson. Dr. Matusik Tamás a győri gyerekgyilkosság kapcsán: – Senyei elnök úr azt mondta, hogy nem lehet minden tragédiát megelőzni…Valóban vannak olyan emberi tragédiák az elmeműködés kiszámíthatatlansága miatt, amiket a legjobb szakember sem tud megelőzni.

Dr. Gaider Bálint is a „nép igazságérzetétől” óvta az ítélkezést: – Célszerű lenne világossá tenni, hogy a bíróságok meg az igazságszolgáltatás alapvetően nem a közvélemény, meg a társadalmi elvárás alapján működnek. És ez így van jól, mert nagyon csúnya világ lenne, ha a közhangulat szerint kezdenénk el ítélkezni. Az nagyon gyorsan és könnyen tud változni.

Amint a másik székbe kerülünk, és, mondjuk, vádlottá válunk, egyből megváltozik a jogállamhoz való viszonyunk – mondta Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. – A média, a társadalom túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy akasszuk fel a bűnelkövetőket, a büntető politikával, a bírói döntésekkel és az ügyvédi munkával szemben általános negatív elfogultság van. Ha a média ezt nem kezeli, hanem a politikai haszon reményében rájátszik, akkor nagyon reménytelen helyzetben vagyunk, mert mire elmagyaráznánk a tízmillió embernek, hogy mi a feltételes szabadságra bocsátás jogintézményének a lényege, hogy a börtönben ne őrüljön meg a rab, ne legyen teljesen reménytelen, ne legyen mindegy neki, hogy betartja-e a szabályokat vagy sem, hanem legyen reménye, hogy hamarabb szabadul, ha betartja, és nem pofozza fel minden nap a fogdaőrt, tehát ezt nem lehet elmagyarázni a magyar társadalomnak mindaddig, amíg a családban nem lesz egy halálos közúti baleset okozása, ami miatt végrehajtandó büntetés lesz, amíg a gyerek nem kerül bele egy marihuánás cigaretta elszívásából egy kábítószeres ügybe, amíg egy költségvetési csalásba nem sodródik bele valaki: (mert akkor) nagyon fontossá válnak az emberi jogok.

Az Országos Bírói Tanács februári ülése ebben a kérdésben nem hozott határozatot, igaz, szándékuk szerint is csak értékelni akarták a politikai támadások nyomán előállt helyzetet.

Támadás alatt – nem ez az első eset

Az ítéletekkel és a bíróságokkal szembeni kritikák nem új keletűek. 2003 novemberében parázslott fel a vita arról: mennyire fér össze a jogállam a bíróságokkal szembeni presszióval. Akkor azon háborodott fel a (Medgyessy-féle) kormányoldal, hogy a másodfokú bíróság felmentette a gyűlöletkeltés vádja alól ifjabb Hegedűs Lórántot. Értelmiségiek egy csoportja újsághirdetésben is kikelt az ítélet ellen. Aztán egy másik csoport annak védelmében. Végül Tamás Gáspár Miklós közölte: „A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket.”

„Azt üzenjük a szocialistáknak és Medgyessy Péternek, hogy el a kezekkel a független bíróságtól” – akkor így reagált Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a bíróságokat ért kritikákra. Hozzátette: az utóbbi időszak jelenségeinek burkolt célja a bírák megfélemlítése, az ítélkezési gyakorlat befolyásolása lehet.

Legnépszerűbb cikkeink