Hogyan lesz pénzügyminiszterből rádiós műsorvezető?

László Csaba sikeres tanácsadó, egyetemi oktató a Corvinus Egyetemen, a Fesztivál Zenekar felügyelő bizottságának elnöke, hobbija a kosárlabdázás, a futás és szereti a japán matcha teát. Nem mellesleg a Jazzy Rádió egyik műsorvezetője is. A kacskaringósnak tűnő, de valójában nagyon is tudatosan alakított szakmai karrierjéről faggattuk a volt pénzügyminisztert, aki arról is beszélt, tervez-e visszatérni a politikába.

“Körülbelül harminc éve adtam először rádióinterjút, de az, hogy a mikrofon másik oldalán ülök egy egészen friss tapasztalat, ezt még most tanulom” – mondta László Csaba, miután leültünk a Kolosy téri kávézó egyik asztalához arról beszélgetni, hogyan lesz volt pénzügyminiszterből rádiós műsorvezető. A közismert üzleti és gazdasági szakember szemmel láthatóan pörgős életet él, beszélgetésünk napjának reggelén fél héttől tízig rádióműsort vezetett a Jazzyn, majd úszni ment, ahonnan szinte percre pontosan érkezett meg a déli interjúnkra.

Nem akartam ezzel kezdeni, a beszélgetés végére egyébként is kiderült volna, de ha már itt tartunk, mióta dolgozik rádiósként?

Január másodika óta vezetem a Jazzyn a Business Class című műsort (további műsorvezetők: Balogh Petya, M. Szűcs Péter, Kamasz Melinda – a szerk.), de valamikor a kilencvenes években egy nagyon ismert rádiós felesége, aki a kollégám volt mondta, hogy olyan érces hangom van, amivel a rádióban lenne a helyem. Ezen jót poénkodtunk, de őszintén szólva egészen tavalyig fel sem merült bennem, hogy a médiában dolgozzak. Hobbiból kosárlabdázom és sokat játszottam Suri Imrével a 90-es években, aki a Jazzy ügyvezetője, ő említette 2022 őszén, hogy indul a rádióban egy gazdasági témájú műsor. Mivel az üzleti szférában lehúztam két évtizedet és közel áll hozzám a makrogazdaság, voltam bankvezető, tanácsadó, emellett közgazdasági és politikai tapasztalataim is vannak, úgy döntöttem, elvállalom. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön ülök a stúdióba.

Több mint huszonegy éve vált országszerte ismertté, amikor Ön lett a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere. 2002. május 27. és 2004. február 15. között tevékenykedett miniszterként, de utána szinte eltűnt a politikából. Ez tudatos döntés volt vagy csak így alakult?

Akkoriban velem szemben az volt az egyik fő kifogás a sajtó részéről, hogy nem vagyok elég jó politikus. Én ezt akkor dicséretnek fogtam fel, de azóta rájöttem, hogy ha az ember politikus, akkor politikusnak legyen jó és ne költségvetési-, vagy adó-, bankszabályozási szakembernek. Nem állítom, hogy ezekben vagyok a létező legjobb, de alapvetően nekem ez a szakmám. Mindig is őszintén beszéltem a saját “elvtársaimmal” és a saját nem elvtársaimmal. Hogy mondjak egy konkrét példát: 2002. február vagy márciusában az MSZP vezetése szinte könyörgött öt perccel egy sajtótájékoztató előtt, hogy mondjam azt, nem lesz gázáremelés. Kerek perec megmondtam, hogy ezt nem fogom kimondani, mert egy marhaság.

Én egy olyan “iskolába” jártam a Pénzügyminisztériumban 1986-1999 között, ahol mások mellett Hetényi István volt a mentorom, aki már a nyolcvanas években elmondta a parlamentben, hogy mindennek nagyjából annyiba kell kerülnie, ami annak az ára. Tehát, ha importáljuk a gázt Magyarországra, akkor kerülhet kicsivel többe, kicsivel kevesebbe, de hosszú távon nem nagyon lehet eltérni, és ha a világpiacon felmegy a gáz ára a háromszorosára, akkor azt valakinek ki kell fizetni. Ma azt a beszédet nincs olyan magyar politikus, aki el merné mondani a magyar parlamentben.

Szóval én nem mondtam ki, hogy nem lesz gázáremelés, mert eszemben sem volt bohócot csinálni magamból, számomra a szakmai renomé a legfontosabb érték.

A frakcióüléseken is őszintén elmondtam, hogyan áll a költségvetés helyzete, amit a párt tagjai nem mindig vettek jó néven. Ezeket a konfliktusokat így utólag sem bánom, mert azt gondolom, hogy nem az a jó politikus, aki hazudik és folyton olyasmiket ígérget, amiről tudja, hogy nem tudja megtartani. Talán ma már kevésbé fogalmaznék karcosan, talán egy-két kevésbé fontos ügyet elengednék, de a mellébeszélés soha nem volt az én műfajom. Végül is utólag sem bánom, hogy nem voltam a mai magyar mércével vet jó politikus.

Egy korábbi interjúban elárulta, hogy már középiskolás korában is szívesen hangoztatta a véleményét, a rádióban azonban a kérdező szerepét tölti be. Mennyiben más ez?

Igyekszem világosan kérdezni, nyilván ezt még tanulom, de úgy gondolom, ha egy interjúalany betelefonál, vagy bejön, akkor meg kell tisztelni azzal, hogy az ő véleményére fókuszáljunk. Pártpolitikával nem foglalkozunk, mert A Business Class elsősorban egy gazdasági műsor, de szeretek kemény dolgokat kérdezni. A makró kérdésekről nagyon határozott véleményem van, amit időnként elmondok más helyeken vagy megírom, de fel sem merül bennem, hogy pártpolitikai alapon minősítsem az infláció kérdését, az államháztartási hiányt vagy hasonlókat. Igyekszem szakmai alapon tárgyalni ezeket a témákat is. Persze, ha például azt vesszük, hogy Európa más részein tíz százalékkal alacsonyabb az infláció, mint nálunk, az azért kérdéseket vet fel bennem is.

Ha már szóba kerül, térjünk rá egy kicsit a magyarországi helyzetre. Amennyiben módjában állna most rögtön, egyetlen dolgot megváltoztatni a hazai gazdaság működésében, mi lenne az?

Azt gondolom, hogy a piaci versenyt kellene valahogy visszahozni. Ha lenne valódi verseny, az megszüntetné azt a nagyon erős korrupciós fertőzöttséget, ami jelenleg tapasztalható. Egyúttal a versenyhelyzetből automatikusan következne az is, hogy gyökeresen megváltozna az államfelfogás a gazdaság tekintetében. De ez csak az első lépés lenne és rengeteg további feladat követné.

Adjunktus és címzetes egyetemi tanárként dolgozik a Corvinuson, ahol fiatal felnőttekkel találkozik nap mint nap. Mások a mai fiatalok, mint tíz-húsz évvel ezelőtt voltak?

A kilencvenes évek elején hívtak először az egyetemre. Volt egy időszak, amikor kétezer forintot kerestem, aztán jött egy úgynevezett státuszcsökkentés, akkor az állást megszüntették, de ugyanúgy tanítottam tovább, csak már nem kaptam érte pénzt. 2017 elején eljöttem a KPMG-től és szeptembertől az egyetemen vagyok “rendes félállásban”. Az biztos, hogy a kilencvenes évek közepétől nem végzett úgy diák a Pénzügy Tanszéken, hogy legalább négyszer-ötször ne hallott volna előadást tőlem. Ezeket az óráimat akkor is megtartottam, amikor miniszter voltam.

A mai fiatalok bizonyos dolgokban sokkal korszerűbben gondolkodnak, mint mondjuk negyven éve, amikor én jártam egyetemre. Mi is dolgoztunk nyáron, ez általában szakmai munka volt, de alapvetően az egyetemmel foglalkoztunk, egy burokban éltünk.

Most az a rendszeres, hogy én bemegyek pólóban, farmernadrágban órát tartani és 10-15 öltönyös, nyakkendős hallgató is ül az előadáson, mert épp valamelyik munkahelyről jönnek, vagy valamelyik munkahelyre mennek. Én ezt nem tartom feltétlenül egészségesnek, bár kétségkívül gyakorlatiasabbak lesznek azok, akik egyetem mellett dolgoznak is. A mostani generációban teljesen természetes, hogy négy vagy hat órában dolgoznak a tanulás mellett.

Én 1986 szeptember elsején beléptem a minisztériumba, és akkor kezdtem megismerni, hogy milyen is egy munkahely.

Mit javasol annak, aki most lép ki a nagybetűs életbe, szeretne biztos egzisztenciát teremteni magának, és nem utolsó sorban Magyarországon képzeli el a jövőjét. Mit tegyen?

Tanácsot szívesen mindig adok annak, aki kér tőlem, persze nyilván nem egy vizsga alkalmával, hanem például szakszemináriumon vagy amikor beszélgetni hívnak szakkolégiumokba, ahol lazább, kötetlenebb a diskurzus. Meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb tudás a nyelvismeret. A démonom volt, hogy én csak németül és oroszul tudtam tanulni és egyetem után kezdtem el megismerkedni az angollal. Felnőtt fejjel eljutni odáig, hogy az ember egy multinál dolgozhasson, ahol angolul kell tudni, nem kis meló volt. Ez úgy sikerült, hogy öt hónapot töltöttem külföldön, ahol megtanultam rendesen a nyelvet.

Ezzel kapcsolatban még szeretném megjegyezni, hogy láthatóan van veszélye, ha egy diák az érettségi évére eljut a felsőfokú nyelvvizsgáig. Ha ugyanis az egyetemen nem gyakorolja a nyelvet, nem megy Erasmusra, akkor négy év múlva rosszabbul beszél majd, mint a középiskola végén.

Tehát fontos a nyelvismeret. Van még más is?

Egy másik és valójában talán a legfontosabb készség az önismeret. Szakmán belül is látom, hogy minél előbb felméri valaki, hogy mire alkalmas, annál biztosabb, hogy nem jut vakvágányra a karrierje. Láttam olyan embereket, akik mindenáron vezetők akartak lenni, és 2-3 évenként rúgták ki őket a munkahelyükről. Nem értették, hogy mi a probléma, miért nem tudnak sikeresek lenni.

Az önismeret nem olyan, amit meg lehet tanulni az iskolában. Jó, ha az ember fiatalon sok mindenben kipróbálja magát.

Nem lesz mindenkiből jó vezető, ügyes vállalkozó, nagyszerű lángossütő, sikeres tanácsadó vagy eredményes sales-es. Van olyan ember, akinek egyáltalán nem érdemes sales-esnek mennie, ahogy van olyan ember, akinek nem érdemes arra törekednie, hogy vezérigazgató legyen. És aztán van az az embertípus, aki meg menjen politikusnak, mert olyan jellemvonásokkal rendelkezik, amiket most hadd ne mondjak el.

Azt mondta, hogy a rádiózást még most tanulja, de abban biztos vagyok, hogy kiterjedt kapcsolati hálója van a szakmán belül. Ön dönti el, hogy kivel beszélget az adásban és miről?

Nem egészen. Azért van a szerkesztő, hogy szerkessze a műsort, de értelemszerűen, ha teszem azt egy új adótörvény születik, kijön a kereseti statisztika, a legfrissebb inflációs adatok, vagy a GDP-jelentés, akkor arról beszélni fogunk. Ma fél kilenckor kijött a kereseti statisztika, fél tízkor már egy elemzővel beszélgettünk róla. Sokat foglalkozunk olyan témákkal is, amit az élet produkál, ilyen például az orosz-ukrán háború.

Mostanra kialakult egy olyan együttműködés a rádióban, és ezt én nagyon pozitívan élem meg, hogy egyrészt megbeszéljük a konkrét témákat, másrészt én is olvasom a netet, az újságokat. Ha látok egy érdekes témát, akkor azt elküldöm a szerkesztőnek. Átlagosan háromból kettőt el is fogad.

Mik a tervei a közeljövőben? Ha már így belekóstolt a médiába, mi lesz a következő lépés? Könyvkiadás, önálló podcast műsor?

Három éve védtem meg a PhD-met, ennek köszönhetően egy adóelméleti könyvnek nagyjából a kétharmada készen van, a fiókomban várakozik. Ennek a teljes megírásához kellene szabadidő, de mivel ott az egyetem, a rádió, közben tanácsadással is foglalkozom, emellett a Budapesti Fesztivál Zenekarban vagyok Felügyelő Bizottsági elnök és jelenleg egy publikáción is dolgozom a kelet-európai költségvetési helyzetről a háború után, nem tudom, mikor lesz kiadható állapotban.

Lát esélyt arra, hogy visszatér a politikába?

Sosem voltam egyik politikai pártnak sem a tagja, bár annak idején, húsz éve felajánlották, hogy legyek parlamenti képviselő. Inkább az üzleti életet választottam. Nyilván, akit egyszer már megérintett a politika, az nem mondja, hogy soha többé, de most nem látom magam előtt azt a szituációt, amikor ez életszerűen felmerülhet. Azzal, amit most csinálok, szakmailag teljesen elégedett vagyok. Nem fogok a közeljövőben egyetlen pártnak sem az óriásplakátján szerepelni, ilyen terveim abszolút nincsenek.

(Fotó: László Csaba a Jazzy stúdiójában. Forrás: 168.hu)