Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Toxikus élmény, és bekómálunk tőle

Létrehozva:

Fotó: Vertigo Media

Kár, hogy Herendi Gábor rendező minőség helyett megint a tömegnek gyártott filmet. Kritika: kihagyott ziccer a Toxikoma.

Herendi Gábor olyan naturalista drogfilm-rendező lett, aki egy pillanatra sem akarja közönségfilmes arcát feladni. Ez a most elkészült Toxikoma-film legnagyobb hibája: mindkét irányba meg akar felelni, pedig a keretek (vizualitás, zeneszerző, színészgárda) egy új Trainspottingot, vagy hogy magyar példát említsünk: Felhő a Gangesz felettet is adhattak volna, ehelyett a rendező hol művész-, hol mozikat megtöltő populáris tömegfilmes erényeket villogtat.

A Trainspottingban is él ez a fajta kettősség, de ott Danny Boyle energetikus lazasága, a minden erőlködéstől mentes színészi játék és az erre ráömlő kultikus soundtrack minden disszonanciát magával sodor. Itt a realisztikusságra törekvés már annyira izzadós, hogy pofán vág minket a rendezői szándék, és az egyébként tehetséges főszereplők, Molnár Áron (Szabó Győző) és Bányai Kelemen Barna (Csernus Imre) is több ízben úgy reagálnak-beszélnek-tombolnak, mint amikor Steinmann, a jó tanuló felel. Bár fizikailag bravúr, ahogy az Ewan McGregor fizimiskáját másoló Molnár Áron végigmelózza ezt a filmet, elképesztő megterhelő volt ennyi testi és fizikai szenvedést, földön vonaglást és hányást produkálni, de látható, hogy csak az erőből megoldható impulzív és másik végletként a szinte szövegmentes jelenetekben volt kitűnő.

Bűnös élvezetet nyújtott a kétezres évek elején dr. Csernus Imre pszichiáter a Viasat 3-on. Bányai Kelemen Barna egy visszafogottabb, ám jól működő alakítást nyújt. Ha a történetben Csernus nem gyújt rá legalább tucatszor, lehet, Bányai Kelemen Barna alakítása a süllyesztőben végzi, mert ezek az örökké visszatérő rituálék rántottak vissza az élménybe: bakker, ez a figura a pátoszossága ellenére is cool.

Drogprevenciós, a szerhasználat komoly fizikai függőségét bemutató filmekből nem lehet elég, ezért is kötelező darab a Toxikoma, amely a Rekviem egy álomért csodás vizualitását megidézve a 21. századi fiatalság ingerküszöbét is elérheti. Kár, hogy a toxikus kezdésből lassan kómába fordul a film.

Boros T. Tamás / 168

Legnépszerűbb cikkeink