Keleti Ágnes győzelemre született

Ötszörös olimpiai bajnok tornásznőnket, Keleti Ágnest már csak két hónap választja el a 100. születésnapjától. A kiváló sportemberről most egy nagyszerű életrajzi könyv jelent meg.

Az egész sportvilág csodálja Keleti Ágnest. Eredménylistája már mindenki előtt ismert. A Nemzeti Torna Egylet színeiben kezdte meg sportpályafutását, 18 évesen mutatkozott be a magyar válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét, a háború után egy évvel pedig már Balkán-játékokat nyert, de az 1948-as olimpiáról sérülés miatt lemaradt. Ez azonban nem vetette vissza pályafutását: 1949-ben négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon, az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, emellett egy ezüst- és két bronzérmet is nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnok lett, 1956-ban pedig három szeren – talaj, gerenda, felemás korlát – és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az ’56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző lett. 1990 óta egyre több időt tölt szülőhazájában, lényegében már Magyarországon él. Ő a legidősebb élő olimpiai bajnok, gombafrizurás, barázdált arcú, apró termetű, a 100. évhez közel is kirobbanó energiájú, csillogó szemű hölgy, aki – ha kedve tartja – a születésnapján charlestont táncol, vagy épp örömében a feje fölé emeli a jobb lábát. És ha úgy gondolja, pezsgővel koccint.

100 év már történelmi léptékkel mérve is tekintélyes idő. Az a 100 év pedig, amelyet Keleti Ágnes megélt, ráadásul cselekvő, alakító erejű, és elestéből is újra és újra, mindig felkelő emberként, egyik igen sötét, súlyos százada volt az emberiségnek. A most megjelenő Keleti 100 – „Mert szeretek élni…” című könyv szerzői, az aranytollas Dávid Sándor és Dobor Dezső. Elhatározásuk szerint ennek a sokszor gyilkos száz évnek az eseményeibe, társadalmaiba igyekeznek elhelyezni a minden ízében humanista Ágnest, az embert. A nőt, a maga hihetetlen életerejével, töretlen optimizmusával! A könyv cselekménye ennek megfelelően három egybefonódó szálból áll össze: a társadalmi létből és haladásból, Ágnes személyes sorsából, magánéletéből, végül tornászpályafutása történetéből, amely szinte a születésétől végigkísérte, felemelte és életben tartotta. Az írók mind a három fonatban maximálisan támaszkodnak Ágnes saját szavain és egykori naplóján túl a korabeli forrásokra, sajtó-, rádió- és televízió-tudósításokra, kortársak, barátok, sporttársak, családtagok véleményére, megjelent könyvek, filmek, karikatúrák, visszaemlékezések ide vonatkozó részleteire, a történelmi események elemzéseire, és végül, de nem utolsósorban a saját emlékezetükre, miután mind a ketten már meglehetősen régen személyesen ismerhetik Keleti Ágnest, aki győzelemre született.

fgy