Holokauszt-irodalmat cenzúráztak Amerikában

A Maus képregény minden idők egyik legolvasottabb holokauszt-irodalmának tekinthető, az Egyesült Államokban mégis betiltották a fiataloknak. Hogy miért, az érthetetlen. 

Hatalmas botrány bontakozott ki az elmúlt napokban, miután az Egyesült Államokban található Tennessee egyik megyéjében, McMinnben úgy határozott az iskolaszék, hogy kiveszik a nyolcadikosok tantervéből Art Spiegelman legendás Maus című képregényét. A több mint harmincéves, Pulitzer-díjas alkotást az indoklás szerint azért nem adják már a nyolcadikosok kezébe, mert „erőszakot és öngyilkosságot, valamint szükségtelen káromkodásokat és meztelenséget” is ábrázol. A hírek hatására Spiegelman kötete a sikerlisták élére ugrott, és sokan álltak ki a mű fontossága mellett.

Az esetről maga Spiegelman úgy nyilatkozott a McMinn iskolaszékről, hogy azok a jövő hírnökei. Elmondása szerint a politikai spektrumunk legalább egyik fele nagyon lelkes, ha könyvek betiltásáról van szó. 

Több mint nyolcvan évvel a második világháború kezdete után joggal merül fel a kérdés sokakban, hogy hogyan máshogy lehetne valószerűen bemutatni a náci Németország által elkövetett borzalmakat. Az indoklás ráadásul azért is hat furcsán, mert a kötetben nem emberek szerepelnek, hanem antropomorf állatokkal helyettesítették az egyes nemzetiségeket. Így a történet szerint a zsidókat egerekként, a nácikat macskákként, a lengyeleket disznókként, míg az amerikaiakat kutyaként ábrázolják.

A kötet ráadásul egyáltalán nem propagandisztikus eszközökkel akarja megértetni a modern kor gyermekeivel, hogy milyen lehetett a gettókba zárt zsidók élete, hanem egy rendkívül megható, valóságos családi történeten keresztül.

A történet gerincét a szerző Art Spiegelman lengyel származású édesapjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus egyaránt tekinthető önéletrajzi és dokumentumkötetnek. A fekete-fehér képkockák nagyon hitelesen jelenítik meg a modern történelem legsötétebb időszakának hangulatát, kilátástalanságát. De nem csak a háborúról beszél őszintén a kötet, hanem az azt túlélő zsidók utóéletéről, traumáiról is – amik akár generációkon át is a családban maradhatnak.

Az antropomorf állatok bemutatása pedig rendkívül könnyen értelmezhetővé teszi a kötetet a fiatalok számára is. Ugyanis itt nem egy történelemkönyv üres betűire kell hagyatkozniuk, hogy elképzeljék a borzalmakat – és felfogják, hogy nem lehet hagyni ilyesmit megismétlődni – hanem valós képet kapnak arról, mi zajlott a munkatáborokban.