„Éljen az első szabad május 2-a!” – interjú Deutsch Tamással

Az első szabadon választott országgyűlés megalakulásától kezdve tizenkilenc éven át volt parlamenti képviselő Deutsch Tamás, 2009-től az Európai Parlament képviselője. Az első ülés 30. évfordulójának alkalmából beszélgettünk vele.

Milyen volt huszonnégy évesen országgyűlési képviselőként elkezdeni dolgozni?

Felemelő érzés volt. De ezt a felemelő érzést nem is lehet igazán szavakkal leírni, ahogy azt a meghatottságot sem, ami átjárta az embert, hogy az első szabad választásokon bizalmat kapott a magyar polgároktól a népképviseleti munka ellátásához. Egész felfoghatatlan volt. Most leszek 54 éves, és csak a gyerekeim születésénél éreztem hasonlót.

Mi jut eszébe az első országgyűlésről?

Az alakuló ülés, amire a Fidesz kitalálta az „Éljen az első szabad május 2-a!” szlogent. Szerintem nagyon szellemes volt. Mint az egyik legfiatalabb parlamenti képviselő, az ülés vezetésében korjegyzőként vehettem részt, és én olvastam elő a képviselői eskü szövegét. Ezzel kapcsolatban elterjedt egyébként az a városi legenda, hogy az alakuló ülésen farmerdzseki volt rajtam, de ez nem igaz, mert ugyan a Parlamentben sokszor abban jártam be, de az alakuló ülésen öltönyben voltam. Emlékezetes számomra az is, hogy minden országgyűlési képviselőnek az asztalára tettünk egy narancsot.

Milyen volt az akkori parlamenti munka a mostanihoz képest?

Az első ciklust nem lehet és nem is érdemes a többivel összehasonlítani. Ahhoz képest mára, a nyolcadik ciklus idejére sok minden pozitívan változott. A kilencvenes évek elején a parlamenti munka szervezése eléggé amatőr volt. De lett új házszabály és fokozatosan mindennek kialakult a rendje. 1990 és 1994 között egyébként még kézfeltartással szavaztunk, utána lett gombnyomásos a voksolás. Mára professzionális lett a frakciók szakértői háttere is, ami akkoriban szintén kezdetleges volt. Ennek az ellenzéki frakciók esetében van jelentősége, hiszen ők nem támaszkodhatnak kormányzati szakértői háttérre. Az első parlamenti ciklusban az éles viták ellenére a rendszerváltoztató öt frakció tagjai között a közös munkavégzést egy kollegialitás, egy bizalmi viszony jellemezte. Például törvénymódosításokról lehetett úgy beszélni, hogy a politikai vita nem rendelt mindent maga alá. Közösen is tudtuk keresni a jó megoldásokat, és nem azt néztük, hogy miként ne lehessen dolgozni.

Milyen volt akkor ellenzékinek lenni?

Kettős. A választásokat nem mi nyertük, kisebbségben voltunk a Parlamentben, a kormányzati munka ellenőrzése volt a feladatunk. Ezzel együtt az, hogy a rendszerváltoztatás végrehajtásában szerepünk volt, hogy kivívtuk a szabadságot, az ellenzéknek is adott egy győztes érzést.

Antall József miniszterelnökre Orbán Viktor és a Fidesz is felnézett, mit tiszteltek leginkább benne?

Talpig úriember volt, ami önmagában kiváltotta a személye iránti tiszteletet. Emellett talpig demokrata is volt, ami képessé tette arra, hogy a politikai támadásokon felülemelkedjen, és a hibáival, illetve a tévedéseivel is jó miniszterelnök volt. Az ellenzéki SZDSZ frakció-vezetőjével, Tölgyessy Péterrel és Orbán Viktorral is közvetlen volt a viszonya és fontos kérdésekben volt köztük telefonos eszmecsere.

Rajta kívül kire nézett még fel?

Voltak olyan egyetemi oktatóink, akik szintén bekerültek az országgyűlésbe, például Hack Péter, vagy Kutrucz Katalin, vagy a legfőbb ügyésszé választott Györgyi Kálmán is. Őket már tanárként is tiszteltük. Rajtuk kívül felnéztem Szabad Györgyre is, akinek hatalmas tudása volt, és még ha néha terjengősen is adta elő a mondanivalóját, akkor is sokat lehetett abból tanulni.

Van-e az első parlamenti időszakból emlékezetes története?

Számtalan ilyen akad. Az egyik a közalkalmazotti törvény elfogadásával kapcsolatos, annak én voltam a Fidesz részéről a gazdája. Hosszú heteken át tartó munka után, amikor már a módosító javaslatok elfogadásánál tartottunk, az egyik szakaszhoz érve szembesültem azzal, hogy el van számozva az anyag és az eredeti előterjesztő javaslatban sem szerepelt az a szakasz. Amikor ezt jeleztem, mindenki elkezdte böngészni az anyagokat, a munka le is fagyott úgy egy fél órára, mert nem volt arra szabály, hogy ilyen technikai jellegű probléma esetén mi a teendő. Végül az átszámozás jelentette a megoldást.

Milyen vívmányai voltak az 1990 és 1994 közötti országgyűlési időszaknak?

Olyan volt, mintha egy új államalapítás történt volna, hiszen a német, majd a szovjet megszállás után az ország szabadsága, szuverenitása visszaállt. Megteremtettük a demokratikus magyar jogállamiság intézményeit, valamint letettük a piacgazdaság alapjait. És a munkával, ami heroikus volt, elég jól megbírkózott az akkori országgyűlés. Jóleső érzés volt az, amikor a Parlamentben, a 30. évforduló alkalmából megrendezett ünnepi ülésen a házelnök az én nevemet is felolvasta azok között, akik az első országgyűlés munkájában is részt vettek, és máig közmegbízatást töltenek be.