Így találkozott Michelangelo a bacikkal

Az elmúlt év ugyan a vírusokról és azok variánsairól szólt, szerepet kaptak benne a baktériumok is. Méghozzá bizonyos szempontból jelentőset, ha nem is éppen úgy, mint a koronavírus.

Tavaly ősszel, mikor a harmadik vírushullám miatt megint lezárták a firenzei Medici-kápolnát, olasz tudósok és restaurátorok különleges és szupertitkos biofegyver-kísérletbe kezdtek. Rászabadították a koszevő baktériumokat Michelangelo felbecsülhetetlen értékű szobraira, hogy megtalálják a módját, hogyan lehet hatékonyan, és főleg vegyszermentesen tisztán tartani az érzékeny márványból faragott műalkotásokat. 

Az utolsó Mediciek síremléke, a Michelangelo által faragott márványszarkofág és a körülötte álló márványszobrok összekoszolódása és elszíneződése nem újkeletű probléma, már a 16. század óta folyamatosan küzdenek vele. De a pandémia lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljanak egy új módszert: gourmand mikrobákat telepítettek a műemlék-kápolnába, svédasztalt csináltak az ínyenc baciknak, hogy végezzék a dolgukat, és tisztítsák meg a szobrokat.

Egyszerre nyolc baktériumtörzzsel kísérleteztek, amik közül egyik sem ártalmas az emberre. Persze a tudósok izgultak is, hogy csak kárt ne tegyenek a műalkotásokban, ezért a szobrok külön xantángumis arcpakolást is kaptak a bacik beengedése előtt, hogy ott biztosan ne sérüljenek. A szobrok testét és a szarkofágot bekenték a mikrobákat tartalmazó zselével, majd a pakolást egész éjjelre rajtuk hagyták, hogy a bacik kifejthessék takarítótudásukat. A tesztalanyok között sajnos akadt, aki megrágta még a carrarai márványt is, őket többet nem használták. Viszont a Serratia ficaria (SH7) névre keresztelt baktérium úgy tűnik, hosszú távon megoldja, hogy a szobrok mindig hófehéren ragyogjanak, így az éjjeli szépségkúra mára a kápolna rendszeres időtöltésévé vált.

Bálint Orsolya