Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

„Sosem voltam elbizakodott”

Vámosi Ágoston

Létrehozva:

Tarlós István szerint a Liget-projekttel kapcsolatban sokszor légből kapott információk hangzanak el. A nagymarosi vízlépcső jut eszébe, szerinte az is a politikai marketing áldozata lett.

A közvélemény-kutatások szerint ön volt az októberi főpolgármester-választás esélyese. Mégsem sikerült újráznia. Mi történt?

– A meccset nem mindig az esélyes nyeri. Még kicsit keresem önmagamat, de ez magánügy. Nem hiszem, hogy nekem kellene a budapesti választási eredménnyel kapcsolatos hivatalos elemzéseket elvégezni. Sosem voltam elbizakodott, de elég sok választást nyertem meg. A rendszerváltás óta négy kerületi (óbudai) polgármesteri és két főpolgármesteri választáson győztem. A konzervatív közösségnek több mint 60 év után szereztem vissza és tartottam meg közel egy évtizedig a városvezetést. 25 évig voltam polgármester Budapesten. Most történt valami, amelynek két összetevőjét látom. Egyrészt ez a választás nem elsősorban a teljesítményekről és a személyekről szólt, másrészt a kampány sem a legjobban sikerült. Ez utóbbi esetben saját magamat okolom. Talán tudja, hogy eredetileg nem akartam már elindulni a főpolgármester-választáson. Orbán Viktor miniszterelnök úrral végül mégis úgy állapodtam meg, hogy ismét elvállalom a jelölést. Közel harminc év után viszont ez volt az első kampány, amit kiengedtem a kezemből és alapvetően nem én vezényeltem. Ezt nem kellett volna megtenni. Ezzel együtt meg tudok barátkozni a helyzettel. Egészében nézem már a politikai pályafutásomat, és úgy vélem, érzem nincs okom elégedetlenségre. Csinálja utánam, aki fanyalog. Karácsony Gergelynek pedig innen is sok szerencsét kívánok.

Miért nem akart elindulni a választásokon?

– Végül is túlléptem a hetvenedik évemen. Harminc éve dolgozom a budapesti várospolitikában, és még a legutóbbi ciklusban is napi nettó 8-10 órát szántam a munkámra, amit hivatásomnak tekintettem. Nem tudom, hogy az utódom mennyire érzékeli már, de stresszes foglalkozás ez, állandó készenlétet, rendszerességet igényel. A főpolgármesterség olyan pozíció, amelynek során sok politikai, közvélemény előtti felelősséget kell vállalni. Még olyan ügyekért is, amiről nem is tud. Egy főpolgármester nem sokáig mondhatja azt, hogy ez meg az nem az én hibám, még akkor sem, ha jogi értelemben igaz. Budapest főpolgármesterét közvetlenül százezrek választják meg, így ez talán a leglegitimebb politikai pozíció az országban. Az eredmények és a hibák egyaránt a főpolgármesteren csattannak. Ha bántani akarták az egyik helyettesemet, nem a nevét írták le a sajtóban, hanem azt mondták, hogy „Tarlós helyettese”. A közvélemény előtti felelősség olyan dolog, amelytől nem lehet megszabadulni. Ezt az örökös készenléti állapotot meg tudtam szokni, és talán kezelni is tudtam, de tény, hogy megterhelő. Felmutatott saját teljesítmény hiányában szabadkozásból, sok beszédből, verbális demokráciából hosszú távon nem nagyon lehet megélni.

Mi az, amit másképpen csinált volna a kampányban?

– Nem lenne elegáns, ha eltolnám magamtól ennek felelősségét. Eufemisztikus hasonlattal: a Real Madrid is elveszít néha meccseket, de soha nem a körülményeket hibáztatják. Annak ellenére, hogy másoknak is el nem hanyagolható része volt a kampánykommunikációban, csak magamat hibáztatom. El kellett volna mennem a főpolgármester-jelölti vitára. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy egy ilyen vitát nem tudtam volna elveszíteni. Nem akarom részletezni az okokat, az addigi kommunikáció alapján például úgy éreztem, hogy elsősorban nem fővárosi témákról szólt volna a vita. Összesen négyen szereztünk jogot az indulásra, és anélkül, hogy bárkit is megbántanék, egyikük miatt paródiába torkollt volna a vita, és ez engem is lehúzott volna. (Berki Krisztián, a szerk.) A győri események is Budapesten csapódtak le inkább. Azt sem szabad elfelejteni, hogy 17 fideszes kerületből tíz elveszett, pedig nem voltak ismert és erős jelöltjei az ellenzéknek. Ezeket az okokat együtt kell értelmezni, már ha valaki ehhez kedvet érez.

Budapesten tehát nem ön, hanem a Fidesz vesztett?

– A Fidesz engem 1990 óta minden választáson támogatott, akkor is, mikor még 6-7 százalékos párt volt, ezt én nem feledem. Amellett komoly eredményeket mutat fel, főleg a sorskérdésekben, de az ellenzék ma nem teljesítményekben gondolkozik. Nem érzem feladatomnak, hogy a feltett kérdésről filozofálni kezdjek. Mindenki azt gondol és olyan következtetést von le, amilyet jónak lát. Talán úgy fogalmaznék, Budapesten kialakult egy protestszerű hangulat. Kevesen számítottak rá, hogy összeadódnak az ellenzéki szavazatok.

És mi van az olyan ügyekkel, mint a Városliget? A felmérések szerint a budapestiek többségének nem tetszett, hogy egy közparkban építkezzenek. Nem lehet, hogy ez is számított a voksolásnál?

– A Liget-projekttel kapcsolatban sokszor olyan légből kapott információk hangzanak el, amelyeknek nem sok köze van a valósághoz. Az egyik baj a kommunikációval az volt, hogy az online felületeken hátrányba kerültünk az ellenzékkel, azon belül is a Momentummal szemben. Egyszerűen nem igaz, hogy a budapestiek kétharmada ellenezné a Liget-projektet, ami kifejezetten jó program. Ami most folyik, engem a nagymarosi vízerőműre emlékeztet, amely a rendszerváltás környékén a politikai marketing áldozatává vált. Azóta kiderült, hogy vízügyi-szakmai szempontból egyáltalán nem volt ördögtől való ötlet a vízerőmű megépítése. Az ellenzék látványpolitizálást folytat és ebben a sorban a Liget-beruházás ellenzése is egy politikai marketing-termékké vált, akárcsak az árvízvédelem, de ilyen most a klíma-ügy is, amiben az ellenzék részéről nyomasztóan több a marketing, mint a cselekvés. Kompenzálni igyekeznek a bevándorlás ügyet.

Sokan azt nehezményezték, hogy az építkezésekkel megváltozik a Városligetnek, mint közparknak a funkciója, függetlenül attól, hogy nő vagy csökken a zöldterület aránya. Érthető, hogy a Miniszterelnökség várba költözése miatt az ottani intézményeknek költözniük kellett. De miért pont a Ligetbe?

– Szívesebben beszélek a racionális tényekről. Alapjában véve a vár történelmi épületeinek a felújítása rendkívül hasznos lépés volt. A Városliget esetében a zöldterület növekedése vagy csökkenése az egyetlen olyan mérőszám, amely alátámaszthatja, vagy cáfolhatja a beruházás létjogosultságát. A Városligetben nem csökken a zöldterület. Azokat az érveket is butaságnak tartom, miszerint nem lehet a Ligetben semmit létesíteni. Ha ez így lenne, sosem épült volna fel a Vajdahunyad vára, a Széchenyi fürdő, a Gundel étterem, vagy éppen az Állatkert. Nem azon múlik egy város zöld kapacitása, hogy egy-két múzeum vagy színház felépül-e egy közparkban. Mi tízezer fát elültettünk Budapesten, a retorika szintjén mégis az ellenzék hirdeti a zöldpolitikát.

Ön szerint kik járnak hétvégén a Ligetbe, a színház- és múzeumlátogatók, vagy a pihenni vágyók?

– Mire akar kilyukadni?

Arra, hogy Budapesten nem sok frekventált park van. Miért pont a Városligetbe tervezték az épületeket, nem lett volna jobb helye máshol a múzeumnak és a színháznak?

– Ettől még nem változik meg a park funkciója. Rengeteg a csúsztatás a Városligettel kapcsolatban. A beruházás egyébként állami projekt. Sokszor azzal vádoltak, hogy tálcán nyújtottuk át az államnak a Városligetet. Ez nem igaz. Törvénymódosítás történt, amelynek keretében a vagyonkezelői jogok a fővárosról az államra szálltak át, de a Liget továbbra is a főváros tulajdonában van. Ebben az esetben Budapest nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó. Az új városvezetés előtt – ahogy sugallták – nyitva áll a lehetőség arra, hogy visszaszerezze a park vagyonkezelői jogait, ha nem ért egyet a jogszabállyal, és úgy gondolja, hogy törvények fölé emelkedhet. Ugyanez a helyzet – és országosan – a kórházak esetében.

Nehezebb dolga lesz az új városvezetésnek, mint önnek volt?

– Ezt nem tudom megmondani. Elsősorban rajtuk múlik. A kormány kimondta, hogy ugyanazt megkapja az új főpolgármester, mint amit én megkaptam. Azt nem mondta, hogy többet. Egy városvezetőnek vannak törvényben megfogalmazott feladatai, és ha ezeknek nem tud megfelelni, nevetséges automatikusan a kormányra mutogatni. Ha ez ilyen egyszerű lenne, ez esetben lényegtelen, hogy ki a főpolgármester.

Nekem is sok mindenért meg kellett küzdenem. A város vezetését 2010-ben 251 milliárd forint adóssággal vettem át, amelyből több mint hetven milliárd forint volt a működési adósság. Tavaly nulla forint működési adóssággal adtam át a várost, a fejlesztési hitelek sem haladják meg a 115 milliárd forintot, de ebből vagy 50 milliárd forintot nem hívott le Budapest, vagyis ez nem is adósság. Ha ezt levonjuk a 115-ből, akkor mintegy 60 milliárdot kapunk, vagyis egynegyedére csökkentettük a főváros adósságát. A várost stabilan működtettük, közel 170 beruházást valósítottunk meg, a Városháza a mi vezetésünk idején nem keveredett korrupciós botrányba, és ez idő alatt számos nemzetközi elismerést kapott Budapest.

A hármas metró szerelvényei újak vagy felújítottak?

– Addig volt ráhatásom az ügyre, amíg megbíztuk a BKV-t a tendereztetéssel és a felújítással. Nem én jártam ki a gyárba, nem én ellenőriztem a felújítási munkálatokat. A Főváros eredetileg új kocsikat akart, nem a mi ötletünk volt a felújítás. Kormánygaranciát azonban csak felújításra kaptunk. Ha nincs kormánygarancia, akkor nincs fedezet. Két választás maradt, felújíttatjuk a szerelvényeket, vagy megállítjuk a hármas metrót, amely nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a MÁV. Senki sem állíthatja, hogy ez utóbbi jobb opció lett volna. A kritikusoknak azt mondom, az előző városvezetésnek nem kellett volna egy, még a hetvenes években épült metróvonalat ilyen állapotban itt hagyni. Volt rá húsz évük, hogy csináljanak vele valamit. A jelentések szerint felújítás történt. Viszont sokak szerint „túl szép” lett a végeredmény, bár az ellenzéki minősítések örökösen változnak. Felületi hibát csak a prototípus szerelvényeken találtak. Ezt a gyártó garanciában javítja, a budapestieknek egy fillérjükbe sem kerül. Az utolsó, 3. szakaszra az infrastruktúránál is úgy előkészítettük a munkálatokat, hogy az új vezetésnek csak rá kellett ütnie a pecsétet. Az első szakasz elkészült, a második is jórészben.

A kampányban azt ígérte, hogy klimatizáltak lesznek a szerelvények. Ön szerint lehetséges az utólagos beszerelés?

– A mai napig folynak az előkészületek. A Magyarországon ismert klímaberendezések valóban nem férnének be az alagútba, illetve terhelési problémát is okozna a vagonoknál. Egy német cégről tudom, hogy képes megoldani a feladatot, ezeket a berendezéseket a kocsik szerkezete is elbírná. A BKV rég elkezdte erről az egyeztetéseket. Emlékezzen csak arra, hogy a Combinók esetében is ugyanezek az érvek hangzottak el, mégis sikerült megoldani az utólagos klimatizálást. Ráadásul mi teljes akadálymentesítést biztosítottunk az M3-as metrón, míg elődeink az M2-nél összesen két állomást akadálymentesítettek.

A Biodómmal kapcsolatban nehéz tisztán látni. Mi az igazság?

– Persányi Miklós professzor kiválóan vezeti az állatkertet. Ám már kétszer kapott többletforrást a Biodómra. Az utolsó egyeztetés során megállapodás született, hogy több pénz már nem lesz. Úgy érzem, hogy a professzor úr túl nagyot akart, túl lett méretezve a létesítmény. Sok és sokféle állatot akarnak elhelyezni benne, miközben az állatok életfeltételei eltérőek. Ezért az eleve túlméretezett Biodómot csak nagyon drágán lehet berendezni. A kormány, ismereteim szerint, azt az 5-6 milliárd forintot, amit a Hermina-mélygarázsra szánt eredetileg, hajlandó a Biodómnak átengedni. Nem követem már a beruházást, nincs naprakész információm, ezért csak a becsléseimre tudok hagyatkozni, de úgy érzem, hogy tízmilliárd forintból be lehetne fejezni a Biodómot. Ha a kormány átenged 5-6 milliárdot, a maradékot Budapestnek kell kiizzadnia. Ez a városvezetés dolga lesz. Nem lehet mindig csak kérni. Nekem sem lehetett.

Úgy tűnik, hogy a BKK e-jegyrendszere teljes kudarc. Több milliárd forintos veszteségről hallani.

– Ezt nem tudom honnan veszi. Bár tény, hogy ez az egyetlen sikertelen projektünk, de az elektromos jegyrendszer elszámolása a BKK-nál nem fejeződött be, ezért nem lehet összegeket mondani. Én tettem egy feljelentést, nem mintha bűncselekményre gyanakodtam volna, de mi sem tudtuk követni a BKK által önállóan kötött, és többször módosított szállítói szerződések útját. Kérdés, hogy a szállítói szerződésből a BKK-nak származik-e vesztesége, és ha igen, mekkora. Ha nem lesz megállapodás a beszállító és a közlekedési cég között, akkor csak egy hosszadalmas polgári peres eljárást követően derülhet ki, mi a szaldó. A projekt egyébként nem fulladt be, és nem állt meg, a Belügyminisztériummal együttműködve az első két lépése már 2019 október előtt a gyakorlatban is realizálódott. Egyébként a mi ciklusainkra inkább a pénzvisszaszerzések voltak jellemzőek (pl. 4-es metró), nem pedig az elvesztések.

Wiedemann Tamás

Legnépszerűbb cikkeink