Dabason ért véget a száműzetés

Amikor 2011. november 30-án a Videoton-Szombathely kupamérkőzés után kamerák kereszttüzében bilincset tettek rá, és letartóztatták, Aczél Zoltán már pontosan tudta, hogy a bundabotrányban főszerepet szánnak neki.

Bárcsak arról szólhatna most ez a cikk, hogy azóta minden és mindenki a helyére került. Hogy az oknyomozó újságírás és a bűnüldözési szervek közös munkájának köszönhetően elnyerte a büntetését az, aki így, vagy úgy részt vett benne. Nem így történt. A 2007 és 2009 közötti fogadási csalás a magyar futballtörténelem egyik legzavarosabb, s leginkább gyomorforgató epizódja. S miközben a jól értesültet játszó sajtó sejtelmes információkat közölt mellékszereplőkről, gyáván elhallgatta, amit pontosan tudott: a korábbi sokszoros válogatottak szerepét. De egyre több információ látott napvilágot. Volt, akiről már mindenki tudta, hogy úgynevezett szervező, másról egyértelműen kiderült, hogy beépített spicli, és nem is volt kétség afelől, hogy gyakorlatilag minden klub valahogy, valamilyen formában érintett a fogadási csalásban. Mégis a REAC lett az első számú bűnbak, és a klubigazgató, Kutasi Róbert az első halálos áldozat, aki 2012 márciusában a mélybe vetette magát egy zuglói panelház legfelső emeletéről.

Miközben az Újpest egykori kétszeres válogatott labdarúgóját nagy médiaérdeklődés közepette elvitték, az igazi nagyvadak, mint akik az erdőben vízipisztollyal érkező vadászokat látnak, röhögtek a markukba. Aczél Zoltán lett odadobva koncnak. Egy évet kapott felfüggesztve, viszont a törvény előtt már szóba sem került, amivel korábban vádolták, vagyis hogy eltett négyezer eurót. Az ítélet szerint nem jelentette a csalás tényét, amiről állítólag tudott.

„Életre szóló emléket kaptam a futballtól, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Gyakran álmodom azzal, ahogy teszik rám a bilincset, ahogy visznek az autóval, sőt autókaravánnal Budapestre, hogy aztán a színjáték a főváros határában véget érjen, s ott maradjunk ketten egy sofőrrel, aki aztán mint egy csomagot, leadott a fogdában. Kilenc napot töltöttem bent, kétségek között, és még lehetőséget sem adtak rá, hogy tisztázzam magam. Meghurcoltak, besároztak, tönkretették az életemet…”

Aczél Zoltán, akit a kilenc nap után kiengedtek, és megdöbbentő módon csak majdnem fél év múlva rabosítottak, elveszítette az állását, a hitelét, a presztízsét.

„Dolgoztam, ha kellett, éjszaka hordtam árut, ha az volt a kérés, parancs, szállítsak házhoz sushit, futárként végeztem a dolgom. Voltak egészen kilátástalan pillanataim, de a családom, már felnőtt gyerekeim és néhány barátom, aki kitartott mellettem, sőt hagyta, engedte, hogy a háttérben a futballal is foglalkozzak, erőt adott…”

Megbűnhődött, bármit is csinált. És most, kilenc évvel a letartóztatása után újra vezetőedzőként dolgozhat: az NB III-as Dabast irányíthatja hivatalosan is a kispadról. Március 8-án hazai pályán a THSE Szabadkikötő ellen „debütálhat”. A folt viszont ott van rajta az idők végezetéig.

SG