Tartsunk helyesen degut!

Egy vicces ecsetfaroktól egy pisze orrocskáig – ilyen a degu (Octodon degus). Ez a csalitpatkányféle kedvessége és intelligenciája miatt egyre népszerűbb az állatbarátok körében, a fajnak megfelelő tartástechnológia viszont sajnos nem terjedt el az állatokkal azonos ütemben.

A leggyakoribb hiba, hogy alábecsülik apró termetüket. A degu egy rendkívül aktív kisrágcsáló, és ha egy kicsi rácsos ketrecbe zárják, ott „robbanni” fog. A boldog közeg számára szekrény méretű, úgy 100x60x90 cm-es fa vagy fémketrec, tele polcokkal és nagy ajtókkal, ahol sok a búvóhely (faház, polár bújó, bújócső). Futókerékből csak zárt, nem rácsos felületű felel meg, fémből vagy fából, legalább 40 cm átmérővel, így kényelmesen, egyenes háttal tudnak futni benne állataink. A kicsi, rácsos futófelületű kerekek balesetveszélyesek, és tartós gerincproblémákat okozhatnak. 

A degu hazája nagyjából állandó szobahőmérsékletű terület a chilei Andokban. A túl hideget és a huzatot nem bírják. A hőséget szintén nem tolerálják, ezért csak lakásban tarthatók. Nyáron a gazdáknak figyelniük kell , hogy kánikula esetén se melegedjen túl a kisállat helyisége, mivel a hőguta náluk előjel nélküli végzetes állapot.

Nem magevő

Gyakori az a tévedés, hogy a deguk magevők, mint a hörcsögök. A természetes élőhelyükön megfigyelt állatok fűféléket és gyökereket fogyasztanak, fogazatuk is ennek megfelelő. A folyton növekedő fogakat fő táplálékukkal, a réti vagy alpesi fűfélékből álló szénával tudják megfelelően koptatni. A kereskedésekben degutápként kapható magkeverékek, vegyes eledelek összeállításnak sajnos ez a tévedés az alapja. Ezzel szemben csak a minőségi, 20 százalék feletti rosttartalmú, homogén tápok alkalmasak táplálásukra, természetesen a széna mellett. A nem megfelelőn táplált degu beteg, ingerült és akár harapós is lehet.

Nem jelzi, ha beteg

Jellemző betegségeik lehetnek a fogtúlnövés, a tályog, a bélflóra felborulása, májproblémák, de ezek zöme helyes gondozással és táplálékválasztással kiküszöbölhető. Tünetrejtő állatok, ezért sok esetben nem adják külső jelét a fájdalomnak, rosszullétnek. A heti rendszerességgel végzett súlymérés sokat segíthet abban, hogy észrevegyük az esetleges betegséget, és kedvencünk időben eljusson egzotikus állatokra szakosodott állatorvoshoz, mielőtt súlyosabb állapotba kerül. Mint minden állatnál, itt is érvényes, hogy érdemes a legközelebbi szakállatorvosokat feltérképezni még azelőtt, hogy szükség lenne rájuk.

Társas lény

A degu tartásánál az is fontos szempont, hogy ezek a rágcsálók társas lények, ezért egyedül nem tarthatók, csakis fajtárssal. Lakhatnak együtt azonos neműek vagy egy ivartalan hím több nősténnyel. A házi szaporítást nem javasoljuk, mert rengeteg komplikációt rejt magában, radikálisan lerövidíti a nőstények életét, és nagyon nehéz felelős gazdit találni a degukölyköknek, akiknek nyolchetes korukig az anyjuk mellett a helyük. Egy alomban több kölyök születik, akár heten is lehetnek. A nőstényeket héthetesen külön kell választani apjuktól, tízhetesen pedig hímivarú testvéreiktől is. 

Információink szerint legtöbbször a kereskedésekben vásárolt állat is szaporító tevékenységből származik, ezért javasoljuk, hogy fogadjuk örökbe vagy jól kiválasztott, megfelelő tenyésztőtől vásároljuk meg új kedvencünket.

A deguk könnyen szelídekké válnak, ha biztosítjuk számukra megfelelő életteret, körülményeket, és megfelelően tápláljuk őket. Ha ezek rendben vannak, akkor is fontos, hogy mindig oldalról, soha ne felülről közelítsünk feléjük, hiszen ragadozóik szoktak abból az irányból támadni. A ketrecüket ennek megfelelően derékmagasságban érdemes elhelyezni. Így oda lehet ülni melléjük, és ha már kialakult a bizalom, a tenyerünkbe is belesétálnak. Nagyon szeretnek egy bő ujjú pulcsiba vagy köntösbe bújni. Így érzik az illatunkat, finom melegben lehetnek, és biztonságot nyújt számukra a közelségünk.

(Cikkünk az Együtt a Kisállatokért Alapítvány segítségével készült.)