Connect with us
Pesti Hírlap, sok élmény

Kiemelt hírek

Bálint biokert: zöld rés a piacon

Létrehozva:

Mintha egy titkos szeánszra gyülekeznének a szektatagok, úgy kígyózik a sor szombatonként a friss zöldségek dús választéka előtt.

Ajánlatos igyekezni, mert délre csak az üres pult marad, és mögötte egy fiatal testvérpár, Bálint Eszter és Bálint Péter. Hat éve hozták először Zsámbokról a Fény utcai piacra vegyszermentes zöldségeiket, és az idő – gyorsuló ütemben – nekik és termesztési filozófiájuknak dolgozik.

Vannak, akik divatból, mások betegségük kényszerű következményeként, vagy az egészséges alapanyagokért állnak be a Bálint biokerthez vezető sorba. Érdekes egybeesés, hogy Eszter és Péter is hasonló utakon kerültek az organikusan termesztett növények közelébe, mint vásárlóik. Eszter a rajzfilmes szakmában gyártásvezetőként dolgozott. Fivérével gyerekkoruk óta életük része volt a családi fóliás zöldségtermesztés, ami Zsámbokon hagyomány. Szüleik egy idő után beleuntak abba, hogy a nagybani piacon import zöldségekkel verték le a hazai termelők árait, ám ott volt a föld, és annyi terményt mindig adott, amennyi a családnak kellett. Nem volt kérdés, hogy tisztán termeljék meg a paprikát, a paradicsomot. Vegyszermentesen, csak természetes földjavítókat, réz- és gombakészítményeket használva. 

 

Éles pályaváltoztatás

Péter egy lízingértékesítő cégnél dolgozott, de az üzleti világ stresszétől crohn-beteg lett. A szülői ház nyugalmában csak a saját földjükön termett zöldségeket fogyasztotta. A fél év után bekövetkezett gyógyulását csodásnak és hihetetlennek nevezték az orvosok. Közben Eszternek megszülettek a gyerekei, és pályát akart módosítani.

Eldöntötték, hogy pályát változtatnak, a környékükön lévő két biokertészet mintájára. Megszerezték az „öko” minősítést, mert nem a hatalmas hozam a cél, hanem hogy megvédjék a föld értékeit, mert a zöldség minősége ezen dől el. Péter a szakirodalomban merült el autodidakta módon, majd amerikai és kanadai online stúdiumokat végzett el, elmélyedt a komposztálás tudományában és gyakorlatában. Eszter pedig a két kisgyerekével és az édesanyjával ágyásokat épített, magokat válogatott, öntözött, és egyesével, a kezükkel vadászták le a dúsan termő zöld levelekről a meztelencsigákat, hernyókat és poloskákat. Később már gépek is segítették a munkát, sorközművelő rendszer, ültetőgép és salátavágó, de aki a biokertészkedést választja, az a saját életét nehezíti. A vegyszermentes termelés és a szüretelés szüneteiben pedig figyelik a világ ízlésének gyors változását, nehogy ellustuljanak. 

Péter azt magyarázza, hogy nemcsak pihentetni kell a földet, a lehető legkevésbé kizsigerelni, hanem szerves anyaggal védeni a humusztakarót. Ellenpéldának ott a nagyüzemi zöldségtermesztés, ami olyan mértékben kizsákmányolta a termőföldet, hogy azon már nem segít a műtrágya sem. 

Az így termesztett zöldségeknek sem az íze, sem az élvezeti értéke, sem a vitaminállománya nem olyan, mint amilyen egészséget ígérnek a vásárlóknak a hibátlan formájukkal és a hosszú eltarthatóságukkal. 

A szántás egy mikrobiális holokauszt a földnek, ezért a Bálint kertben csak minimális talajmozgatást végeznek, élő mikroorganizmusokkal táplálják a földet. Az így termett pak choi volt az első különlegesség a piacon, amit örömmel fedeztek fel a külföldi vásárlók. A magyarok először nem értették, aztán kipróbálták, és némi kísérletezés után beillesztették az étrendjükbe. Ezután a kertészek is egyre bátrabban kísérleteztek az ázsiai zöldekkel. 

 

Vakugrás

Amikor új hivatásuk képviseletében a Bálint testvérek megjelentek a piacon, azt hitték, csak ki kell pakolni az árut. De mára rájöttek, hogy az is egy külön tudomány, hogy mit kell előre tenni, és mit szemmagasságba. Napközben folyamatosan változtatni, egységesíteni kell a pultképet, hogy gusztusos maradjon és vásárlásra ösztönözzön. A legfontosabb értékesítési segédeszköz az emberi beszéd marad – amikor beszélnek a termesztésről, a zöldségek konyhai elkészítéséről, és meghallgatják a vevők véleményét, saját tapasztalatát, receptjeit. 

Péter szerint hat évvel ezelőtti döntésük vakugrás volt, de ráéreztek egy olyan fogyasztói áramlatra, amiből érdekesség lett. Az ötlet, hogy tiszta élelmiszert termeljenek, betöltött egy rést a piacon, és mára közösségteremtő és gondolatformáló erejét is tapasztalják. 

Fele részben magyar, fele részben külföldi vásárlóik vannak, főleg itt élő ázsiaiak és angolok, akik nagyra értékelik, és rendszeres vásárlással, hűséges kitartással honorálják, hogy az otthonról ismerős zöldségeket itt is megkaphatják – és még angolul is beszélnek az árusok. A különféle színű, mustáros ízű zöld levelek az egyik sikersztorijuk, egész garmadáját termelik már, bár erről azt gondolták, megosztó lesz, és a spárgasalátát, amiért megőrülnek a New York-i sztárséfek, már a budai ínyencek is megkedvelték.

 

Együtt a földdel

A földdel való együttélés olyan vágányra állította a Bálint testvéreket, amelyikről már nem tudnak kiszállni. És egyre nagyobb, és egyre komplikáltabb szakkérdésekkel kerülnek szembe. Péter meséli, hogy egyre kevesebb és egyre drágább a víz, és ha a gyerekeik jövőjét is a földdel kapcsolatban képzelik el, akkor megoldást kell találniuk a kistérségben a most még elszivárgó vizek megmentésére és hasznosítására. Péternek hosszútávú stratégia alakul a fejében a kertészet jövőjéről, tájfajták telepítéséről, mellettük külföldi, biodinamikus legelőkről származó magokról, de közben arról is döntenie kell, hogy kivegyék-e a termelésből a radiccio salátát, mert a leveleket megették a csigák. Helyette olyan fajtát kell választani, ami a zsámboki föld adottságainak jobban, a csigák ízlésének kevésbé felel meg. Legutóbb azt vették észre, hogy kicsit nagyobb kártevőkkel is meg kell küzdeniük. A lerágott saláták és a párosujjú patás nyomok alapján az őzek is a Bálint kertben laknak jól. Kifejezetten a római saláta ízlik nekik, mind fejes, mind pedig tépő formában, más viszont nem érdekelte őket. 

Amikor a kertészetüknek nevet választottak, adódott a családi név. Érdekes az összecsengés a közszeretetnek örvendett Bálint gazdáéval, bár vele csak névrokonok. Agrármérnök édesapjuk is büszke volt rájuk 2016-ban bekövetkezett haláláig.

 

Szikora Katalin

Legnépszerűbb cikkeink