Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Húsvét: böjt után lakoma

Létrehozva:

Húsvéti teríték Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfaluban, ahol a Nyírség Táncegyüttes húsvéti szokásokat felelevenítő műsort adott elő húsvéthétfőn, 2015. április 6-án. | MTI Fotó: Balázs Attila

A húsvét a tavasz eljövetelének köszöntése, a keresztény egyház egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe. Egymásba fonódó vallási és családi ünnep, amelyhez szerte a világon számos, pogány eredetű népszokás és gasztronómiai hagyomány is kötődik.

A húsvéti ünnepet eltérően nevezik a különböző nyelveken, de mind a közös eredetre, a húsvét héber nevére, a pészahra nyúlik vissza, és az ekkor fogyasztott kovásztalan kenyérre, a pászkára utal. A görög és a keleti kultúrákban a gránátalma az újjászületés szimbóluma. Az európai népeknél a húsvétnak a tojás és Tavasz-istennő szent állata, a nyúl a legelterjedtebb jelképe, de mellette persze elfér az áldozati bárány is.

Olaszország gasztronómiai hagyományaiban mély gyökere van a bárányételnek, szinte minden családban kötelező a báránysült, amit articsókával tálalnak. Ugyancsak elmaradhatatlan náluk az édes kelt tészta, a panettone, de egyes tartományokban tojás alakú, színes cukorkával díszített fonott kalácsot sütnek, vagy nyúl formájú kenyeret. Franciaországban a báránycsülköt fokhagymával, sóval, borssal, friss rozmaringágakkal pácolva sütik, a sonkát fehérborban főzik meg petrezselyemmel, tárkonnyal, turbolyával.

A nyúlhús mellett a bárányból készült ételeknek van hagyománya hazánkban is, sütve vagy főzve, bográcsban vagy kemencében készítették az ünnepre. A negyven napos böjt után ez igazi lakomának számított, de aki ennél rövidebb ideig, csak az utolsó héten tartózkodott a húsevéstől, az is boldogan falatozott a rozmaringgal készült bárányból, amihez tradicionálisan puliszkát készítettek.

Nagycsütörtök még a várakozás ideje, és Krisztus utolsó vacsoráját idézi az Olajfák-hegyén. Ezt a napot zöldcsütörtöknek is nevezik, és a jó termés reményében, valamint a szigorú böjt miatt zöld színű ételt, csalánt, sóskát, spenótot fogyasztottak a hívők.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Nemcsak húst volt tilos enni, hanem arra is ügyelni kellett, hogy a legfeljebb háromszori étkezés során egyszer lehetett jóllakni. Az ősi, pogány felfogás egyébként szerencsétlen napnak tartotta a nagypénteket, amikor tilos volt mindenféle állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka.

Nagyszombat a húsvéti ünnep előnapja, ez már a közelgő feltámadás jegyében zajlik, estére még a harangok is „visszajönnek” Rómából, a hívők számára pedig véget ér a böjt – jöhet a sonka, jellemzően édes kaláccsal, frissen reszelt tormával, kerti zöldségekkel. 

Egykor a húsvéti kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, de olyan vidékek is voltak, ahol megőrizték a morzsákat, és nyáron a madarak kártétele ellen kereszt alakjában meghintették velük a gabonaföldeket. Húsvét hétfőjén és a húsvét vasárnapját követő vasárnap, azaz fehérvasárnap volt szokás a komatálküldés. A lányok ilyenkor azoknak a legényeknek küldtek tojást, akik farsangkor táncba vitték őket.

Szikora Katalin

Legnépszerűbb cikkeink