A Szabadság nő

Ma nemcsak a magyar államiság szülinapos, hanem a Szabadság híd is.

A németek által lebombázott, majd újjáépített, az eredeti zöld helyett a korabeli festékhiány miatt szürkére mázolt, most megint zöld hidat éppen 75 éve, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak, és ekkor kapta új nevét is: Szabadság.

„Magának melyik a kedvenc hídja?” Sokáig nem jön válasz, talán nem is hallotta a kérdést, megismétlem, most már kicsit hangosabban. „Magának melyik a kedvenc hídja?”

„Hallom, hallom. Türelem” – mondja a karbantartó, aki letessékel a hídról csütörtök reggel, most kezdik beszerelni az úgynevezett petárdákat, mennem kell. „Nekem mindegyik a kedvencem”, vágja ki végül. „Mindegyik másért” – folytatja kérdés nélkül, hogy az egyik azért, mert új és még makulamentes gyakorlatilag. A másik meg éppen az óriási dzsuvafaktor okán, rutinos városvezető talán patinának nevezné, legyen most „otthonos koszlottság”. A harmadik meg a negyedik a Sziget miatt. Az ötödik meg az oroszlánok miatt, „bár azok most Újpesten szavannáznak…”

„Hát ez?”

„Hát ez meg azért – mert zöld. És magának melyik?” – kérdez vissza, szemés tényleg érdekli a válasz.

„Nekem éppen ez. Ez a szülinapos nagyi itt alattunk. Pedig hogy gyűlöltem eleinte!” 

Nem érti. Nem kezdek bele, hogy az Első Igazi éppen ezen a hídon jelentette be 21 évvel ezelőtt, hogy előző nap a piros 7-esen heves szemezés útján bele talált szeretni egy ismeretlenbe, akiről csak annyit tud, hogy a Ferencieken szállt le és hogy szereti Kunderát. Másfél évig a környéket is kerültem. Aztán egy éjjel egy Egészen Friss Ismeretség kikövetelte mégis, hogy itt keljünk át Budáról Pestre, és úgy középtájt szerelmet is vallott kásásan, akadozó nyelvvel, hogy aztán együtt hányjuk a Dunába a korábban elfogyasztott kevertes kóla egy részét; másnap persze már fel sem vette a telefont. De az átok megtört! Később gyakran hoztam ide lányokat napfelkeltézni, Második Igazi, Harmadik, Negyedik… „Elvigyelek oda, ahol hollók közül kel fel a Nap?”, kérdeztem sejtelmesen, és hát ki mond erre nemet, hát nem? És ma is ugyanúgy a Corvinus mögül jött föl a csillagocska… 

Na, ezt kellett volna mintegy 10 méter alatt elmagyarázni. Elintézem ennyivel:  „Nők…” 

„De hogyhogy szülinapos nagyi?”

Mondom neki, hogy nemcsak a magyar államiság lesz holnap szülinapos, hanem a Szabadság híd is: a németek által lebombázott, majd újjáépített, az eredeti zöld helyett a korabeli festékhiány miatt szürkére mázolt, most megint zöld hidat éppen 75 éve, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak, és ekkor kapta új nevét is: Szabadság.

És persze, hogy nagyi, mi más? Delacroix festményén tán nem félpucér nő volt a Szabadság? Meg ugye, die Freiheit. Mert a szabadság az bakfis, lány, asszony, matróna. Nagyi. 

„A szabadság az nő” -mondom  

„De olyan is van, hogy csökken.”

„Kár, hogy nem ihatok az egészségére egy konyakot…” – mondja, majd elköszönünk; én a trolihoz, ő vissza a hídra, petárdát szerelni. Holnap helyette is iszom egyet. 

Boldog születésnapot, Szabadság!