Olaszország Európa legjobbja

Véget ért az Európa-bajnokság.

A vasárnapi döntőben egy félidőn keresztül minden Anglia akarata szerint alakult, az olaszok azonban a második játékrészben megérdemelten egyenlítettek, és az elődöntő után a finálét is tizenegyesekkel húzták be.

Első Európa-bajnoki címére készült az angol válogatott, amely ráadásul a hazai pálya előnyét is élvezhette a Wembley-ben – csakúgy, mint az ukránok elleni meccs kivételével az egész tornán. Aligha kaphattak volna nehezebb ellenfelet, mint a döntőre 33-as veretlenségi sorozattal érkező Olaszország, amely többek között a belgákat és a spanyolokat búcsúztatta – míg Southgate-ék legnagyobb bravúrja a németek kiejtése volt. És akárcsak azon a mérkőzésen, az angol mester ezúttal is ötvédős felállásra váltott, ami telitalálatnak bizonyult a szokásos kezdőjével felálló Azzurri ellen. Olyannyira, hogy a nyár talán legjobb balhátvédje, Luke Shaw már a 2. percben megszerezte a vezetést, egyben az Eb-döntők történetének leggyorsabb gólját. Az olaszok eddig nemcsak a védekezés, de támadójáték szempontjából is meggyőzőek voltak a tornán, most azonban arra kényszerültek, hogy hátrányban, felállt védelem ellen próbálják megtalálni a rést – ez pedig az a játékszituáció, amelyben Mancini csapata nem tartozik a világelitbe. Hiába birtokolták többet a labdát, a félidőig semmi nem jelezte, hogy fordulat várható.

Aztán a folytatásban Anglia az addigiakhoz képest is érthetetlen módon visszaállt, és ezúttal azoknak lett igaza, akik rendszeresen kritizálják Southgate szövetségi kapitányt, amiért ennyire visszafogja szenzációs támadókból álló csapatát. Az olaszok egyre inkább elhitték, hogy van keresnivalójuk, először a remekül játszó Chiesa szólója után védett óriásit Pickford, majd a 67. percben egy szöglet után Verratti fejesénél is bravúrt mutatott be – hiába, Bonucci értékesítette a kipattanót. Anglia a kapott gól után négyvédős rendszerre váltott, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt: a második félidő egyértelműen az olaszoké volt.

A hosszabbításban hol egyik, hol másik csapat kezdeményezett, de úgy tűnt, egyik válogatott sem mer kockáztatni – ami különösen Anglia esetében volt meglepő, hiszen ők a kispadról is hasonló minőségű futballistákat vethettek volna be. Azonban Rashford és Sancho is csak az utolsó percekben, a büntetőpárbajra érkezett, ennél viszont az is jobb lett volna, ha nem marad idő a cserére – mindketten rontottak, a harmadik ifjonccal, Sakával egyetemben. Így hiába fogott meg Pickford is két tizenegyest, az Európa-bajnoki serleg 1968 után újra Olaszországba kerül. A győzelem cseppet sem érdemtelen, de Anglia ezt a vereséget legalább annyira magának, mint az ellenfélnek köszönheti. Az „It’s coming home” szlogen felett diadalmaskodott az „It’s coming to Rome” átirat, az Eb legjobbjának választott Donnarummát pedig, úgy tűnik, továbbra sem lehet büntetőpárbajban megverni.