Csepeli György: Nagyon rossz érzelmi állapotban vagyunk

A szociálpszichológus azt vallja, miként a magyarok zöme, ő is kevéssé normakövető. Szerinte társadalmunk már nagyon rég, úgy a honfoglalás körül félresiklott, s ezen nagyon nehéz lesz változtatni.

A magyarok azért boldogulnak jól külföldön, mert mindig megtalálják a kiskapukat, amelyeket a helyieknek eszük ágában sincs kihasználni. „Magyar az az ember, aki utánad megy be a forgóajtón, de előtted jön ki” – idézte a hollywoodi mondást Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint ebben rejlik a magyarok külföldi sikerének titka – de itthoni bukásuk kulcsa is ez.

A ma reggeli KeljfelJancsiban Csepeli kifejtette: minden kultúrának megvan a maga normakészlete. „Az a társadalom, aminek nincsenek szabályai, hosszú távon nem tud megmaradni. A neandervölgyiek is azért tűntek el, mert noha okosabbak voltak a homo sapiensnél, a normakövetés képessége hiányzott belőlük” – magyarázta a szociálpszichológus, aki szerint a magyarok sikerének egyebek mellett ez lehet a titka – s kudarcuk kulcsa is ebben rejlik. Csepeli önmagát sem tartja túlságosan normakövetőnek, „magyar vagyok, miért lennék más?” – tette fel a költői kérdést.

A trauma még nem múlt el

Az első hullám alatt tapasztalt szabálykövetéssel szerinte nem feltétlenül a normáknak akartunk megfelelni mi, magyarok – inkább arról lehet szó, hogy a járvány okozta sokkhatás miatt váltunk együttműködőbbé. Ráadásul úgy véli, fegyelmezettségünk látszólagos volt csupán. Nem igazi kooperációs szándék, csak individuális életösztön. Csepeli kifejtette, abban az időszakban leginkább mindenki önmagát védte, nem pedig a másikat. Az a hiedelem azonban, hogy mindenki hatalmas veszélyben van, később megdőlt, az első sokk múltával az emberek máris lazítottak a saját szabályaikon, a kormány pedig mindezt csak tetézte a nem túl következetes intézkedésekkel.

Önmagát egyébként ugyancsak deviánsnak tartja Csepeli, aki azonban nem szeret konfliktusba kerülni olyanokkal, akik hozzá hasonlóan szintén nem követik a normákat. „Ha hárman vagyunk a szaunában és bejön egy negyedik, nem szólok rá, inkább kimegyek. Ha valaki nem tartja a normát, magamra ismerek benne” – mondta, majd hozzáfűzte: mivel irtózik a konfliktusoktól, elkerül mindenféle összetűzést.

Identitáshiányos társadalom

A társadalom állapotáról szólva a szociálpszichológus hangsúlyozta, a járvány kapcsán előkerült a magyarok egyik régi problémája: nincs kihez, mihez csatlakozni. Nem találjuk a magunk közegét. „Identitáshiány van a magyar társadalomban, s ez konfliktusforrás lett” – mondta Csepeli, aki szerint érzelmileg nagyon rossz állapotban van az ország, s a járványhelyzet csak fokozta az emberekben amúgy is meglévő szorongást. Hozzátette, nagyon várja a friss öngyilkossági statisztikákat – a tudós azt valószínűsíti, hogy nagyon megugrott az önmaguk ellen fordulók száma az elmúlt időszakban.

Az egyetemi modellváltás kapcsán Csepeli azt mondta: az akadémiai rend mellőzöttsége egyenesen katasztrófa. Mint mondta, ha visszatekint, azt látja, hogy „lángokban áll az egész”, és ebből fakad az is, hogy sokan mellőzöttnek érzik magukat a gondolkodók közül. Ugyanakkor, mint mondta, mindezt magyar módra éli meg: megköti a saját kis alkuit.

Szerinte a nyilvánosság hiányából sok probléma fakad. „Akinek a gondjaira van bízva egy nyáj, annak a nyájra kell gondolni, nem saját magára” – mondta. Hozzátette, szerinte már a honfoglalás idején eldőlt, hogy a magyar egy „félresiklott társadalom” lesz.