A fegyveres konfliktusok nem csak az embereket fenyegetik

Az érintett 219 faj csupán töredéke a Természetvédelmi Világszövetségvörös listáján fenyegetettként szereplő több mint 30 ezer állat- és növényfajnak.

Kétszáznál is több veszélyeztetett fajra jelentenek fenyegetést a háborúk, polgári zavargások és hadgyakorlatok a vadon élő állatok közvetlen megölése, az ökoszisztémák feldúlása és a környezetvédelmi erőfeszítések ellehetetlenítése révén – figyelmeztetett új jelentésében a Természetvédelmi Világszövetség.

A dokumentum szerint noha az érintett 219 faj csupán töredéke a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján fenyegetettként szereplő több mint 30 ezer állat- és növényfajnak, ám vannak köztük ikonikus fajok is.

Ilyen a súlyosan veszélyeztetett keleti gorilla, amely a gyakorta konfliktusokkal sújtott Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában és Ugandában él.

Az IUCN vezető kutatója, Thomas Brooks szerint a világ legnagyobb élő főemlősére „az olykor pusztán célba lövést, máskor táplálékszerzést szolgáló kilövése”, valamint a megóvására irányuló erőfeszítések aláaknázása miatt jelentenek hatalmas fenyegetést a fegyveres konfliktusok. A jelentés számba veszi, hogy az elmúlt évtizedek konfliktusai milyen pusztító hatással voltak számos fajra.

Az 1994-es ruandai népirtáskor az Akagara Nemzeti Park nagytestű emlőseinek 90 százalékát leölték táplálékszerzés vagy kereskedés céljából. Csak 2007-ben mintegy kétezer elefánt haláláért volt a felelős a szudáni milícia a Közép-afrikai Köztársaságban. A vietnami háború pedig szinte biztosan felgyorsította a jávai orrszarvú kihalás felé sodródását. „Nem kérdéses, hogy a konfliktusok növelték a fajok kipusztulásának kockázatát” – húzta alá Brooks. A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a természet pusztulása összefüggésben áll az összecsapások fokozott kockázatával.

Az elmúlt 30 év csaknem 85 ezer fegyveres konfliktusa alapján a jelentés készítői arra a megállapításra jutottak, hogy ilyen incidensek nagyobb valószínűséggel robbannak ki olyan térségekben, ahol kevesebb termékeny mezőgazdasági terület áll rendelkezésre, és ahol gyakoribbak az aszályok. „Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a természetvédelem, a helyreállítás és a természeti erőforrások fenntartható kezelése segíthet csökkenteni azt a nyomást, amely ezeknek a konfliktusoknak a kiváltója, azáltal, hogy javítja az adott vidék állapotát és termelékenységét” – mutatott rá Juha Siikamaki, az IUCN vezető közgazdásza.

MTI