Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Lőni tudni kell?

Létrehozva:

Képünk illusztráció Fotó: Shutterstock

A bürokrácia nehezíti több hagyományos vadászati mód követőinek a dolgát a vadászvizsga megszerzésében.

Magyarországon 2015-ig volt lehetőség arra, hogy a solymászok és a vadászíjászok ne tegyenek vizsgát gyakorlati vadászlövészetből is az állami vadászvizsgán. Igaz, nekik és az elöltöltő fegyveres vadászoknak kiegészítő vizsgát kell tenniük a választott vadászati módból. 2015 előtt kézzel írták bele a vadászvizsga letételét igazoló bizonyítványokba a nem szokványostól eltérő vizsgarendet, ami azonban jogi problémákat vetett fel, hiszen a nyomtatvány szigorú számadású, annak tartalmát a törvény szerint megváltoztatni nem lehetne. A vadászati törvény módosításakor ezt az ellentmondást azonban nem új nyomtatványok rendszeresítésével oldották meg, hanem egyszerűen elvették ezt a lehetőséget a solymászoktól és a vadászíjászoktól.

Glück Balázs, a Magyar Vadászíjász Egyesület titkára a Pesti Hírlap azon kérdésére, hogy ebben az esetben miért nem teszik le a fegyveres vizsgát is úgy, hogy legfeljebb soha nem élnek a megszerzett tudással, azt válaszolta, ez éppen olyan, mintha mindenkinek le kéne vizsgáznia nagymotorra, akkor is, ha kizárólag autót áll szándékában vezetni. „Mit szólnának ahhoz, ha mi azt mondanánk, hogy minden vadász vizsgázzon solymászatból, agarászatból, aztán legfeljebb majd nem használja az így megszerzett tudást?” – kérdi Glück. Anyagi vonzata is van annak, hogy miből vizsgázik le valaki, de Glück szerint nem ez a lényeg. „Hála istennek nagyon nehéz a vadászvizsga, vannak megyék, ahol a vizsgázóknak akár több mint a fele elsőre megbukik. Ha valaki egyáltalán nem akar puskával vadászni, akkor nyilván azért választja a gyakorlati vadászlövészet nélküli vizsga lehetőségét, mert joggal érzi fölöslegesnek ezt a nehezítést” – mondta Glück.

A hagyományos vadászati módok követői 2018-ban sikerrel fordultak ez irányú kérésükkel az Agrárminisztériumhoz, a lehetőség újbóli megnyitása után azonban a megyei kamarák makacsolták meg magukat és – bár korábban ez senkit nem izgatott – nem voltak hajlandók kézzel beleírni az okmányokba. Pár évbe tellett, hogy végül hatályon kívül helyezzék a vadászvizsga-rendelet azon részét, amelyben a bizonyítvány formai követelményeit megszabták. A jelenlegi jogi helyzetben a kamara saját hatáskörben változtathatja meg a bizonyítvány tartalmát. Igaz, nem minden kamarai szervezetnél nyitottak erre, azonban az országos vadászkamara képviselői azt ígérték, hogy az érdekvédelmi szervezet közreműködik a mihamarabbi megoldás érdekében.

A II. világháború után uralkodóvá vált az a nézet a vadásztársadalomban, hogy kizárólag a lőfegyverrel történő elejtés tekinthető civilizáltnak, és ez az 1950-es években – részben ideológiai okokból – háttérbe szorította, sőt üldözte az úrinak vagy népinek vélt vadászati módszereket. Az elmúlt évtizedekben azonban e téren is lezajlott egy szemléletváltás, amely az ökológiai szempontból szelídebb, a természet rendjébe kevésbé beavatkozó, élményszerűbb hagyományos módszerek újbóli felértékelődését hozta, szemben a túltartásra alapozott nagy terítékes és trófeavadászattal szemben.

Glück szerint azonban ezúttal nem ez a felfogásbeli különbség áll a háttérben. „A rendszerváltáskor a solymászat és a vadászíjászat voltak az első hagyományos vadászati módok, amelyek újból lehetőséget kaptak. Ma már az sem vetődik fel, hogy az íj alkalmas-e arra, hogy vadásszanak vele. Sokáig kellett küzdenünk, hogy elfogadtassuk magunkat, de  közben a vadásztársadalmon belül is lezajlott egy generációváltás. Igaz, az agarászokat még mindig sújtja az előítélet – sokan az orvvadászattal húznak párhuzamot. Még ma sem tudja megérteni a vadásztársadalom egy része, hogy ha valaki időt, pénzt szán a tanfolyam elvégzésére, a vizsgára, hogy aztán legálisan vadászhasson, azt nem szabad összekeverni az orvvadásszal.”

Mi áll amögött, hogy megyéről megyére kell megküzdeniük jogaik érvényre juttatásáért? Glück Balázs erre a kérdésre is megfelelt: „Egyszerűen azt a választ kaptuk, hogy azért a néhány emberért nem akarnak külön adminisztrálni. Nyilván az is közrejátszott ebben, hogy nem akartak lemondani a lővizsga után járó vizsgadíjról.”

Legnépszerűbb cikkeink