Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Álprivatizáció és egyetemfoglalás

Létrehozva:

Fotó: Pozsonyi Roland

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ragaszkodva az autonómiához, továbbra is ellenáll a modellváltásnak. A kormány több indokot is felvet a privatizáció mellett – és az SZFE fellépése ellen. Például hogy a többi egyetem ellenállás nélkül egyezett bele a váltásba, a kinevezett kuratóriumi tagok kiváló szakmai elismertségnek örvendenek – és nem mellékesen a kormány úgy érvel, hogy azzal politikai fellépést sejtet az SZFE mögött.

 

Mielőtt a kormány érveit jobban megvizsgálnánk, fontos áttekinteni, miért szükséges az egyetemi autonómia, mik az egyetemi privatizáció előnyei és hátrányai, és ez mennyiben tud érvényesülni a magyar struktúrában. Ezek és az SZFE-vel történtek megértéséhez Polónyi István oktatáskutató volt a segítségünkre.  

Egy felsőoktatási intézmény akkor rendelkezik autonómiával, ha egy előre meghatározott feltételrendszernek meg tud felelni, ilyen többek között az OECD nyolc szempontja (köztük: a tulajdonlás, a hallgatói létszám és az oktatói kar alakítása, tandíjról és fizetésekről való döntés), de az Európai Egyetemek Szövetségének négy autonómia-mutatója is (szervezeti, személyzeti, akadémiai és gazdasági autonómia).

A mostani privatizáció során egy állami finanszírozású egyetem alapítványi fenntartásúvá válik, az irányítása pedig átkerül egy kinevezett kuratórium hatáskörébe. Az, hogy egy intézmény magánegyetemmé válik, önmagában nem jelent jót vagy rosszat. „Az alapítványi modellnél előny, hogy csökkennek az állami terhek, és hatékonyabb gazdálkodással, managementtel és foglalkoztatással járhat. A hátrányok között viszont megemlítendő, hogy gyakran idéz elő létszámcsökkentést a tanári karban, a kisebb és új programokat kiszorítja a tömegképzés, nem jut elég pénz a tehetséggondozásra, és nem utolsósorban megnő a politikai befolyás lehetősége” – mondta lapunknak Polónyi. 

A magyar minta viszont több szempontból is speciális: egyrészt az egyetemeket továbbra is az állam finanszírozza, ezért nem valósul meg valódi privatizáció, másrészt a kuratóriumi tagokat a kormány önkényesen választotta meg, ebbe az egyetemi szerveknek és vezetőnek semmilyen befolyása nem volt, és nem is lehet. „A magyar álprivatizációs modellnél a hatékony gazdálkodásról és foglalkoztatásról csak akkor fogunk tudni beszélni, amikor már 3-4 éve működik a rendszer. A management hatékonyságát a kormányközeli politikusokon és üzletembereken keresztül kívánják biztosítani: Varga Judit, Csányi Sándor, Szijjártó Péter miért garantálna produktívabb managementet, mint az előző vezetés? Milyen szakmai indok igazolja, hogy ők lettek a kuratóriumok tagjai? Ezek a vezetők nem tudják biztosítani az akadémiai gondolkodás érvényesülését. Valószínű, hogy az oktatás hatékonyságát, illetve teljesítmény és mennyiségi mutatókat vizsgálva hoznak majd döntéseket. Az akadémiai kérdések háttérbe fognak szorulni” – összegezte a magyar rendszert az oktatáskutató.

Nem hallgatnak Fotó: Pozsonyi Roland

A hátrányok között említette, hogy a Corvinusnál már az első évben kiszorult néhány képzés a profilból. Hozzátette: „a jó minőséghez egyrészt sok pénz kell, a következő kitétel azonban az autonómia: a tevékenység szabadsága; számtalan kutatás bizonyítja, hogy a demokratikus vezetés a legjobb az oktatásban, ha nincs autonómia, a teljesítmény lassan visszaesik”. 

Nem a privatizáció volt a kormány első autonómia-csorbító lépése, ilyen volt többek között a 2014-ben bevezetett kancellári rendszer is, ami mellett számos jogszabály biztosította, hogy az állam befolyást tudjon gyakorolni a felsőoktatási intézményekre. „A Fidesz-kormánynak 2011 és 2014 között a legtöbb egyetemet sikerült úgy átalakítania, hogy most kormányhű emberek ülnek a rektorok székében. Mára a hallgatói önkormányzatok szintén kormányhű szervezetek, hiszen a felsőoktatási törvény érdekeltté tette a hallgatói fórumokat is abban, hogy jó viszonyban legyenek a kormánnyal” – mondta Polónyi István. Szerinte ennek fényében semmi meglepő nincs abban, hogy az SZFE kivételével nem lázadt fel a többi felsőoktatási intézmény vezetése az átalakítások miatt.

Az SZFE vezetése viszont független tudott maradni, a vezetést nem sikerült megváltoztatni, így a szeptemberi egyetemi blokádot számtalan előzmény predesztinálta, amik közül az első az volt, hogy az SZFE-n a szenátus által megválasztott rektorjelölt, Upor László kinevezését az állam 2019 óta mellőzte. Ezt a bizonytalan helyzetet fokozta, hogy a kormány az átalakításról való döntésből teljesen kivonta az SZFE-t, annak ellenére, hogy az intézmény többször jelezte, bekapcsolódna a folyamatba.

„Arról már tavaly év elején hallottunk, hogy a nagy művészeti egyetemeket össze akarják vonni egy nagy alapítvány alá. Később azt mondták, legyen minden művészeti egyetem külön alapítvány alatt, aztán a többi intézmény végül haladékot kért és kapott, mi pedig nem. Ezek után azt az információt kaptuk, hogy a modellváltás január 1-jével fog megtörténni, végül a törvényből tudtuk meg, hogy az időpontot előre hozták szeptember 1-jére” – mondta Csernai Mihály, az SZFE HÖK elnöke.

Az SZFE még ekkor sem zárkózott el a modellváltástól, megfogalmazták az új alapdokumentumokat, amelyek által nagyobb teret kapna a szenátus a kuratórium mellett. Ezeket a minisztérium mellőzte, ahogy az egyetem jelöltjei közül egyetlen egy sem került be a kuratóriumi tagok közé. „Amikor a sajtóból értesültünk az összetételről, már tudtuk, hogy ha szabadok akarunk maradni, az csak rajtunk múlik, és azt is, hogy nekünk már nincs visszaút” – mondta Csernai.

Így érkezünk el a harmadik okhoz, amiért az SZFE privatizációs kísérlete akadályokba ütközik: ez pedig a kormánypárti Vidnyánszky Attila személyéhez köthető. Vidnyánszkyt úgy nevezték ki a kuratórium élére, hogy korábban rendszeresen kritizálta a kollégáit és az egyetemet. A hallgatók, tartva az ideológiai alapú oktatás rájuk erőltetésétől, szeptember 1-jén foglalták el az egyetemet.

 

Cserdi Dóra

Legnépszerűbb cikkeink