Végeláthatatlan a hegyi-karabahi háború

A diplomácia nem juttatta közelebb a feleket a tűzszünethez, Törökországnak pedig a háború tökéletes alkalom az erődemonstrációra.

„Lehetetlen kezet fogni az egyik kezünkkel, miközben a másikkal fegyvert fogunk egymásra” – mondta Zohrab Mnatsakanyan örmény külügyminiszter, amikor visszautasította a meghívást a csütörtöki béketárgyalásokra. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportja Genfben tárgyalt Jeyhun Bajramov azerbajdzsáni külügyminiszterrel. Mnatsakanyan hétfőn, Moszkvában találkozik az amerikai, orosz és francia diplomatákkal.

Törökországnak kapóra jött a harc

A minszki csoport az 1990-es évek eleje óta próbál közvetíteni Azerbajdzsán és Örményország között, és megoldást találni a konfliktusra, kevés sikerrel. A csütörtöki, genfi tárgyalásról egyelőre nem szivárogtak ki információk, de Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter korábban arra figyelmeztetett: Azerbajdzsán mögött ott van Törökország, ezért kockázatosnak tartja, hogy később a nagyhatalmak is beszállhatnak a konfliktusba. A mindkét állammal szomszédos Irán elnöke, Hassan Rouhani szerdán szintén arra figyelmeztetett: akár régiós háború is kibontakozhat az összecsapásokból a Dél-Kaukázusban.

A konfliktushoz legközelebb álló két nagyhatalom Oroszország és Törökország. Törökországnak több szempontból is stratégiai érdeke a harc, ráadásul a katonai erőfitogtatásra is egy jó alkalom, ami tovább erősítheti az Erdoğan-rendszer támogatottságát hazájában. A MetroPoll közvélemény-kutató szerint az elmúlt hónapban 5 százalékkal nőtt azok aránya, akik szerint Erdoğan jól végzi a munkáját: a görögökkel szembeni katonai erőfitogtatás hatására tehát Erdoğannak még úgy is sikerült megtartania a népszerűségét, hogy a török líra árfolyama a válság hatására 25 százalékkal zuhant. Ráadásul Ankarába Azerbajdzsán felől érkezik a gáz, a török választók így jobban elfogadhatják, hogy vezetőik ilyen határozottan foglalnak állást. (Súlyos következményei lehetnének, ha Örményország elérné az azerbajdzsáni gáz- és olajvezetékeket.) Az Örményországgal szembeni ellenállás Oroszország számára is figyelmeztetés lehet, hiszen nekik katonai bázisuk van az örményeknél – igaz, a törökök és az oroszok túl sok területen működnek együtt ahhoz, hogy háborútól kelljen tartani.

Mevlut Çavuşoğlu török külügyminiszter megszállónak nevezte az örményeket, szerinte az egész világnak be kellene állnia Azerbajdzsán mögé. Bár Ankara tagadja, hogy szír zsoldosokkal segítette az azeri haderőt, a szír emberi jogi megfigyelőközpont szerint a törökök 1200 szír dzsihadistát küldtek a háborúba, akik közül már legalább 64-en elestek. A törökök drónokkal is segítik Azerbajdzsánt, ezek a drónok pedig már az összecsapások első napjaiban a sereg zászlóshajóiként működtek.

Az örmény kormányfő, Nikol Pashinyan korábban meg volt győződve arról, hogy számíthat Oroszország segítségére, de Vlagyimir Putyin egy szerdai interjúban levette a saját válláról a felelősséget: „a háború nem Örményország területén zajlik”. Az orosz elnök tűzszünetet sürgetett, „még ha nem is tudnak megállapodni a területről”. Az Egyesült Államok eddig szintén nem avatkozott bele a konfliktusba, a genfi tárgyalással kapcsolatban is csak annyit mondtak: azonnali tűzszünetet szeretnének elérni. Viszont, ha továbbra sem sikerül tűzszünetet kötni, az Törökország számára azt jelentheti, hogy egyeduralkodóvá válhat a térségben.

Járulékos veszteség

Örmény szeparatistáknak 1991-ben sikerült kikiáltani Hegyi-Karabah függetlenségét, viszont a harc tovább folytatódott: az ezt követő háborúban 30 ezer ember veszítette életét. A nemzetközi szervezetek Azerbajdzsán részének tekintik a területet, de szinte kizárólag örmények lakják, közel harminc éve pedig ők is irányítják. Az azóta is megoldatlan konfliktus szeptember végén robbant ki újból, amikor Azerbajdzsán megpróbálta visszavenni a hatalmat az örmények lakta terület felett. Az elmúlt 12 napban folyamatosak voltak az összecsapások. A régió egykori központját, Sztepanakertet is elérték a hullámokban érkező azeri támadások, a terület pedig néhány nap alatt szellemvárossá változott. Azerbajdzsán rakétákkal és drónokkal támadt a lakónegyedekre: az ötvenezres lakosság nagy része elhagyta fővárost, a többiek pedig pincékben húzzák meg magukat. Később az is gondot okozhat, hogy a várost teleszórták robbanásra kész aknákkal, bombákkal. Hikmet Hajiyev, az azerbajdzsáni elnök tanácsadója szerint az ő katonáik csak katonai célpontokat támadtak Sztepanakertben, de elismerte, hogy „lehet, hogy volt egy kis járulékos veszteség”. A régió ombudsmanja szerdán már azt nyilatkozta az AFP-nek, hogy a nők és a gyerekek 90 százalékát kitelepítették Hegyi-Karabahból. Összességében a hegyi-karabahi lakosság felének, 75 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A harcok a régión kívüli városokra is továbbterjedtek: Baku szerint az örmény hadsereg rátámadt Ganjára, Azerbajdzsán második legnépesebb városára, és civil célpontokat lő.

Örményország csütörtökön egy elnöki rendelettel azonnal menesztette a nemzetbiztonsági szolgálat vezetőjét, a döntést egyelőre nem indokolták meg. A tűzszünetnek jelenleg semmi jele: Azerbajdzsán és Törökország sem akar hallani róla, amíg ki nem vonulnak az örmény csapatok a területről. Az örmény fél által elismert 350 katonai áldozaton túl több tucat civil is életét veszítette az elmúlt napok összecsapásaiban. Az azerbajdzsáni hadsereg nem számolt be az áldozatokról, de azt elmondták, hogy 30 civil meghalt és 143-an megsérültek.