Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

“Ő volt a legnagyobb közülünk” – így emlékeznek Benedek Tiborra játékostársai, edzői

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Könnyeikkel küszködve idézték fel a Pesti Hírlapnak vízilabdázók, milyen is volt Benedek Tibor.

„Az utolsó igazi sportember”

Faragó Tamás olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, edző így emlékezett Benedekre:

– Mikor találkozott először Benedek Tiborral? Milyen benyomásai voltak róla?
– Kisgyerekként találkoztam vele először, tízéves volt, amikor egyszer játszottam ellene. Egy hihetetlenül törekvő, igyekvő, vágyakozó kisfiúra emlékszem, aki nagyon komolyan vette a sportot és saját magát is. Ennek megfelelően, szó szerint a világ egyik legjobb játékosa lett. Mindenki – többek közt én is – nagyon büszke arra, hogy egy ilyen jelentős sportkarriert tudott elérni.

– Milyen volt a tízéves Benedek Tibor ellen játszani?
– Ő akkor egy tömegben volt, szóval konkrétan nem emlékszem, milyen volt ellene játszani, csak arra, hogy az édesapja, Benedek Miklós lehozta az uszodába, és szerette volna, ha a fia vízilabdázik. Mind a ketten a Csasziban, a Császár-Komjádi Sportuszodában edzettünk, és Tibor is nézte a menőket – annak idején ezek mi voltunk.

– Volt ekkor bármi jele annak, hogy Benedek Tibor milyen sikereket fog elérni a vízilabdában?
– Nem, sőt Tibor mindig is azt mondta, hogy nem tartja magát se nagyon ügyesnek, se nagyon tehetségesnek, de hihetetlenül szorgalmas és eszes kisfiú volt, és ezeken keresztül mindent képes volt elérni.

– Mi tette Benedek Tibort az egyik legjobb vízlabdázóvá?
– Természetesen ehhez szükség van tehetségre, szorgalomra és alázatra. Amikor Benedek Tibor abbahagyta a vízilabdát, akkor azt mondtam, hogy az a szomorú, hogy az utolsó, igazi sportember hagyta abba a vízilabdát, mert ez már nem egy jellemző tulajdonság az uszodában. Olyan ember volt, aki egyszerűen csak a sportnak élt, és azon keresztül próbálta irányítani az életét, a mindennapjait. Az eredményei pedig magukért beszélnek, hiszen olyan közös játékos volt, aki a világ legjobb csapataiban játszott és mindent megnyert. Óriási tiszteletnek örvendett mindenhol, és nagyra becsülték azt a fajta ambiciózus, gólra törő játékát, ami az egész életére jellemző volt. Nem csak másokat, de saját magát is komolyan vette.

“Rengeteg érzelem volt Tiborban”

Kemény Dénes, háromszoros olimpia bajnok csapatkapitány, a Magyar Vízilabda-szövetség korábbi elnöke: “Noha nem volt váratlan Tibor halála, elhúzódó, súlyos betegség előzte meg, mégis megdöbbentő, mert egy fiatalemberről van szó, aki egészségesen élte az életét. Igazságtalan és fájdalmas, ha egy szülő temeti el a gyermekét, az én esetemben pedig 21 olimpiai bajnok közül egyiknek sem az a dolga, hogy hamarább menjen el, mint én. Tudtuk, hogy a Tibor nagyon beteg, szembesülni a ténnyel így is nagyon fájdalmas. Rengeteg olyan emlékem van, amit nagyon sokan nem is gondolnának, mert Tibor nem csak az akarat és a szorgalom mintaképe volt, ahogy mindenki visszaemlékszik rá, mert a profizmus mellett rengeteg érzelem is volt a Tiborban. Fontosnak tartom, hogy erre is emlékezzünk.”

Märcz Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázó, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, a poszton Benedek Tibort váltotta: “Gyerekkora óta ismerem és azóta példaképként néztem fel rá. Mindig olyan magaslatokban volt, ami mindig példaértékű volt, edzőként és előtte játékosként is. Maga az élete is példaértékű volt, ahogy viselkedett, ahogy bánt az emberekkel, amilyen családapa volt, amilyen barát volt. Mindannyian tiszteltük és én magam reménykedtem abban, hogy ezt a harcot is sikerül győztesként megvívnia, ahogy minden harcot győztesként vívott meg. Rengeteg nagyszerű dolgot hagyott maga után, nem csak érmeket és a sikereket, hanem azok a gyerekeket, akiket kinevelt utánpótlásban, azt a sok szakirodalmat, ami nem jöhetett volna létre nélküle. Ez az ő hagyatéka. Nagyon nagy sportolót, edzőt veszített a vízilabda-társadalom és egyben az egész magyar nemzet.”

“Ő volt a legnagyobb közülünk”

Könnyeivel küzdve emlékezett vissza a közös évekre Szécsi Zoltán, aki 1998-tól 2012-ig védte a magyar férfi vízilabda-válogatott kapuját, most pedig az Egri Vízilabda Klub elnöke. “Ami azonnal beugrik, ha Tiborra gondolok, a mosolya. Azért szeretett velünk lenni, mert sokszor megnevettettük. Nagyon komoly, nagyon tudatos volt, ő is szeretett viccelődni, de sokkal komolyabb volt nálunk. Ő volt a fény, amit évtizedek óta követtünk, az egész Egert arra a mintára építettem fel, amit ő az UVSE-nél csinált. Őszinte részvétem a családnak, velünk vagyunk. Váltig állítom, hogy ő volt a legnagyobb közülünk, minden értelemben”

Molnár Tamás, “Papesz” 1995 és 2008 között volt a férfi vízilabda válogatott tagja, centerként számtalanszor fogadta Benedek Tibor labdáit a kapu előtt, mindhárom olimpiai bajnoki címnek együtt örülhettek. Az egykori világklasszis játékos a Pesti Hírlapnak megrendülten annyit tudott mondani: “Döbbenten és értetlenül állunk, hogy hogyan történhetett ilyen egy fiatalemberrel. Tibor nemcsak a csapattársam volt, hanem a barátom is, együtt küzdöttünk sok-sok éven át. Az egyik legnagyobb példaképem volt, maga volt a vízilabda. Óriási veszteség, nem is tudok mit mondani.”

(A visszaemlékezések a pénteki hétvégi kiadásunkban is olvashatóak)

Legnépszerűbb cikkeink