Vészesen fogynak hazánkban a madarak

Tovább csökken a madarak száma, elsősroban a mezőgazdasági területeken. Az ok az intenzív, iparszerű mezőgazdálkodás térnyerése és annak támogatása.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) most kiadott elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben folytatódott az agrár élőhelyeken 2005 óta zajló fészkelőállomány-csökkenés, ennek jelei már mutatkoznak a korábban növekedést mutató erdei élőhelyeken fészkelő madárfajoknál – írja az MTI.

8Az 1999-ben megkezdett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) országos felmérései, így már 21 év adatai alapján tudjuk értékelni a gyakori madárfajok és a főbb élőhelyeiken keresztül hazánk természeti állapotát.

A 114 faj elemzése alapján az 1999-2019 időszakban szignifikáns és jelentős, évi 5 százalékot meghaladó, állománycsökkenést állapítottak meg aréti tücsökmadár és a kerti poszáta esetében. Szignifikáns, mérsékelt, évi 5 százalék körüli állománycsökkenést állapítottak meg 28 madárfaj esetében, többek között a fehér gólya, a barna rétihéja, a fogoly, a fürj, a fácán, a búbospacsirta, az erdei és a mezei pacsirta, a füsti fecske, a nádirigó és a tövisszúró gébics.

A szignifikáns csökkenést mutató 30 faj között magas az agrár-élőhelyeket dominánsan használó és a hosszútávon vonuló fajok aránya. Mint írják bizonyítékok vannak arra, hogy egyre intenzívebb, ipaszerűvé váló mezőgazdálkodás hatása kulcsfontosságú: az élőhelyek egyszerűsödése, a mezőgazdasági ökológiai hálózat elvesztése, a növényvédőszer-használat fokozódása alapvetően befolyásolja az agrárterületek természeti sokféleségét.

Az uniós csatlakozás óta sokkal jelentősebb források állnak rendelkezésre a mezőgazdaság számára és ezek gyorsítják a folyamatot: a több pénz fokozza az agárterületek átalakítását. Ez azért is rendkívül sajnálatos, mert a bőven rendelkezésre álló források alkalmasak lennének egy természetkímélő, de jövedelmező, a gazdálkodók számára is perspektívát jelentő mezőgazdálkodás kialakítására is. Az is sajnálatos, hogy a szóban forgó források közösségi források, tehát véső soron az európai adófizetők pénze a természeti sokféleség csökkenését okozza.

Fontos kiemelni, hogy a madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók. A mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők olyannyira, hogy e fontos apróvad-fajuk a következő években akár védelemre is szorulhat. A vadbeporzók, ezzel párhuzamosan a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe.