Élő sport

Az őszi önkormányzati választások több helyen felkavarták a helyi állóvizet. Amúgy a közösségek többnyire igyekeznek „házon belül” lerendezni a konfliktusokat, hiszen egyszer fent, máskor lent, akkor is végig kell menni a főutcán, ha már nincs stallum, lehetőleg úgy, hogy ne nézzenek félre az ismerősök. Aztán, ha változik a széljárás, olykor kiszellőzik az áporodott ájer a padláson. Nemrég Érden döbbentek meg nyilvánosan az új városvezetők, mennyibe is kerülnek a dicsőséges harmadik helyek a magyar női kézilabda élvonalában, az elmúlt héten pedig Győr új polgármestere, polgármesteri biztosa és a hivatásos labdarúgó csapat tulajdonosa találkozásáról olvashattunk szaftos részleteket.

Hogy az utóbbi megbeszélésen ki, mit mondott pontosan, fontos, de részletkérdés. A lényeget nemigen cáfolta senki: a futballvállalat tulajdonosa közpénzért koldult, a remek orvos hírében álló polgi sportszakmai és -menedzsment tanácsokkal látta el a tulajt, mert ezek szerint ahhoz is ért. A biztos pedig egyedi meghatározást alkotott a hivatásos élsportoló fogalmára (az, aki a napjának a nagyobb részét tölti felkészüléssel, mint pihenéssel, a futballisták pedig nem ezek), majd miután vérig sértette a teljes magyar labdarúgó társadalmat, közölte, csak élő sportra adnak pénzt, de a győri másodosztályú futball nem az, mert nekik nem adnak egy fillért sem. Az kicsit mókás, hogy a munkásmozgalmi „élő sport” fogalmát „élsportnak” értette a kicsit tájékozatlanak tűnő tulajdonos. Lehet, hogy a megbeszélés után ezért is mondott le?

Elképzelem a beszélgetést Menzel vagy Kusturica képi világában – szakadok a röhögéstől. És sírok.

Állítom, hogy a magyar sport, benne a labdarúgás, jóval közelebb van a saját európai viszonyítási pontjaihoz, mint az ökoszisztémája. A magyar sportszervezetek és szövetségek, gyakran gyatrán, olykor látványos eredménnyel igyekeznek megfelelni a globális sport kihívásainak – na ja! ott nemzetközi standardokkal dolgoznak –, miközben például a helyi (sport)politika még mindig túl gyakran idézi Móricz világát. Az elmúlt évtizedekben ezerszámra képeztünk sportmenedzsereket, sportgazdászokat és sportközgazdászokat az egyetemeken, oktattunk felnőtt továbbképzéseken. Halott tudás az élő sportban.