(T)érden

Újabb csodálatos esettanulmánnyal gazdagodott A sport politikai gazdaságtana megnevezésű egyetemi kurzusom. Most jönne az a rész, hogy hálásan köszönöm, de az az igazság, jó magyar polgárként jobban örülnék, ha a példát a kazah sztyeppékről importálhattam volna – elrettentésül. Nyakig ül benne a helyi politika, a nagyzási hóbort, az elúszó közpénzmilliárdok és a hozzá nem értés, ami így, együtt valóban gyúlékony elegy.

Az érdi női kézilabdacsapatot üzemeltető társaság önkormányzati tulajdonban van, ami eleve érthetetlen. 2018-ig egy helyi politikus klubelnökölt ott, akinek az élettársa ügyvezette a céget, szintén érthetetlen. Bár formálisan nem volt köze hozzá, az akkori polgármester 2018 áprilisában nyíltan nekiment a csapatvezetésnek, mondván, hiába a város kiemelt támogatása, az eredmény csekély – tényleg, valaki fel tudja sorolni, pontosan milyen eredményeket ért el a klub az elmúlt nyolc évben? –, majd egy előterjesztés megszavaztatásával kirúgatta az élettársat. (Gondolom, ez már az az unortodox sportmenedzsment, amit eléggé el nem ítélhető módon eddig nem tanítottunk.) Bosszúból
a klubelnök szembe megy a frakciójával, erre kiteszik onnan. Élettárs a tavaly őszi választási kampányban már ellopott pénz tisztára mosásával vádolja polgármestert, aki ezért vagy sem, megbukik. Új polgármester most bejelenti, ő ugyan nem pártolja, hogy a város 400 millió, vagy a legújabb követelés szerint 700 millió forintot nyomjon a hivatásos kézilabda csapatba. Unortodox sportmenedzsment 2.0: az új polgi a városi közbeszerzéseken korábban ugyancsak jól kereső nem közszereplő oligarchát szólítja fel, szponzorálja a klubot. Mindeközben 2012 óta tao-támogatáson keresztül 3,75 milliárd forint közpénz érkezhetett a klubhoz, amelynek háromnegyede a csarnoképítésbe folyhatott bele, 880 millió jutott az utánpótlás-nevelésre, 112 millió felnőtt személyi bérekre. A város csak az utóbbi három évben minimum 876 millió forinttal támogatta a gazdasági társaságot. Ha Le Procureurnek hívnák a főügyészt, gyanúm, most többen nyugtalanul aludnának a településen.

Az érdi női kézilabda esete sok mindent elárul arról, hogy csúszhat félre a magyar sportfejlesztés. Térden lőttük magunk, és nem csak Érden.