Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Nem magam miatt csinálom

Vámosi Ágoston

Létrehozva:

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / Pesti Hírlap

Kislányának 2018 novemberében epilepsziagyanúval kórházba kellett feküdnie Székesfehérváron, ekkor találta magát szemközt a problémával: a gyerekükkel lévő anyáknak nincs hol aludniuk. Azóta megoldotta.

Tavaly elnyerte Az Év Egészséghőse közönségdíját, most pedig a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula adta át a Civil Becsületrendet. Mit jelentenek önnek ezek a díjak?

– Visszaigazolásai annak a tevékenységnek, amit több ezer emberrel együtt végeztünk az elmúlt másfél évben. Szükség van a civil társadalom összefogására, szükség van, hogy politikamentesen szerveződjünk, és szükség van, hogy ráirányítsuk a figyelmet a nehézségekkel küszködő területekre. És megpróbáljunk tevékenyen tenni, mert a tett halála az okoskodás. A legjobb, ha példával járunk elöl, és próbálunk jobbítani.

Mit tanult a két akcióból, és volt-e olyan érzése valamikor, hogy megbánta?

– Az akciókat nem bántam meg, ezekre szükség volt, kellett valamiféle pozitív kép az emberek felé. Értek negatív hatások menet közben, és ha ezek csak ellenem irányultak volna, akkor megfelelően tudtam volna kezelni, de sajnos a családomat is célba vették, és ez még a mai Magyarországon is túlmegy egy határon.

Milyen támadások voltak ezek?

– Feleségem az államigazgatásban dolgozott, már nem dolgozik ott. 2019 nyarán szűnt meg a munkaviszonya, és előtte már érezhető volt egy rá nehezedő nyomás. Hogy úgymond kormányellenes tevékenységet végzek az Ágyat az anyukáknak akcióval.

Önöknek akkor egyértelmű, hogy emiatt építették le?

– Ez volt a pont az i-re. Korábban megtámadták egy offshore cég földügyei miatt – a földhivatalban dolgozott –, ezzel kapcsolatban folyt egy bírósági eljárás, amit jogerősen megnyertünk. A feleségemnek lett igaza, a vele szemben zajló koncepciós eljárás teljesen alaptalan volt, nyolc pontban marasztalták el a hivatalt, a javunkra döntöttek. A döntés után néhány héten belül megszűnt a munkaviszonya.

Nemrég Hadházy Ákos politikus gyűjtést indított önnek a Facebookon, segíteni hívta fel az embereket. Erre ezért volt akkor szükség?

– Rokkantnak vagyok nyilvánítva egy autoimmun betegség miatt, amivel nagyon sokat küzdök, nehéz vele az életem. A rokkantsági ellátásom 61 ezer forint. A feleségem keresete nagyon hiányzik a családi költségvetésből. Van egy kis tartalékunk, mert a kislányunk epilepsziás, emiatt félretettünk egy kis összeget. De jelenleg ez a 61 ezer forint a család keresete, illetve a feleségem még másfél hónapig kap munkanélküli járadékot. Hogy utána mi lesz velünk, egyelőre nem tudjuk.

Segít-e a környezete, az a két akció, ami a nevéhez fűződik, jelent-e olyan hátteret, ami most jól jön?

– Hadházy Ákos posztjáról utólag értesültem, bár tőlem kérte el a számlaszámom, az adatokat. Ezúton is köszönöm neki, hogy megpróbált segíteni, és köszönöm, akik támogattak, mert elég sokan próbálnak segíteni. Abban is próbálnak mellénk állni, hogy a feleségemnek megfelelő munkát találjunk Székesfehérváron, nem egyszerű, mert az államigazgatásban dolgozott, de kertészmérnök a végzettsége. És valamennyi összeg is folyt be, mert az Anyák az anyákért Alapítvány is meghirdette a gyűjtést a tudtom nélkül, ez 1-2 havi tartalékot jelent.

Mit mond azoknak, akik ellenzékiséggel, politizálással vádolják?

– Az egész életünk politika, ha az érdekérvényesítés ezt jelenti. De ha az ellenzékiségről vagy kormánypártiságról van szó, ezt sem cáfolni vagy megerősíteni nem tudom. Konkrét ügyek kritikáját szoktam megfogalmazni, nem kapcsolódom pártokhoz ideológiai alapon, nem működöm pártkatonaként. Megvizsgálom az intézkedéseket, javaslatokat, amiket a pártok tesznek, legyenek jobb- vagy baloldaliak. Ha kormánypárti oldalról érzek pozitívnak egy intézkedést, én támogatom. És ugyanígy az ellenzékieket is. De Magyarországon a pártpolitizálás nem elég, szükség van arra, hogy a civil társadalom megfogalmazza az igényeit. És bízom benne, hogy az újjászerveződő társadalmi réteg kitermel új politikusokat, akik az embereket képviselik, és nem szavazógépek lesznek.

A Facebook-posztjai végén mindig ott szerepel a „kezdjetek el élni” kitétel, ez is ehhez kapcsolódik?

– Ez nagyon fontos számomra, ez az idézet az Anna and the Barbies zenekar Márti dala című szerzeményéből. Ez megfogalmazza azt, amire gondoltam: el kell kezdenünk újra élni, újjászervezni egy társadalmat. El kell kezdenünk tervezni egy párhuzamos társadalmat, amely az emberi értékekre helyezi a hangsúlyt, nem az ideológiai szembenállásra.

Mikor érezte magát jobban, a két nagy akciója előtt vagy utána?

– Egészségügyileg jobban éreztem magam előtte természetesen, mert ez a két akció óriási leterheltséggel járt, az első időszakban a Facebook-oldalam is támadásnak volt kitéve. Lelkileg most jobban érzem magam, hiszen tenni tudtam azért, hogy az édesanyák ne a földön feküdjenek, és az az akció komoly hatással van, kiterjed az élet más területére is. Ennek örülök, de elkeseredettség is van bennem, mert egy ilyen ártatlan akciónak – pár ágyat szerettünk volna vásárolni egy székesfehérvári kórházba – ilyen súlyos harcok árán sikerül csak eredményt elérnie. Azt gondoltam, hogy ez a kezdeményezés megtetszik az ország vezetőinek, és beállnak mögé. Az első időszak viszont a harcról szólt, az egészségügy és bizonyos körök is rossz néven vették, hogy rámutatok az egészségügyi rendszer hibáira. De itt is megosztott volt az egészségügyi társadalom, voltak befogadóbb kórházak, humánusabb vezetők, akik a megoldást keresték, és sajnos voltak olyanok is, mégpedig egy gyermekkórház főigazgatója, aki ellenségesen állt hozzá a dologhoz, és megakadályozta az ágyak használatát.

Tervez-e újabb akciót?

– Most pihennem kellene, mert a betegségem nagyon lenyomott, nagy a stressz a bizonytalanság miatt a családi életben is. De ezeket megoldjuk, csak pihennem kellene. Van a fejemben egy terv, amerre indulnék – van egy nehéz helyzetben lévő szegmens Magyarországon. 2012-ben a rokkantnyugdíjasok törvényi szabályozását megváltoztatták, újravizsgálták őket, és sok olyan embertől is megvonták a státuszt, akik valóban betegek. 2018-ban az EU megsemmisítette ezt a szabályozást, ami által ma nincs a rokkantsággal kapcsolatos érvényben lévő törvény. Fontos lenne, hogy ezek az emberek, akik ledolgozták az életüket, legalább a létminimum szintjén tudjanak élni. Ha ma 75 ezer forint a létminimum egy főnek egy hónapra, akkor az ez alatt lévő nyugdíjak elfogadhatatlanok egy egészséges társadalom részéről. Ha nekem csak a 61 ezer forintos ellátásom lenne, mehetnék a hajléktalanszállóra. És még két lányom is van. Azt gondolom, hogy felelőssége van a kialakult tőkés, vagyonos rétegnek abban, hogy visszaforgasson bizonyos pénzeket a szegényebbeknek. Mert ha nem, akkor szétesik a társadalom, akkor az marad, hogy a jobb módúak jól élnek, a többiek meg oldják meg. Át kell mindezt gondolnom, információkat kell begyűjtenem. Én is átélem mindezt, de nem magam miatt csinálom, hanem azok miatt, akikkel lépten-nyomon találkozom.

Dercsényi Dávid

Legnépszerűbb cikkeink