Kétszer annyi nő válna, mint férfi

Több nő adja be a válókeresetet, mint ahány férfi, a nyugati társadalmakban a legnagyobb e téren a különbség.

Hazánkban a KSH adatai szerint a feleségek több mint kétszer akkora arányban szeretnék felbontani házasságukat, mint a férjek, holott (egyesek szerint) ők fizetik a nagyobb árat a szétmenésért. Bár az életük nehezebb, ha egyedül kell gyereket nevelni, és felépíteni egy új egzisztenciát, sok nő mégis boldogabbnak érzi magát a válás után. Erre az ellentmondásra kereste a magyarázatot társaival Dr. Gillian Parker, a York-i Egyetem pszichológia professzora, és az evolúciós elmélet okozta feszültségekben találta meg azt.

Párválasztáskor a heteroszexuális nők számára fontos szempontok a férfiasság, a szexuális vonzerő és a társadalmi dominancia, mivel ezek a jó génállományra utalnak, ami javítja a túlélés és a reprodukció sikerének esélyét. Hogy miért vezet félresiklott kapcsolatokhoz, ha a nők ez alapján választanak társat? Mert a jó génkészletű férfiak (az „alfahímek”) hosszú távon már nem feltétlen a legodaadóbb partnerek. 

Az anyagi helyzet egyre nagyobb szerepet játszik a válásokban, hiszen míg a várandósság és a kisgyermekes időszak alatt a nők ráutaltak a társukra, már nem olyan kiszolgáltatottak, miután visszatérnek a munkába, van saját jövedelmük, egyesek még jobban is keresnek, mint a férjük. De nem csak azok a nők kezdeményeznek válást, akik férjüknél magasabb társadalmi státuszt érnek el. 

A mai nők az elődeiknél kevésbé hajlandók feláldozni a saját boldogságukat azért, hogy a férjüket boldoggá tegyék – mondják erre a kutatók. Ha a társuk nem eléggé elkötelezett, nem tesz bele eleget a kapcsolatba, a nők már nem érzik úgy, hogy egyedül is „oszlopként” kellene tartaniuk a házasságot. Újabb potenciális válóok, ha a férj nem veszi ki eléggé a részét a gyereknevelésből vagy a háztartási munkából, így a feleség terhei annyira megnőnek, hogy egyre boldogtalanabbnak érzi magát és a házasságát, csökken a szexuális vágya is. Ebben a helyzetben mindkét nem stressz alá kerül: a nő azért, mert „mindent neki kell csinálnia” és közben nem kap elegendő megbecsülést, megértést, gyöngédséget, míg a férfi szenved a társadalmi nyomástól, hogy megfeleljen a férfias szerepeknek (dolgozzon látástól vakulásig, keressen sokat, legyen erős és ne mutasson érzelmeket), ez a feszültség már házassági válsághoz vezethet, és a nők hamarabb borítják az asztalt.