Anyák egymás között – beszélgetés a Találj Magadra Egyesület munkatársaival

Olyan anyák vagyunk, mint bárki más – mondja Láng Edina és Cseh Judit. Mindketten eltérő fejlődésű gyermeket nevelnek, emellett szeretnének segíteni a sorstársaikon is. A szervezet egyik kampánya jelenleg is tart.

Miért pont a sérült gyermekeket nevelő szülőkön segítenek?

L.E.: A csoportfoglalkozásainkon és tréningjeinken különböző fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő nők vesznek részt. Egy diagnózis után sok anya nem tudja, mitévő legyen. A helyzetük miatt elszigetelődnek, feladják a szociális kapcsolataikat és a karrierjüket is. Az önálló jövedelem hiánya pedig gyakran ahhoz vezet, hogy elvesztik az önbecsülésüket is. A sorstársi csoportunkban viszont szép lassan rájönnek, szabad mosolyogniuk és jól érezhetik magukat.

Miben más egy sorstársi csoporton belül segítséget kérni, mint egy baráttól?

Cs.J.: Amikor két édesanya beszélget, hamar a gyerekeikre terelődhet a téma. Képzeljünk el azt az élethelyzetet, hogy arról érdeklődik tőlünk egy szülő, milyen tábort vagy különórát válasszon a gyerekének, mikor nekünk már az is problémát okoz, hogy olyan iskolát vagy óvodát találjunk a sajátunknak, ahová felveszik és elég elfogadóak is vele. Mások a problémáink, emiatt nem feltétlenül értjük meg egymást.

L.E: Magam is eltérő fejlődésű gyermeket nevelek. Emlékszem, nagyon mélyre süllyedtem a diagnózis után. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen állapotba kerülhetek. Szerencsétlennek éreztem magam. Nem a diagnózis miatt, hanem mert rengeteg olyan új helyzet lett az életemben, amit nem tudtam kezelni. Egy sérült gyereket nevelő nő gyakran még a boltba sem tud lemenni a gyerekével. Nekem sem ment, a férjem intézte a bevásárlást. De ha ezt megemlítettem másoknak, nem értették, hogy miért nem tudok bevásárolni a gyerekkel. Mikor a csoportfoglalkozáson hoztam elő a problémát, azt láttam, tudják miről beszélek. Ők is keresztülmentek ezen. Egy ilyen csoportban nemcsak azt érezzük, hogy más is küzd hasonló problémákkal, hanem azt is, hogy sikerült túllépniük rajtuk. Példaként szolgálnak.

Azon kívül, hogy meghallgatják egymást, hogy segítenek még ezeknek a nőknek?

L.E.: Négy területre fókuszálunk. Fontosnak tartjuk a sorstársi kapcsolatok építését, a kikapcsolódásra és feltöltődésre szánt idő megteremtését, az önbizalom növelését, valamint a munkaerőpiacra történő visszatérés megsegítését. Jelenleg is folyik egy kampányunk, ami október 28-ig tart. A célunk 1 millió forint összegyűjtése, ebből pedig sérült gyereket nevelő anyák részére szeretnénk kikapcsolódási, önismereti, illetve szakemberek és tapasztalati szülők általi segítő beszélgetéseket biztosítani.

Cs.J.: Az anyáknak általában is nehéz időt szánniuk magukra. Viszont ha állandóan valamilyen plusz feladatot kell intézniük és a nehézségek is folyamatosak, magukra gondolnak utoljára. Pedig szükségük van a kikapcsolódásra, hiszen ezáltal egy sokkal kipihentebb, nyugodtabb és boldogabb anyát kap vissza a gyerek. Kell az énidő. De ha ezt tisztázza is magában egy sorstársunk, azon kapja magát, hogy nincsenek lehetőségei és alig tud hova menni.

Milyen kampányuk tart jelenleg?

Cs.J.: Jelenleg az Élő Adás adománygyűjtő kampányunk folyik, hogy ingyenes szakmai segítő beszélgetéseket, és kikapcsolódási lehetőségeket biztosíthassunk a sorstársainknak. A mostani projektünkkel kettős cél valósul meg. A követeink – a nők, akik az adományt is gyűjtik jelenleg – szintén sérült gyereket nevelnek, emellett ők nyújtják majd a segítő szolgáltatásokat is a projekt keretében. Ez azt jelenti, nemcsak a kikapcsolódásra lesz ideje sok anyának, hanem munkához és szakmai kiteljesedéshez is segítjük a szülőket.

Hogy segíthet Önöknek, aki akar?

L.E.: Jelenleg is tart egy kampányunk. A program zárása október 28-án, egy est keretében lesz. A rendezvényen három civil szervezet vesz részt, és szeretettel várjuk azokat a vendégeket is, akik a helyszínen szeretnének adományozni. A részvétel regisztrációhoz kötött. Emellett van egy adománygyűjtő oldalunk, október 28-ig azon keresztül is tudnak támogatni minket. A rendezvény után pedig a bankszámlaszámunkon keresztül.

Hogy jött létre az egyesület?

L.E.: Kezdetben egy önszerveződő csoport voltunk. Először egy érdekérvényesítő tréningen találkoztunk még 2015-ben,  majd megpályáztunk és megnyertünk egy projektet, így létrejött a „Találj magadra, találj társakra” csoportunk. Ennek keretében egy hat alkalmas képzéssorozatot tartottunk, amit szépségnappal zártunk. Ez annyira jól sikerült, hogy ezt követően rendszeresen találkoztunk havonta egyszer. Három év után eljutottunk oda, hogy megalapítottuk a Találj Magadra Egyesületet, hogy hatékonyabban javítsunk a sérült gyermeket nevelő nők élethelyzetén.

Apák is felkereshetik az egyesületet?

L.E.: Elsősorban az anyákra koncentrálunk. Egy 2014-es felmérés azt mutatta, hogy a sérült gyerek megszületése után a családok 90 százalékában az anyára maradnak a gondozási feladatok. Ők azok, akik feladják a karrierjüket, a kapcsolataikat és szabadidejüket. De édesapák is vettek már részt a különböző programjainkon. A mi feladatunk, hogy azt a szülőt tehermentesítsük, aki nagyobb részt vállal a gondozási feladatokból.

Milyen céljaik vannak még?

L.E.: Sok tennivaló van még az érdekérvényesítés, érzékenyítés és elfogadás terén. Szeretnénk nyitni a világ felé, és azt is, hogy más anyák és a társadalom többi tagja is nyisson felénk. Az emberek gyakran nem tudják, hogyan kapcsolódjanak hozzánk, mit mondjanak és hogyan beszéljenek velünk. Zavarban vannak. Pedig nem kell, beszéljenek velünk úgy, mint bárki mással. Ugyanolyan emberek, nők és anyák vagyunk, mint ők. A gyermekeink pedig gyerekek. 

168 / PH