Fizessünk-e a tenyerünkkel?

Az Amazon az USA-ban már elfogadja a tenyérlenyomatos fizetést, még ösztönző bónuszt is kapnak érte a vásárlók. Itt a biometrikus azonosítás új fejezete: eddig csak az ujjunkat kérték, vajon odaadjuk-e a tenyerünket is?

Rengetegen használják ma már a biometrikus azonosítást, például ujjlenyomattal védik a telefonjukat, vagy arcfelismeréssel fizetnek. Élvezik, hogy nem kell újabb PIN-kódokat megjegyezni, sem iratokat cipelni, hiszen a testük ott van velük mindig. Így nehezebb ellopni tőlük bármit, mivel fizikailag nincs tárca a zsebükben, és az ujjlenyomat nem titok, mint egy jelszó, amit védeni kell. Az informatikusok is néznek krimit, arra is felkésztik a leolvasókat, hogy az életteliséget alaposan ellenőrizzék, tehát (elvileg) nehéz őket maszkkal vagy levágott ujjal átverni.

Annál nagyobb a baj, ha egy hacker hozzáfér a biometrikus azonosítónkhoz, mert ezt sem letiltani, sem megváltoztatni nem tudjuk. Bár ez ritka és nehezen elképzelhető helyzet, a személyazonosság-lopási kísérletek egyszerre jelentik a kiberbűnözés legalját (amikor nap mint nap a jelszavunkat próbálják kicsalni adathalász emailekkel), és a csúcsát is, ha akár a teljes digitális életünk fölött átveszik az uralmat.

A biometrikus azonosítás kevésbé közismert árnyoldala, hogy eléggé rasszista, mert a szoftvereket alapvetően fehér, kaukázusi emberekre konfigurálták, az összes többi ember a világon nem fogja tudni ezeket ekkora biztonsággal használni.

Nem járnak jól vele az idősek sem, akiknek már vékonyabb a bőr a kezükön, kevésbé definiáltak a vonásaik, de valószínű ezt hamarabb fogja (akarja) a technika megoldani, mint az etnikumok problémáját.

Érdekes pszichológiai jelenség, amit a kutatók adatvédelmi paradoxonnak hívnak: akármennyire is féltjük az adatainkat és az online magánéletünket, mindig egyre többet és többet osztunk meg magunkról. Persze ebből élnek a közösségi oldalak, és az élet más területeire is igaz, hogy teljesen mást csinálunk, mint amit roppant elszántan állítunk.

Egy dolgot érdemes a jövőre nézve megjegyezni: a biometrikus azonosító sosem csak egy ujj-, vagy tenyérlenyomat, ennél sokkal többet tud elmondani rólunk. A korunkat, az életvitelünket, a hangulatunkat, idővel talán az egészségügyi állapotunkat vagy akár a genetikánkat is le tudják olvasni belőle. Ezért mikor megadjuk, érdemes átfuttatni a fejünkben, kire bízzuk ezeket az adatokat, még ha ez „csak” az Amazon vagy a sarki kisbolt is.

Bálint Orsolya

(Kiemelt képek: SHUTTERSTOCK)