Megoldották a sasbetegség rejtélyét

A kékmoszat okozza az egyedek halálát.

Megfejtették a fehérfejű rétisasok különös betegségének titkát. Sok egyed elhullását egy kékmoszatok által termelt méreganyag okozza – számoltak be eredményeikről német és amerikai kutatók a Science című tudományos lapban. 

A fehérfejű rétisasok az Egyesült Államok délkeleti részén az 1990-es évek óta szenvednek valamilyen idegi betegségben. Elveszítik a kontrollt testük felett és elpusztulnak. A tünetek más madaraknál is megjelentek. A vizsgálatok során Susan Wilde, a Georgia-i Egyetem tudósa felfedezte, hogy egy korábban ismeretlen kékmoszat, vagyis cianobaktérium, mely édesvízi tavakban a piroserű átokhínáron él, különböző madarakat és más állatokat betegít meg. Az általuk termelt anyag bejut a növényevő halakba, vízimadarakba vagy teknősökbe, amiket aztán felfalnak a fehérfejű rétisasok. 

A Halle-Wittenbergi Egyetemen Timo Niedermeyer szakértő azonosította a „sasgyilkos méregnek” nevezett anyagot. Amikor tudomást szerzett arról, hogy Wilde a madarak neurológiai betegségének okát a hínár levelein lévő cianobaktériumokhoz köti, mintákat kért be Georgiából. A növényekről levett baktériumokat laborban tenyészteni kezdte, majd ismét Georgiában letesztelték, valóban megmérgezi-e ez a szaporított baktérium a madarakat.

A német laborból Georgiába küldött baktériumok azonban nem okoztak betegséget a madaraknál. A tenyésztett baktériumok nem voltak mérgezőek. Ezt követően újabb mintákat vettek a tudósok, de ezúttal a levelek felszínét is vizsgálatnak vetették alá. Ekkor különleges brómvegyületeket találtak, ami által nyilvánvalóvá vált, hogy a baktériumoknak erre van szükségük ahhoz, hogy brómtartalmú mérget termeljenek. Miután a laborban tenyésztett baktériumokhoz brómtartalmú sót adtak, azok megbetegítették a madarakat.

Arra még nem sikerült rájönniük a kutatóknak, hogy miért termelnek ezek a baktériumok egyes tavakban mérget, míg a máshol nem. A tudósok feltételezése szerint elképzelhető lehet, hogy egyes tavakban brómtartalmú gyomirtó szereket alkalmaznak az invazív átokhínárok ellen, így jutnak hozzá a baktériumok az „alapanyaghoz”. Brómvegyületek ugyanakkor a természetben is előfordulhatnak.

MTI / PH