Ha azt látja a gyámügy, hogy nincs otthon elég tűzifa, akkor viszik a gyereket, hogy meg ne fagyjon éjszaka

A hatóság egyre több gyereket szakít ki családjából nehezen védhető indokokra hivatkozva, hogy aztán a szülők hónapokig, akár évekig tartó harcot folytassanak visszaszerzésükért. Akárhogy is alakul, akinek végül biztosan a legrosszabb, az nem más, mint akiről az egész szól: a gyerek. Friss heti számában a 168 Óra kiemelési ügyeket és a gyermekotthonok valóságát mutatja be.

„Úgy jöttek értünk, hogy már külön kocsikkal, egyből nevelőszülőkhöz vigyék a gyerekeket. Néha beszélhetünk telefonon, de mindig sírnak, hogy meddig kell várni” – meséli remegő hangon Erzsébet és férje, László a hetilap összeállításában. „Háromfelé vannak szakítva, nem láthatják egymást sem. De hát ők nem tehetnek semmiről” – folytatták beszámolójukat a szülők a családjukat ért traumáról.

Az ilyen és ehhez hasonló ügyeket felkaroló szervezet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). Jogvédőjük mesél egy esetről. A Borsod megyei Korláton hét gyermekét nevelte egy pár. Mindketten dolgoznak, a gyerekek iskolába, óvodába járnak, a településen ismerik és szeretik őket. A kijáró családgondozóval is együttműködtek, tanácsait mindig követték. A gönci járási gyámhivatalba érkezett egy névtelen bejelentés arról, hogy a gyerekek éheznek, rossz állapotú házban laknak és nem járnak rendesen iskolába. Erre a hivatal felkapta a fejét és a helyiek is segítettek: az önkormányzat közbenjárásával átmenetileg egy sportöltözőnek szánt kisházba költözhetett a család, majd augusztus végén kiutalták nekik a faluban újonnan kialakított szociális bérlakások legnagyobbikát, hogy együtt maradhassanak. A gyámhivatal ennek ellenére vitte el az összes gyereket. Sajnos az eset nem egyedi, és nem roma probléma az indokolatlan kiemelés – mondta Boros Ilona, a TASZ Egyenlőség projektjének munkatársa

Jogszabályok kimondják, hogy milyen esetekben lehet kiemelni gyereket a családból, a gyakorlatban mégis rettentő nehéz erről helyes döntést hozni. Erre szolgál a gyermekvédelmi törvény, és mivel az ENSZ Gyermekvédelmi Egyezményét 1991-ben ratifikálta Magyarország, ezek rendelkezéseit is kötelező betartani. A törvény szerint a gyermeknek saját családjában kell nevelkednie, kivéve, ha veszélyben van. Azt pedig törvény tiltja, hogy szegénység miatt szakítsanak szét családokat. A gyakorlatban az írott törvénynek nem sok ereje van. Ugyanis senki nincs, aki pontosan megmondaná, milyen esetben nélkülöz a gyermek annyira, hogy még a szüleitől is jobb elszakítani. A gyámügy például nem nézi, hogy mennyire szeretik otthon a lurkót: ha azt látják, nincs otthon tűzifa, akkor viszik a gyereket, hogy meg ne fagyjon éjszaka – mondja dr. Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértő.

A hatóság egy ideje hevesen túlreagál számos helyzetet, és gyakran a kiemelést választja.

Ennek egyik oka lehet, hogy sokszor igaztalanul is nekirontottak a gyámügynek – magyarázza a gyermekvédelmi szakértő. Ez viszont a gyerekek számára a legrosszabb forgatókönyv. 

 „A pályám elején egy szipus kislányt megakadályoztam, hogy kijárjon az otthonból, mert tudtam, hogy nem tud vigyázni magára. Emiatt aztán megrovást kaptam, hogy korlátoztam őt személyes szabadságában. Mikor a lány másik intézménybe került, biztosították neki a kijáráshoz való jogot. Pár nappal később leugrott egy vasúti hídról, fennakadt a vezetékeken, megégett és meghalt. Mit ér ilyenkor a jog mantrázása?” – meséli Radovász Miklós. Ezek mindenkinek nehéz. A hatóságnak, a szervezeteknek, a családoknak, de legfőképpen a gyermekeknek.

A teljes összeállítást a 168 Óra január 21-én megjelent aktuális számában olvashatják.