Szabályozzuk a home office-t! De hogyan?

Tűkön ülve várták a szakszervezetek és szakmai szövetségek a kormány által szeptemberre beígért otthoni munkavégzést szabályozó törvényt, de a múlt héten csak egy szűkszavú távmunka-rendelettel szúrták ki a szemüket. Keretekre nagyon is lenne igény, hiszen az egyre nagyobb számban távmunkára kényszerülők többet dolgoznak, jellemzően támogatás és jogi védelem nélkül.

A szeptember óta tartó várako­zás után a múlt héten megje­lent a Magyar Közlönyben „a ve­szélyhelyzet során a távmunká­val kapcsolatos szabályok alkal­mazásáról” szóló kormányren­delet, amely csupán néhány kö­rülményt határoz meg felszíne­sen és kurtán, így cseppet sem nevezhető home office törvény­nek. Megállapítja például, hogy a munkaadónak kötelező tájé­koztatnia a munkavállalót a biz­tonságos munkavégzés szabálya­iról, ő pedig ennek tudatában vá­lasztja meg a munkavégzés he­lyét. A rendelet szerint a mun­kavédelmi előírások egy része alól az otthon dolgozók mos­tantól felmentést kapnak, más­részt A munka törvénykönyvé­ben kikötött távmunkafeltéte­lektől most „el lehet térni”, azt viszont nem részletezik, hogyan, csupán a közös megegyezést rög­zítik. Az új szabályozás azt is kimondja, hogy a felek határoz­zák meg az otthon végzett mun­ka költségtérítésének mértékét, ami legfeljebb a minimálbér 10 százalékát érheti el.

A Vegyipari és Energiaipari Szakszervezeti Szövetség (VDSZ) „kész átverésnek” nevezte az új távmunka­szabályozást, mert a rendelet csupán a távmunka fo­galmának egyes részleteivel fog­lalkozik. Közleményükben meg­jegyzik, a korábbi rendeletek még a home office­t mint sajátos jogi keretet értelmezték, a mostani rendelettel azonban a távmun­ka és a home office ismét össze­mosódhat, ez pedig éppen az ott­hon dolgozók kizsákmányolását szolgálhatja. A szövetség úgy véli:

a rendeleti két­értelműség miatt ugyanis a munka­vállalókat szinte bármire kénysze­rítheti a főnökük.

„A Munka törvénykönyvének ré­ges­-régi passzusa, hogy a munka­végzéshez szükséges eszközöket és a biztonságos munkavégzés feltételeit a munkáltatónak kell biztosítani. Persze mindig vol­tak, akik ezt nem tartották be” – mondta el lapunk kérdéseire dr. Pethő Róbert munkajogász, aki szerint nem lehet a home office­tkülön jogi kategóriába tuszkol­ni. „A terület szabályozásakor pe­dig nagyon nehéz helyzetben van a jogalkotó az otthon privát szférája miatt” – kezdett helyzetérté­kelésbe a szakember.

„Ha például valaki a munkahe­lyén sétálva megcsúszik és elesik, az munkahelyi balesetnek szá­mít, amiért mindenképp a mun­káltató felel (csak kivételes ese­tekben bújhat ki ez alól). Ilyen­kor megvizsgálják, hogy a munka­védelmi előírásoknak megfelelő­en volt­e a szőnyeg rögzítve, vagy a lépcsőn volt­e csúszásgátló felü­let. Egy munkahelyi baleset során tehát vizsgálatok indulnak, jegy­zőkönyv készül, majd a folyamat kártérítéssel zárul. Ha valaki ott­hon megbotlik a küszöbben, hogy folyik le a bizonyítási eljárás?” – vi­lágított rá a helyzet fonákságára a munkajogász, aki szerint ez a di­lemma is megmutatja, hogy a jog nem mindenható. Szabályozásra viszont kétségtelenül szükség van, ugyanakkor tudni kell, hogy a jog csak tipikus eseteket, általánossá­gokat képes determinálni. Éppen ezért a jogász úgy véli, az otthoni munkának együttműködésen és jóhiszeműségen kellene alapulnia.

Hozzátette, hogy a munkálta­tó abban az esetben mentesül­het a felelősség alól, ha a mun­kavállaló maga okozta a balese­tet. „A helyzet ugyan magában hordozza a visszaélés lehetőségét, de lehet abban bízni, hogy rit­kán kell majd ilyen kérdésekkel foglalkozni, hiszen otthon nem toronydarun vagy állványzaton dolgozunk, hanem egy asztalnál ülünk” – magyarázta.

A jogász meglátása szerint a munkavállaló jelenleg kötelez­hető a folyamatos otthoni mun­kára, de ezen változtathat a sza­bályozás. A munkaidőre pedig érdemes rugalmasan tekinteni, hogy egyensúlyban legyen a ki­adott munka mennyiségével.

Török Dániel