Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Kiemelt hírek

Podlovics Laura: „Ez nem csak az SZFE-ről szól”

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Podlovics Laura / Fotó: Pozsonyi Roland

Hogy élték meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen belül az Identitás Generáció provokációját? Mi történt és hogyan a négynapos „kiképzőtáborban”? Miért járják az országot az SZFE hallgatói? Hogy telik az élet az elbarikádozott egyetemen, a tanköztársaságban? Ezeket mesélte el a Pesti Hírlapnak Podlovics Laura bábszínészhallgató, a HÖK tagja.

– Az Identitás Generáció nevű szervezet akciózott a Vas utcában az SZFE épületénél, hogy élték meg ezt a hallgatók, számítottak-e ilyen akcióra, milyen volt?
Ez pont akkor történt, amikor sokan közülünk a Nemzeti Színház előtt egy flashmobra készültünk, ahol Márai Kassai polgárok című előadása ment. Ehhez nekünk voltak gondolataink az ügyünkben párhuzamba hozhatóan, ezért egy performanszra készültünk, amit az előadás előtt és után is előadtunk. Az Identitás Generáció pont az előadás alatt akciózott, amikor mi nem voltunk az egyetemen, én sem, mások persze igen. SZFE-s maszkban jutottak fel az őrtetőre, és ott molinót feszítettek ki, „Itt nem lesz 1968!” felirattal, és piros füstfáklyákat is használtak, ezt lefényképezték, levideózták, majd elszaladtak. Ennyi történt, mi meg levettük a molinót. Mindenki higgadtan viselte az esetet, ilyenekre fel vagyunk valamennyire készülve. Nem zajlott le semmi olyan, amire nagyon reagálni kellett volna, ez megtörtént, nem volt következménye, senkinek nem esett bántódása.

– Ők azt mondják, a hallgatók már nem az autonómiáért harcolnak, hanem politikai céljaik vannak, amit Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök vagy Rátóti Zoltán kuratóriumi tag is elmondott. Utaltak arra is, hogy erre az a bizonyos tábor a bizonyíték, amire a hallgatók elmentek augusztusban.
Hogy nem az autonómiánkért küzdünk, azt nem tudom, honnan veszik, mert továbbra is egyértelmű és tiszta dolgokat követelnek a hallgatók, nem ideológiákért, eszmékért állunk ki, hanem pontos, tételes követeléseink vannak, amiknek az autonóm egyetem a célkitűzése. Az a narratíva, hogy mi ideológiát szeretnénk érvényesíteni, az pont azt mutatja, hogy a másik oldal az, amely ideológiát kommunikál. Az „Amnesty-féle kiképzőtábort” pedig úgy kell elképzelni, hogy a hallgatók a nyáron elkezdtek arról beszélgetni, hogy azt a fajta változást, amit ránk akarnak kényszeríteni, pont emiatt nem szeretnénk. De mi is szívesen vennénk változást a képzésünkben, nem konzerválni akarjuk a helyzetet. És emiatt szerveztünk egy négynapos szabadegyetemet, amiről végül is úgy döntöttünk, hogy a kapacitás miatt nem lesz nyitott, hanem csak az egyetem polgárai vehetnek rajta részt. Hallgatók szervezték le az előadókat különböző szervezetektől, és olyan témákról tartottak előadást, amelyekre volt igény és érdeklődés. Erről sajtóközleményt is kiadtunk akkor. Amivel minket rágalmaztak, hogy ezt a sajtósunk és a vezetőség szervezte, ami butaság, mert a hallgatók kérték meg az egyetem sajtósát, hogy ő értesítse a szabadegyetemről az egyetemi polgárokat, mivel neki van elérése hozzájuk, hogy ha érdekli őket, jöjjenek. Ez is része az alternatív oktatásunknak, hogy megpróbáljuk megfogalmazni azt, mi milyen változásokat képzelünk el a képzésünkben.

Podlovics Laura / Fotó: Pozsonyi Roland

– Akkor amit az Origo úgy tálalt, hogy megszereztek egy belső levelet a tábor programjával kapcsolatban, az egy korábban kiküldött sajtóközlemény?
A program maga a meghívó elküldésekor nem volt sajtónyilvános, mert nem volt végleges, később, a véglegesítéskor, a szabadegyetem után sajtónyilvános lett. Az Origo egy belső levelet szerzett meg valóban.

– A táborban valóban a baloldalhoz vagy radikális ellenzékhez sorolt nevek adtak elő, mint Gulyás Márton, Misetics Bálint, ami, úgy tűnik, ideológiailag determinált programsorozat volt. Miért nem szólaltak fel konzervatív vagy keresztény előadók?
Amennyire ismerem a szervezést, mert én nem voltam benne, az fontos szempont volt, hogy témák szerint válogassák ki, mi legyen, nem pedig ideológiák szerint, és jogi témák voltak elsősorban – mik a hallgatók jogai, mik a tiltakozás formái, ilyenek. Mi már augusztus 10. és 14. között is nyakig benne voltunk egy egész nyaras tiltakozásban, az első demonstrációnk még június közepén volt, és éreztük, hogy szeretnénk magunkat felfrissíteni, felvértezni, hogy milyen eszközökkel élhetünk egy demokráciában, hogy egyet nem értésünket fejezzük ki, és ennek alapján lettek olyan előadók meghíva, akik a különböző jogi kérdésekben szakértők.

– Létezik egy Titkos Egyetem nevű Facebook-csoport, ami arról szól, hogy különböző egyetemekre mennek el hallgatói fórumokra előadók, köztük SZFE-es hallgatók. Ez a fórumsorozat pontosan mit jelent?
Anélkül, hogy felvettük volna a kapcsolatot másokkal, bár több hallgatói önkormányzat tett mellettünk szimpátianyilatkozatot, vagy segített valamilyen formában, de az egyetemek elkezdtek maguk közt fórumokat szervezni az önrendelkezés és autonómia témájában, amitől most az SZFE-t megfosztották. És jött egy olyan igény, hogy ezt lehetne szervezettebben csinálni, hogy azok az egyetemek, amelyek már ezt elkezdték, velünk együtt létrehozzák ezt a közösséget, és megpróbáljuk felmérni, hogy más egyetemeken van-e erre, ilyen közösség létrehozására igény. Ezek alulról szerveződő dolgok, vagy a hallgatói önkormányzat vagy a hallgatók érdeklődése hozza létre. Kedden este voltak több helyszínen ilyenek, és ez nem egy előadás formájában zajlott, hanem olyan bázisdemokratikus keretek közt, amit most mi is megélünk az egyetemen: van egy moderátor, van egy téma, és folyik a beszélgetés, megismerjük egymás álláspontját. Ezeken SZFE-s hallgatók is részt vesznek, és kértük az egyetemeket, jelezzenek vissza, van-e erre igény, és lényegében mindenhonnan úgy jeleztek vissza, hogy örömmel látnak vendégül egy tapasztalatait megosztó SZFE-s hallgatót.

– Akkor tulajdonképpen itt az egyetemi autonómia értékének tudatosítása folyik, és hogy ezt hogyan lehet megvédeni? Erre, gondolom, a jobboldal úgy reagál majd, hogy itt az SZFE hallgatói terjesztik az anarchista viselkedést országszerte.
Azt már tudjuk, hogy tulajdonképpen bármit csinálunk, a jobboldali média lecsap rá, mint ahogy a szabadegyetem példája is mutatja. Ami nagyon fontos a Titkos Egyetem-fórumozásban: nem azért mennek a hallgatók, hogy bárkit meggyőzzenek, nem az SZFE-ről kell beszélni, hanem az a fontos, hogy tudatosítsuk, ez nemcsak az SZFE-ről szól, hanem vannak egyetemek, ahol már megtörtént az átalakulás alapítványi modellre, és a többi egyetemnél is lehet erre számítani, és nem árt, ha a hallgatók tisztában vannak azzal, hogy ez mit jelent, ez miként történik, és esetleg meg tudjanak előzni olyan dolgokat, amilyenekbe mi is belekerültünk. Nekünk is hosszú hónapokba telt, amíg a jogszabályok és a minisztérium, a vezetőség nyelvéről le tudtuk fordítani, hogy ránk nézve pontosan mit is jelent ez.

Podlovics Laura / Fotó: Pozsonyi Roland

– Hogy telnek most az SZFE-n a napok? Hányan vannak bent, milyen rendszerben, zajlik-e oktatás, hogy kell elképzelni az életet a blokád alá vont egyetemen?
Változó, hogy hányan vannak bent, ügyelünk a vírusprotokollra, tartjuk a távolságot, a szabályokat. Vannak, akik folyamatosan itt laknak, vannak kollégisták is, és vannak a fórumok, amikor szintén ügyelni kell a távolságra. Munkacsoportokba szerveződünk, vannak, akik az akciókkal foglalkoznak, vannak, akik a fórumok menetét szervezik, vannak, akik kapcsolatot tartanak a többi egyetemmel, vannak, akik a belső működéssel kapcsolatban dolgoznak, és vannak, akik az oktatással. Bevontuk a bázisdemokratikus keretekbe az oktatóinkat is. Az oktatás elindult a kis tanköztársaságban, az oktatók tanítani, a diákok tanulni akarnak, és mindannyian fenn akarjuk tartani a blokádot, ebben konszenzus van. Az alapvető tanítás át nem variálható részét megtartjuk, a szabadabban mozgatható részét pedig az ellenállásunk eszközeként használjuk, és olyan projekteken dolgozunk, amelyek erősítik a tiltakozásunkat.

– Meddig lehet ezt bírni, környéken lakók, szimpatizánsok még mindig segítenek, hordják az ételt?
A szimpatizánsaink elképesztően kitartóak, és rengeteg erőt adnak nekünk, nagyon fontos, hogy léteznek, és a Vas utcai lakók is borzasztó türelmesek velünk, az utóbbi pár napban azért sem szerveztünk akciókat, mert azt éreztük, hogy nekik is joguk van egy kis csendhez. Külön munkacsoport felel azért, hogy este 10 után ne legyen hangoskodás, nem szeretnénk, hogy az a látszat legyen, amivel próbálnak minket megbélyegezni, hogy itt egy anarchista, forradalmi hangulatban fortyogunk, hanem dolgozunk folyamatosan, és ennek nem velejárója, hogy ezt baromi hangosan és ellenszenvesen kell csinálni. Hogy meddig lehet ezt bírni? Mi kitartunk, váltjuk egymást, próbálunk folyamatosan segíteni egymásnak – addig szeretnénk kitartani, amíg a követeléseink nem teljesülnek.

– Mi várható? Most a sztrájkkövetelések megbeszélése zajlik, majd azok benyújtása következik, mi lesz a közeljövőben?
Egyelőre a tanköztársaságot tartjuk fenn, meg a blokádot és az ellenállást. Készülünk egy támogatói akcióval, amelyről nem árulhatok el többet most, de készül, és hamarosan nyilvánossá válhat. Október 1-jétől az eddig regnáló szenátus és vezetőség ideje véget ér, reméljük, életbe lép a sztrájk, de hogy onnantól kezdve mi történik, az még nekünk sem világos. De készülünk rá, és tudjuk, hogy ki kell majd valakit nevezni vezetőnek. Az SZMR-ünkön végrehajtott változtatás (csak mert az alapítvány rektorhelyettest akar közvetlenül kinevezni) törvényellenes, próbáljuk ez ügyben a tiltakozást jogi úton is kifejezni: megkerestük az oktatási jogok biztosát, az alapvető jogok biztosát, és alkotmányos panasszal is élünk.

Legnépszerűbb cikkeink