Háromezer számozott darab – rasszizmusról szóló film forog a koronavírus közepén

Múlt pénteken a Háromezer számozott darab című film forgatásán jártunk Csepelen. Császi Ádám filmje, amely öt roma fiatal hányatott sorsáról szól, augusztus 10-e óta forog. A koronavírus miatt később kezdték el felvenni a jeleneteket, és azóta is nehézségeket okoz a helyzet, azonban a csapat már jó előre felkészült mindenre a karantén alatt.

Háromezernél jóval több, de számozatlan darab várt Csepelen péntek este, ugyanis egy hulladékfeldolgozó telepen folytak a munkálatok, óriási bálákba kötözött alumínium dobozok között. Impozáns látvány, óriási díszlet, írta és létrehozta: az élet. Ahogy azt is, hogy csakis vírustesztelés után léphettem be a forgatási területre, ugyanis, ha itt bárki elkapja a vírust, hónapokat csúszhat a munka, a premier… Ezt pedig nagyon nem szeretnék a film készítői.

Kivételes helyzet az, amiben Császi Ádám és csapata van: az egész színházi, filmes és előadói szakmát jócskán sújtó vírus alatt forgathatnak filmet, amelynek szereplői többek között Farkas Franciska és az RTL Klub sorozatából, a Drága örökösökből ismert Pápai Rómeó. Kivételes a helyzet, tabu a téma, és mindehhez jön még, hogy Wieland Speck német színész, rendező, a Berlinale Panorama szekciójának atyja játssza az egyik főszerepet a filmben. Érdekesnek ígérkezett az este.

A csepeli telep csak egy a különleges helyszínek közül, hiszen a stáb forgat még a Boscolo Hotel New York Palotában, az Operettszínházban, a BME-n, a csepeli sportpályán, a Flórián téri aluljáróban, a Semmelweis Egyetemen és az ózdi Hétes-telepen is. Mindezek a helyszínek jó előre kitalált, megkomponált képek alapjául szolgálnak: Bodzsár Istvántól, a film producerétől tudtam meg, hogy a látványvilág a karantén alatt született meg. A rendező, Császi Ádám, az operatőr, Balázs István Balázs, és a látványtervező, Cseh Renátó otthonukban, online egyeztetve álmodták meg a filmjüket. Ennek köszönhetően most minden gördülékenyen megy, nincs rögtönzés, ami költségoldalról nagy biztonságot ad a gyártásnak – mondja Bodzsár.

Tudtam, hogy az este folyamán interjút készíthetek majd a stáb néhány tagjával, én pedig mindenképp szerettem volna valamelyik színésszel is beszélni. Nagyon izgalmas folyamatban vannak ők, hiszen a nagysikerű, Cigány magyar címet viselő színházi előadás nyomán, egy teljesen más megközelítésben készülő történetet szeretnének szélesvászonra vinni. Érdekelt, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek a művészek. Pápai Rómeóval hamar megtaláltam a hangot, őszintén mesélt: az alkotófolyamatban ő már az eleje óta benne van, így nem esik nehezére a filmben való munka sem, ismerős színészekkel dolgozik együtt. “A színházban inkább lehet színészkedni, meg eljátszani a dolgokat. A filmen nagy játékokra nincs szükség, csak egy arc vagy egy mozdulat a fontos, ami nekem nehéz volt eleinte, mert szeretek nagy amplitúdóval mozogni.” – tette hozzá. Farkas Franciskától tudtam meg később, hogy a Tudás hatalom csoport, ami az előadást létrehozta, most már 8-10 éve alakult. Az ő első videóklipjüket is Császi Ádám rendezte, azóta csak vele dolgoznak, úgyhogy tényleg igazán összekovácsolódott csapat ez.

Persze bármilyen szuper csapatmunkát tönkretehetnének a körülmények – itt természetesen a koronavírusra gondolok. Bodzsár István elmondása alapján a 600 millió forint állami támogatásból készülő film költségvetésére többtízmilliós többletköltséget rótt a vírus, amit azonban szintén a Nemzeti Filmalap finanszírozott. Amikor arról kérdeztem, hogy a téma miatt akadtak-e nehézségei producerként, Bodzsár inkább megfogalmazta, hogy neki mit is jelent ez a film: “Ez a film cigány emberek élettöredékei alapján egy antirasszista film. Az én olvasatomban ez a film abba a homokozóba veri bele az európai értelmiség orrát, hogy hiába mondod, hogy nem vagy rasszista, az vagy, de azért néha van is okod rá. Mindkét oldalnak tennie kell ez ellen, a film ezt a témát járja körül. Nem cigányokról szól, nem cigányoknak szól, de nálunk a többségi társadalom kisebbségi társadalommal szembeni attitűdjét a cigány emberek történetein keresztül lehet megfogni.” A vállaltan homoszexuális Wieland Speck ezt csak megerősítette: “Én is kisebbségi ember vagyok, persze más szinten. Egész életemben ezt csináltam, próbáltam láthatóvá tenni a marginalizált csoportokat. Ez hajt engem előre, ez motivált abban, hogy elvállaljam a szerepet.”

Speck és Császi egyébként Berlinben ismerték meg egymást: első ízben azáltal, hogy a rendező Viharsarok című filmje debütált a Berlinale Panorama szekciójában. A második fontos pont pedig az volt, amikor a csapat bemutatta a Cigány magyart a Deutches Theaterben. Az egész stáb nemzetközi sikert vár a Háromezer számozott darabtól is, és mindenki egybehangzóan fesztiválvárományosnak tartja. “Senki nem beszélt még erről a témáról így, ahogy mi most. A rasszizmusról, a kirekesztettségről, a kilátástalanságról, a periférián élő emberekről, az asszimilációról” – vélekedik Franciska. A siker viszont nagyban függ attól, hogy mikor tudják befejezni az utómunkát, mikor tudják bemutatni a filmet, ezért gőzerővel folyik a munka az elkövetkező napokban is.

Ugyan Farkas Franciska a nyáron nem a színművészettel volt elfoglalva, most elárulta, hogy több projektje is fut a forgatással párhuzamosan. Meglévő színházi szerepei a koronavírustól függenek, ő azonban már másban gondolkodik: “Van egy új projektem, amiről még csak annyit szeretnék mondani, hogy egy angol nyelvű előadás, egy másik önálló est. Ennek kapcsán már elkezdtem dolgozni egy külföldi rendezővel, és jövő tavaszra tervezzük a nemzetközi premiert.”

Bárdos Kata Kincső