Fullajtár Andrea: „A fiataloknak az lesz az alapélményük, hogy nem demokráciában élünk”

A Katona József Színház színésze egyelőre marad a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Szerinte a reform csak blabla. Interjú.

Fullajtár Andrea Zsámbéki Gáborral közösen tanított éveken át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Miután kinevezték az egyetem fölé rendelt alapítvány kuratóriumának tagjait, a rendező 41 évnyi munkaviszonnyal a háta mögött felmondott, nem tanít tovább. Fullajtár Andrea azonban még marad: szerinte az alapítványi forma indoklásaként elővezetett reform csak blabla, és azt jósolja, hogy lesznek további távozók.

– Mi fog történni még? Milyen további reakciókra számít az egyetem részéről az alapítvány létrehozása és a kuratórium tagjainak kinevezése kapcsán?
– Olyan forgatókönyvből játszunk, aminek nem ismerjük a következő lépéseit: úgy nevezték ki a kuratórium tagjait, hogy egyetlen általunk, vagyis az egyetem részéről javasolt kurátor sincs köztük, ráadásul korábban sem voltak hajlandóak tárgyalni érdemben a szenátussal, a hallgatósággal és a tanári karral sem. Olyan káosz van kialakulóban, amelyben megállás nélkül improvizálunk a történtekre reagálva. Azt gondolom, egy éven belül ezt az intézményt szétszedi a káosz maga. Vidnyánszky Attila sem egyeztetett azokkal, akik az egyetemet alkotják, ez pedig a vitakultúra teljes hiányát mutatja, vagyis a kuratórium elnökét egyáltalán nem érdekli, hogy tárgyalni kellene ilyen helyzetben. Erőpolitika van. Idáig a modellváltást emlegették, és hogy reformról van szó, de most már egészen világos: ez nem reform, ennek semmi köze nincs a jobbító szándékhoz. Sőt, a szándék az intézmény saját szájízük szerinti átalakítsa a teljes sorcserén keresztül – anélkül, hogy egyetlen egyszer átbeszélték volna mindezt azokkal, akikre ez valójában tartozik.

– Egyeztettek vagy egyeztetnek az oktatók egy esetleges közös tiltakozásról?
– Megállás nélkül egymás közt egyeztetünk, mert velünk nem egyeztet az átalakításért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) sem, csak arra kértek minket az ITM részéről, hogy dolgozzuk ki az alapító okiratot, ezen munkálkodunk. Kíváncsian várjuk, hogy mit fognak reagálni, mi próbáljuk újra lefektetni az autonómia fontosságát és a szenátus elsődleges döntéshozó szerepét – bármilyen egyetemi ügyben. Emellett sokan kizárólag azért maradunk csak, hogy azok a diákok, akiket mi vettünk fel, ne maradjanak egyik napról a másikra tanár nélkül. Nekem személy szerint ez az egyetlen indokom, hogy én még bemegyek az egyetem épületébe.

– Számít további felmondásokra Zsámbéki Gábor és Gáspár Máté után?
– Igen.

– A kuratórium összetételéről, tagjairól mi a véleménye?
– Azt gondolom, önmagukért beszélnek a nevek. Mint mondtam, egyetlen olyan kurátor sincs köztük, akiket a szenátus javasolt, ez szerintem arcpirító, és szégyenteljes. A szenátus egyébként Udvaros Dorottyát, Röhrig Gézát, Pataki Ágit, Eötvös Pétert, Kovalik Balázst, Simó Györgyöt, Novák Esztert és Droppa Juditot javasolta. Ehhez képest Vidnyánszky Attila álláshalmozó lett, már sokadik pozíciót tölti be a magyar kulturális életben, teljesen világos, hogy miért ő a kuratóriumi elnök. Az ipari szereplőkről nem szólnék, de annak nyilván gazdasági oka van, hogy őket nevezték ki, gondolom, azért, hogy minél gyorsabban minél több pénzt pumpáljanak az intézménybe.

– A hivatalos magyarázat szerint az alapítványi formára való átállásra azért van szükség, hogy jobb legyen az oktatás minősége, jobb legyen az anyagi helyzete. Mit gondol erről?
– Ez egy nagyon jól hangzó érv. De hogy lehet az, hogy egyszer sem beszéltek a szenátusunkkal, hogy nem fogadták el a szakmai jelöltjeinket, hogy közülük egyet sem hallgattak meg, hogy nem ültek le egyeztetni velünk, hogy az újságokból tudjuk meg a következő lépéseket, hogy egyáltalán nem tekintenek minket partnernek, miközben felnőtt, felelős emberek vagyunk, mi is és a hallgatók is? Könyörgöm, ez nem Európa, hanem tipikus balkáni tempó.

– Lehetne amúgy javítani az SZFE oktatásának színvonalán?
– Abszolút, és kell is, a reformok mindig nagyon fontosak egy intézmény életében, hiszen haladni kell a korral, és az is fontos, hogy anyagilag ne abban a pusztulatban működjünk, mint amiben már évek óta. Tudatos forráselvonás zajlott hosszú ideje, hogy az SZFE úgy nézzen ki, ahogy, és hogy olyan infrastruktúrája legyen, amilyen. Szétzüllesztették az egészet. Persze, látványosan fel lehet pumpálni egy intézményt, hogy a valódi reformok helyett olyan piaci gondolkodást vezetnek be, ami az úgynevezett kulturális ipart szolgálja. Innentől kezdve az, hogy az egyetemnek van valamiféle autonómiája, hogy azon belül a művészetnek szabadnak kell lennie, és hogy legyen tágas, nem tudom, hol fog helyet kapni, főleg, ha a hallgatókat sem veszik komolyan… a diákoknak ez alapélmény lesz arról, hogy nem demokráciában élünk. 20 évesen kell szembesülniük azzal, hogy nem számít, ha tiltakoznak, ha próbálnak vitát generálni, vagy leülni egy asztalhoz azokkal, akik döntést hoznak a fejük felett – ez elképesztő messzire vezet. Ha valóban azt látnánk, hogy a cél tényleg a reform, és felállítanának egy szakmai bizottságot, ami ezen reformok mentén együtt tudna dolgozni a szenátussal, akkor Isten áldása legyen rajta. De erőszakos hatalomátvétel történik, semmi más.

– Az új kuratórium jelzett már valamit?
– Semmit. Az egész egyetem az újságokból tudta meg, hogy van új kuratórium, hát ilyen a világon nincs! Hogy tekintsem legitimnek azt a kuratóriumot, amely minden egyeztetés nélkül, valahol, zárt ajtók mögött megszületik, tagjai nem mutatkoznak be, nem ülnek le az egyetem polgárságával, csak véletlenül kiderül, hogy vannak?! Még egy kisbolt átalakításnál is tudják az ott dolgozók, hogy tulajdonoscsere történik, leülnek velük előtte egyeztetni.

– Lát még arra esélyt, hogy ez a helyzet megváltozzon a tiltakozások hatására?
– Ha a tiltakozások nyomán komolyan veszik a reform szót, ha leülnek az egyetemi polgársággal, ha garantálják az egyetemi autonómiát és a szenátus jogköreit – csak akkor van esély.

(Az interjú a Pesti Hírlap 2020. augusztus 6-i hétvégi, nyomtatott kiadásában jelent meg.)