Martini, limonádé és politúr – koktélreceptek az irodalomból

Egyes képzettársításokban a nyárhoz hozzátartozik a kacskaringós szívószál, a kis esernyő a pohár szélén, a jég és persze koktélok. Számtalan variációjuk létezik, nem csoda, hogy az írókat is megihlette. Öt olyan koktélt szedtünk össze, melyek receptjével irodalmi művekben találkozhatunk, de vigyázat, nem mindegyik alkalmas a fogyasztásra!

Vodka Martini
Ian Fleming: Casino Royale
James Bond kedvelt itala, melyet ő maga fejlesztett ki és hivatalosan még nevet sem adott neki, ellenben mindenki így hívja. Saját elmondása szerint a következőképpen készül: „Három egység Gordont, egy egység vodkát, fél Kina Lillet-t keverjen össze, s addig rázza, míg jéghideg nem lesz. Utána tegyen bele egy vastag szelet citromkarikát. Megértette?” – instruálta az ügynök a bármixert.
Fogyaszthatóság: kis mennyiségben ajánlott, hallgassunk Bondra, aki, ha koncentrálni akar, sosem iszik egynél többet vacsora előtt.

Kánaáni balzsam
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
„Az élet csak egyszer adatik meg az embernek, az életet úgy kell hát leélni, hogy el ne hibázzuk a recepteket” – mondja a regény elbeszélője, Venyicska, aki épp Moszkvából tart Petuskiba a vonaton, mikor megoszt az olvasóival pár különleges receptet. A csábító nevű Kánaáni balzsamhoz – más néven borzdereshez – a következőkre van szükség: 1 deci denaturált szesz; 2 deci barna sör; 1 deci tiszta politúr.
Fogyaszthatóság: a koktélról azt mondja Venyicska, „szürkésfekete színű, mérsékelten erős, intenzív aromájú folyadék. Sőt ez már nem is aroma, hanem valóságos himnusz. A demokratikus ifjúság himnusza. Így bizony, mert aki megissza ezt a koktélt, közönségessé lesz, és sötét erők hatalmasodnak el rajta.” Szóval inkább nem ajánljuk.

Komszomolka könnye
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Előző receptünk még a könnyedebb fajtóból való volt, Venyicska azonban a Komszomolka könnyét is rászabadította a koktélkultúrára. Már az összetevők is baljósak: 15 gramm levendulakölni; 15 gramm vasfű; 30 gramm „Erdei víz” arcszesz; 2 gramm körömlakk; másfél deci szájvíz; másfél deci limonádé. Mindezt húsz percen át loncfűvesszővel kell kevergetni.
Fogyaszthatóság: Venyicska azt mondja, „ha megiszol egy decit belőle, az emlékezeted tiszta marad ugyan, de józan eszed mintha sohase lett volna. Még egy decivel lehajtasz, és magad is elcsodálkozol: hogy tettél szert ennyi józan észre? És ugyanakkor miért hagy cserben az emlékezeted?” Hát kinek van erre szüksége?!

Balti tea
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
A regény szerint a koktélt az Aurora cirkálón találták fel, elkészítése borzasztóan egyszerű: egy pohár vodkába „iszonyatos mennyiségű” kokaint kell kanalazni, és már kész is.
Fogyaszthatóság: nem ajánlott. Közvetlenül a balti tea megivása után torkunk elzsibbad, kis idő múlva pedig úgy érezzük magunkat, mint egy hópehely, amit a sors szele sodor. Jól hangzik, de valójában nem túl kellemes érzés.

Pángalaktikus Gégepukkasztó
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Az Útikalauz azt mondja, ez a legjobb létező ital. Elkészítése a komplikáltabbnál is komplikáltabb, ráadásul földi körülmények között kivitelezhetetlen, pontos ismertetésre ezért most itt nincs lehetőség, de ha betérnek a vendéglőbe a világ végén, biztosan megtalálják a kínálatban.
Fogyaszthatóság: az Útikalauz szerint „a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.” Ezek után mindenki döntse el maga, vágyik-e erre.

+1
A koktélzongora
Boris Vian: Tajtékos napok
A regény szereplői egy olyan idealizált világban élnek, ahol a különféle – például bluesízű – koktélokat egy jávorszarvasfából készült zongora keveri ki számukra. Colin találmányának működési elve a következő: „minden hangjegynek egy szeszfajta felel meg, valamilyen likőr vagy aroma. Az erős pedál megfelel a felvert tojásnak, a gyenge pedál pedig a jégnek. Ami a szódavizet illeti, ahhoz egy trilla kell a magas regiszteren. A mennyiség egyenesen arányos az idővel; a hatvannegyedeknek a tizenhatod egység felel meg, a negyedhangjegynek az egység, az egész hangnak a négyszeres egység.”
Fogyaszthatóság: attól függ, mit játszunk a zongorán.

Megnyitni a fantáziát

Balogh Endre kiadóvezetőt kérdeztük arról, hogyan áll össze egy irodalmi koktél, és milyen funkciói lehetnek az italnak egy regényben.

Az újranyitáskor jelentek meg a Kis Présház kínálatában az irodalmi művekhez kapcsolódó koktélok. Minek alapján állítják össze ezeket?
A Prae Kiadónál megjelent könyvek alkotják a Writher’s Bar koktélkínálatát. Igyekeztünk a regények hangulatát, emblematikus pillanatait megragadni az italok összeállításánál, hogy az olvasóknak egyszerre nyújtson érzéki és intellektuális élményt. A Zsolnay koktél például az eleganciát és az eozin máz varázslatos színét adja vissza, a Szabadesés koktél viszont a bűnregényben felvetett kemény kérdésekre reflektál a klasszikus whisky-earl grey tea párossal, természetesen nevéhez illőn, benne lebeg egy szem koktélcseresznye. A Harmónia nevű halvány ibolya ízével a zenei tárgyú krimi csúcspontján elhangzó ária édesbús hangjait idézi. Van egy filozófiai mű ihlette ital is, ez csak a legelszántabbaknak való, a Poszthumán koktél rummal és unicummal – ez megnyitja a fantáziát. Eddigi két legnépszerűbb koktélunk a Rókabérc (vodka, lime, gyömbér) és A Sellő titka (pink gin, málna tonik). Úgy látom, sikerül a könyveinket és a közönséget még szorosabban összekapcsolni így a Kis Présházban.

Sokat elmond egy történet szereplőjéről, hogy mit iszik. Olvasott már olyan irodalmi művet, amiben nagyon nem passzolt a karakterhez az általa fogyasztott ital? És fordítva: hozzátett a figura jelleméhez az, hogy mit ivott?
Volt egy könyv, ahol eleinte nagyon nem tetszett, miért is iszik egyáltalán a főszereplő: ez A lány a vonaton, aztán megbékéltem vele. Botcsinálta nyomozó, akinek saját magával is sok problémája van, lehet alkoholista, ráadásul a női alkoholizmus egyre nagyobb probléma, ahogy a női dohányzás is. Egyébként semmi bajom a piával. Rabelaisnél bármit vedelhetnek, a Faustban jó, hogy boroznak a diákok, de a sör is passzolna hozzájuk. Krúdynál Szindbád mindegy, mit iszik, mindig szereti azt, ami finom, a világ szépsége mutatkozhat meg általa. Hajnóczy Péternél bor, jobban mondva lőre, sör, kölni és borotvaszesz fogy A halál kilovagolt Perzsiából című regényben, nála az alkohol eleve probléma. A Sátántangóban imádom, ahogy demizsonban viszi az orvos a pálinkát, ami segít kizárni számára a lényegtelent. Cserna-Szabó Andrásnál néha túl depis lesz az ember, de ennek nem az ital az oka. Molnár T. Eszter Szabadesésében a gazdag német pezsgőzik, viszont ha be akar rúgni, vodkáért nyúl. Mészöly Ágnesnél a Rókabércben a volt osztálytársak, ha találkoznak, folyik a sör, a vodka és a pálinka, ez leginkább így van egy társaságban, ha hosszú idő eltelte után találkoznak a régi ismerősök. P. Horváth Tamásnál A Zsolnayban vagy a Tündérvárosban elsősorban a pécsi borvidék borait vedelik a tükék. A fentiekből is kiderül: van, ahol kulissza az alkohol, másutt viszont a pszichológia, a jellem része, én az utóbbit jobban szeretem.

Szerkesztőként és kiadóként hogyan vélekedik arról az idealizált közhelyről, hogy az alkotáshoz mámorra van szükség – legyen szó alkoholról, vagy más tudatmódosítókról?
Fiatalabb szerzők szívesebben élnek tudatmódosító szerekkel, hogy az ötletük tölthesse ki az agyukat egy rövid időre, de jó intenzíven. Ellenben már novellát nem, regényt pedig végképp nem lehet így írni, ott másfajta figyelem kell, pont az a lényeg, hogy minél szélesebb spektrumban tudj világot építeni, emlékezni, és ebben zavarnak a tudatmódosító szerek. Én, aki nem vetem meg sem társaságban, sem olvasáskor az alkoholt, mára nagyon jól látom annak előnyét is, amit Hölderlin a „heilignüchtern” szóval nevez meg, amit magyarra úgy fordítottak, hogy „szentjózan” vagy „szentül józan”. Ráadásul karatézom, és a versenysportban egyértelműen hátrányt okoz, teljesítménycsökkentő hatása van az alkoholnak. Viszont ki az, aki szerint mindazt, ami a világban van, tudatmódosító szerek nélkül ki lehet bírni ép ésszel?! Szerintem a kormányok hamarosan kötelezővé teszik a tudatmódosítást, hogy a lassan nyolcmilliárd embert elviselhessük.

Mi az, ami nem hiányozhat egy jó könyvből és egy jó koktélból sem?
A meglepetés okozta öröm: legyen szó akár egy (szó)fordulatról, akár egy eltalált ízkombinációról.