Nem perelt a halott ‒ elbukott mindent

Kétszer is halottá nyilvánítottak egy magyar nőt ‒ mégis él. És bár a bíróság elismerte a hibát, igazat és elégtételt mégsem adott.

Boldvári Mónika Rita 1996 szeptemberében Izraelbe költözött, onnan 2006-ban jött haza. Élte az életét, amikor 2009-ben, egy rendőri igazoltatás során közölték vele, hogy halottként szerepel a nyilvántartásban.

„Miután az egyenruhások megtudták, hogy korábban Izraelben éltem, rögtön kikombinálták, hogy biztosan kém vagyok”

‒ mesélte. A rendőrök is annyira meg voltak lepődve, hogy egyikük megkérdezte a helyileg illetékes Gödöllői Járásbíróságot, miként alakulhatott ki ez a helyzet, így derült ki, hogy a bíróság nyilvánította az asszonyt halottá.
Idővel fény derült arra is, hogy az eljárást a nő volt férje indította el azért – mint Boldvári Mónika Rita állítja –, hogy amíg ő külföldön él, megszerezhesse a házukat, és rátehesse a kezét a bankszámlájára. Az asszony elmondása szerint a férje azért tudta elérni, hogy holttá nyilvánítsák, mert a bíróság nem kereste meg egyik közeli hozzátartozóját, így az édesapját vagy a nagymamáját sem.

„Mindez annyira szürreális volt, hogy hosszabb időn át magam sem hittem el ezt az egészet, és a pszichés állapotom is leromlott. Ráadásul az, hogy élek, csak 2010 szeptemberében lett hivatalos. De nem hagytam annyiban a dolgot és ügyvédet fogadtam.”

2014-ben újabb csavar jött a történetbe. Miután megindult a bírósági eljárás, az egyik dokumentumból kiderült: a bíró a nyilvántartásokban utánanézett; és így talált rá egy korábbi halottá nyilvánításra is, amit szintén a volt férj kezdeményezett. A nő 2000-ben vissza akarta venni leánykori nevét és az anyakönyvvezető az adatok lekérdezésekor szembesült a helyzettel, majd jelezte a bíróságnak, hogy az ügyfél nem lehet halott. Így a holttá nyilvánítást kimondó végzést maga a bíróság hatálytalanította, csak az asszony nem tudott erről éveken át.

Hol vannak a felelősök?

„Az eljárások során sokszor megaláztak, meghurcoltak. Volt, hogy a rendőrségen úgy fogadtak, hogy itt van a halott nő. Előfordult, hogy a bíró a tárgyalótermen kívül elmondta, hogy igazam van, de az ítéletében aztán nem ez szerepelt.”

Boldvári Mónika Rita minden, általa indított pert elvesztett, csak a személyiségi jogi perben ítéltek meg neki hatszázezer forintot. „Érdekes, hogy a vagyoni követelés nem évül el, az emberi jogi viszont igen. Az utóbbiban ugyanis kimondták, hogy öt éven túl indítottam az eljárást, ezért azzal már nem tudnak mit kezdeni.” A nő úgy véli, hogy mint másoknál, úgy a bíróság esetében is elfogadható, ha hibázik egyszer, de hogy aztán a következő alkalommal ugyanúgy jár el, az már nem megengedhető.

Boldvári Mónika Rita ügyvédje, Szepesházi Péter, aki korábban bíró volt, a Pesti Hírlapnak azt mondta, hogy a holttá nyilvánítást elvégző bíróság súlyos eljárási hibákat követett el, ami miatt ügyfelének sérült az élethez és az emberi méltósághoz való joga. Ezt azonban az elévülésre hivatkozva nem fogadta el az első fokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék, és ezért az asszonynak nem ítélt meg kártérítést sem közhatalom gyakorlásával okozott kár miatt.

„Az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára került, amely egyetértett az elsőfokú bírói döntéssel. Emellett kimondta azt is, hogy a holtnak nyilvánító határozat nem alkalmas a személy elleni támadás megvalósítására, függetlenül attól, hogy meghozatalakor a bíróság elkövetett-e eljárási szabálysértéseket vagy sem” – tette hozzá Szepesházi Péter. „Az ítélőtábla szerint ügyfelem személyhez fűződő jogait azért sem érte semmilyen sérelem az őt holttá nyilvánító határozat miatt, mert életben van.”

Ez ellen az asszony és az ügyvédje felülvizsgálati kérelmet adott be a Kúriára, de nem jártak sikerrel és elutasították azt az alkotmányjogi panaszukat is, amellyel a perújítást akarták elérni. Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán ugyan gyorsan befogadták a beadványukat, ám aztán azt – mint az egyre gyakoribb – formai okokra hivatkozva elutasították.

Megpróbálja viccesen felfogni

Boldvári Mónika Ritát az elmúlt évek történései nagyon megviselték, de ma már máshogy áll a vele történtekhez. „Megpróbálom magam is viccesen felfogni a dolgot és igyekszem nevetni az egészen. Már csak azért is, mert az elmúlt évek alatt számos jó emberrel találkoztam, akik nagyon sokat segítettek nekem. Például az első beadványomat egy segítőkész bírósági alkalmazott írta meg, aki egyébként ma már bíró.”

A nő hozzátette még azt is, hogy talán mindenkinek érdemes lenne havonta egyszer elmenni a bíróságra és megnézni, hogy kifüggesztették-e azt, hogy halottnak fogják nyilvánítani.