Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Járvány: Isten nem ver bottal ‒ ez a keresztény üzenet totális félreértése

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Forrás: Elte

A járvány Isten büntetése, itt a világvége ‒ Papp Richárd kulturális antropológussal arról beszélgettünk, milyen spirituális üzenetek erősödtek fel a koronavírus járvánnyal, mi várható a vallásosság ügyében a járvány végén, és mire lehet jó hatással a járvány kiváltotta kétségbeesés.

Bűnösök vagyunk, ezért jött a koronavírus-járvány, Isten büntet minket, mert kapzsik és gőgösek voltunk ‒ ilyen értelmezései is megjelentek a járványnak. Papp Richárd kulturális antropológussal arról beszéltünk, az ilyen magyarázatok hogy és miként születnek, és születtek az emberi kultúrákban.

Papp szerint sok mitológiában szerepel ez a képlet, hogy mi tehetünk a csapásokról. Ő ugyanakkor meglepően kevés apokaliptikus pánikot, hisztériát fedezett fel a spirituális világban a mostani járvánnyal kapcsolatban, legalábbis abban a körben, ami online megjelenik számára. A többség nem a világ végeként kezeli a járványt, hanem fegyelmezetten, felelősségteljesen viselkedő egyházakat lát, amelyek segíteni próbálnak, online istentiszteleteket tartanak, odafigyelnek a közösségekben egymásra.

Vannak szórványos ellenpéldák is, Szerbiában ortodox közösségek továbbra is tartanak liturgiákat, mert úgy tartják, a szentség megmenti az embereket a fertőzéstől.

Jön a világvége, mint a múltkor

Az ilyen katasztrófahelyzetek viszont olykor világvégét vizionálnak egyes mitológiai keretekben. Aki egy mítoszt a magáénak vall, annak az élete, identitása része, annak egy mitikus történet a totális valóságról szól. És ezekben sokszor van a történelemnek eleje és vége. A vége egyre közelebb van, mert az eleje már nagyon régen volt. Ha pedig közeledünk a vég felé, annak jelei is kellenek legyenek, hogy felismerjük: több vallásban közeledik a vég. A védikus kultúrákban például most a kali-juga időszakot éljük, ami az utolsó korszak a történelmünkben ‒ igaz, a kali-juga vége is messze van még. A legnagyobb vallások sem pánikolják túl ezt a közelgő apokalipszist, majd látjuk, ha jön a vég, egyértelmű lesz, nem kell aggódni.

Tény az is, hogy a modern, akár a 19. századi kereszténységben is előjöttek periodikusan a világvégevárások, amelyek időről időre megjelentek a vallásban, akár járványokhoz köthetően is. Kisebb, pszeudokeresztény vagy nagyon kis keresztény közösségek is vártak egy világvégét például a 2000-es évre. És most talán azért sem erősek az apokaliptikus figyelmeztetések, mert például 2000-ben nem jött el a világvége. Megszülettek persze a magyarázatok ‒ elszámoltuk magunkat, Isten megkegyelmezett nekünk, majd megtudjuk, mi történt, ha Isten is úgy akarja ‒, de ha most újra előállnának egy később hamisnak bizonyuló világvége-hírrel, az már a hitelességük rovására menne.

Lehetnek, akik úgy gondolják, bűnösségünk miatt haragszik az Isten, istenek, és most meg kell enyhíteni, áldozatot kell neki bemutatni? Papp azt mondja, egyes kultúrákban az Istennek, isteneknek olykor áldozatot, emberáldozatot kell bemutatni, ez több törzsi, természeti kultúrában is megjelenik, de ez az áldozat nem kapcsolódik össze a bűnösséggel, ez inkább arról szólt, hogy az ősöket, isteneket ki kell elégíteni. Mert ők már eleve dühösek, kielégítetlenek, illetve a természet megújulásához is szükség van emberáldozatra, a világ folyamatos működéséhez kell a véráldozat.

Isten büntet?

A bűn, az ember bűnössége és a büntető Isten fogalmi köre a kereszténységhez kapcsolódik. Ha ebben a tradícióban növünk fel, vagy része a kultúránknak, ez sokak számára úgy képeződik le, hogy meg kell büntetni a rossz embert, Isten jogosan figyelmeztet minket a büntetésével, hogy jobb emberek legyünk.

Ez azonban a keresztény üzenet totális félreértése, teológiailag ugyanis arról van szó, hogy az ember bűnös, az Isten megbüntethetné, de ehelyett felkínál neki egy lehetőséget, hogy egy életprogram megkímélje őt a büntetéstől már itt az életben is és a halála után is. A kereszténységben pedig Isten a fiát küldi el, hogy megszabadítsa az embereket a teljes vagy végérvényes büntetéstől, ha ők Jézus tanítását követik. Ezt azonban félre is lehet értelmezni, és ilyenkor beindulnak a neurózisok.

A kereszténység történetében több volt a bűnösség és büntetés értelmezési keretében adott válasz az ilyen helyzetekre: magunk és mások megbüntetése. Gondoljunk csak a középkori, újkori pogromokra egy-egy járvány idején, amikor a higiéniai ritusokra, étkezési előírásokra mindig is sokat adó zsidók körében kisebb pusztítást végzett egy ilyen tömeges megbetegedés, mint a nem zsidó többség körében. És ezt annak tudták be sokan, hogy akkor a zsidóság ‒ amely amúgy is bűnös nép, mert elpusztította a Megváltót ‒, az egész járvány okozója, ők mérgezik a kutakat, ők az ellenségek. Ez persze nem a kereszténység története szigorúan véve, de a bűnösség félreértelmezésének lehetősége benne van a rendszerben. És az a keresztények felelőssége minden időben, hogy ezeket próbálják megelőzni, és tényleg az igazi evangéliumi üzenetet kommunikálják azok felé, akiknek a kereszténység fontos identitásképző erő, de nincsenek igazán képben.

A modern spirituális mozgalmak, mint a New Age, vagy egyes kisebb közösségek körében megjelennek olyan értelmezések, hogy várható volt, hogy megjelenik egy új korszak az emberiség történelmében, ami egy tragédiával, globális problémával következik be. A járvány, háború, krízis és társadalmi feszültségek, tragédiák arra tanítják az embereket, hogy magukban felfedezve az isteni, univerzális spirituális esszenciát, megfordítsák az életüket, és jobban, felelősebben éljék azt. Ez már nem a bűnről szól, hanem arról, ez egy nagyon rossz dolog most, de egyben egy olyan lehetőség is, amely az embert megtanítja arra, hogy magába forduljon, felfedezze magában a spirituális, isteni szikrát, és ezzel kezdjen meg egy új életet.

Új vallásossági hullám jöhet

Megnőhet a járvány után a vallás szerepe, több lesz-e a vallásosak száma, ha elvonulnak a felhők? Papp szerint először meg kell látni, mennyire lesz komolyabb a helyzet járványügyileg. A nagy krízishelyzeteket a vallástörténet alapján rendre vallási megújulás követi, a vallási értékek átgondolása, az élet átértékelése, egyfajta őszintébb spiritualitás igénye. Őszinteség alatt azt érti Papp, hogy a híveknek fontosabb lesz a vallás mélyebb megélése, fontosabb lesz a formalitásoknál.

A vallások sokak számára egy idő után elkezdenek kiüresedni, egyre kevésbé adnak érvényes választ az élet nagy kérdéseire. Ezek a kérdések a nagy krízisek idején felerősödnek, sokak most jutnak el egyáltalán a kérdések feltételéig. És ilyenkor az ember tovább kérdez, akár más vallások felé fordul, és ez új spirituális irányok megszületéséhez, illetve a tradicionális vallási irányok újragondolásához vezet. Talán van már annyira problematikus a helyzet, és változott meg annyi minden hirtelen az életünkben, hogy rengeteg emberben megfogalmazódnak olyan kérdések, amelyek már nagyon rég, vagy még soha nem.

Legnépszerűbb cikkeink