„Grúzia, Ukrajna… ki tudja, ki lesz a következő?”

Svédország kétszáz éve, Finnország a világháborúk óta katonailag semleges ország. Most a kormányok mellett a lakosság is meggondolta magát, és jobbnak látja csatlakozni a NATO-hoz. Az idáig vezető folyamatokról és azok kulcsszereplőiről ír Vámosi Ágoston a Nem akarnak következő Mariupol lenni című cikkében a 168 óra friss számában.

Kevesen tettek annyit a NATO terjeszkedéséért, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki arra hivatkozva indított háborút, hogy megállítsa az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) keleti terjeszkedését. A NATO június 29-30-án csúcstalálkozót tart Madridban. Svédország és Finnország addigra várhatóan benyújtja csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. „Magabiztos vagyok nem csak a NATO-tagsággal kapcsolatban, hanem azzal is, hogy tagállamként már nem fogjuk elkövetni a történelem során elkövetett hibáinkat, nem maradunk egyedül. Ez az egyetlen lehetőségünk, ha az egyik szomszédos országot bűnözők és notórius hazudozók vezetik. Nem bízhatunk bennük” – ezt Éoin McNamara, a Finn Külügyi Intézet nemzetközi kapcsolatok kutatója nyilatkozta, egyike azon elemzőknek, akiket a 168 óra megkeresett a témával kapcsolatban.

Helsinki 2014-ben, a Krím-félsziget orosz annektálása után kezdett együttműködni a szövetséggel, de a teljes körű tagságot sokáig ellenezték. Ám az Ukrajna elleni invázió kezdete óta már szinte teljes az egyetértés. A Finnish Business Policy and Forum áprilisi felmérése azt mutatja, a finnek 84 százaléka szerint Oroszország jelentős katonai fenyegetést jelent. „Finnország májusban, vagy június elején beadja a jelentkezési kérelmét … Ha Svédország is gyorsan beadja a jelentkezését, akár már karácsony előtt tagok lehetünk”, mondta a 168 órának Dr. Mike Winnerstig, a Svéd Védelmi Kutatóügynökség biztonságpolitikai intézetének vezetője.

Svédország és Finnország a NATO részéről könnyítésre is számíthat a csatlakozási eljárás során. „Ez az eljárás simább lesz, mint az eddigi összes tagállamé, hiszen ez a NATO érdeke is. … Úgy néz ki, Jens Stoltenberg főtitkár megállapodott a tagállamokkal arról, hogy Finnországnak nem kell a MAP-en keresztülmennie, az elmúlt években már elvégezte a feladatát, együttműködött a szervezettel. Ez felgyorsíthatja a folyamatot, a ratifikáció azonban 4-18 hónapot is igénybe vehet”, mondta McNamara. A tagjelöltek csatlakozását minden tagállamnak ratifikálnia kell, Finnország és Svédország pedig ebben az időszakban fokozottan ki lesz téve az orosz fenyegetésnek.

Finnország csatlakozásával egy 1340 kilométer hosszú területen közvetlenül érintkezik majd a NATO és Oroszország. Svédországnak nincs szárazföldi határa Oroszországgal, a Balti-tengeren lévő, stratégiai fontosságú Gotland szigeteknek azonban kulcsszerepe lenne egy orosz tengeri offenzíva esetén. A NATO számára a csatlakozás legnagyobb előnye a balti államok megközelíthetősége lesz. „A balti államokat most a Suwalki-folyosón keresztül tudja elérni a NATO: ez egy szűk útvonal a kalinyingrádi terület és Belarusz között. Ha Oroszország ezt a részt elzárja, az problémákat okozhatna. Finnország csatlakozásával egy óriási terület nyílik meg, és mind a katonákat, mind a hozzájuk tartozó ellátási láncot egyszerűbben tudják mozgósítani kelet felé”, mondta lapunknak McNamara. A NATO fegyverzet, kommunikációs technika, szervezettség, felkészültség szempontjából is óriásit nyer a két ország csatlakozásával.

A Kreml évtizedek óta nyíltan ellenzi a két ország NATO-csatlakozását. Nem véletlenül: rövidesen a Finn-öbölbe is bemehetnek a NATO-hajók, körülölelve ezzel a legnagyobb orosz kikötővárost, Szentpétervárt. A szervezet – Ukrajna kivételével – Norvégiától Törökországig egy folyamatos védvonalat képez majd. Úgy tűnik tehát, hogy Kína és Oroszország szövetségével szemben egy egységes tömb jön létre északon is. 

(A teljes cikk a 168 óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)