Szilágyi István tragédiája a családon belüli erőszak mintapéldája a szakértő szerint

Nem elegendőek a magyar joggyakorlat megoldásai a bántalmazó kapcsolatban élők megvédésére, erre is rávilágít a népszerű színész tragédiája, mondták el szakértők a Pesti Hírlapnak. Az Isztambuli Egyezmény más felfogást képvisel, de erről pont most akarják kormánypárti képviselők, hogy a kormány kimondja, sosem fogják elfogadni.

Teljes mértékben megfelel a családon belüli erőszaknak és analóg a partnerkapcsolati erőszakkal az, ami Szilágyi István színésszel történt

– közölte Spronz Júlia, a nők elleni erőszakkal foglalkozó Patent Jogvédő Egyesület alapítója a Pesti Hírlappal. „Ennek a mozgatórugója, hogy valakinek hatalma van mások felett és azzal visszaél. És persze nemcsak a nőket bántalmazzák, hanem a férfiakat is más férfiak. A vasárnapi tragédia erre erősít rá és konzekvenciákat lehet belőle levonni.”

Az egész országot megrázta a többek között Lópici Gáspár megformálásával ismertté vált Szilágyi István halála. Mint lapunk megírta a 82 éves színész fejét kalapáccsal verte szét a fia. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztályának nyomozói a 49 éves férfival szemben emberölés gyanúja miatt indítottak eljárást, és indítványt tettek letartóztatásának elrendelésére.

A szerény körülmények között élő Szilágyi család tragédiájával kapcsolatban a Blikknek nyilatkozó szomszédok arról számoltak be, hogy az állandó veszekedések miatt kódolva volt a tragédia. Gyanakodtak arra, hogy a férfi bántalmazza idős szüleit, ám a szülők ezt soha nem ismerték el.

A rendőrség keveset tehet

Pedig Szilágyi István fiát pont azért ítélték el két évvel ezelőtt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre, mert ittas állapotban megverte az apját. A bírói döntésről kiadott közleményben szerepelt az is, hogy a vádlottnak lakhatási problémák, valamint korábbi sérelmek miatt voltak nézeteltérései az apjával. „A vitákat általában a vádlott kezdeményezte, többnyire ittas állapotban.”

Ha súlyos bántalmazás történik, az már intő jel arra, hogy valamilyen súlyos probléma van, amit kezelni kell, mondta el Végh József kriminálpszichológus a Pesti Hírlapnak. „Ezeknél az eseteknél nem szerencsés, ha a bántalmazó és a sértett egy fedél alatt él, de persze ezt a helyzetet a kényszer is szülheti. Jobb anyagiak között élő családok megoldásként igyekszenek a bántalmazótól elkülöníteni, hogy segítsék a különélését, de az ilyen emberek általában nem akarják ezt és nem is igazán képesek az önellátásra.”

Mit tehet a rendőrség, ha már több jel is utal az erőszakra? Végh szerint keveset. A rendőrök, bár sokszor tudják, hogy be kellene avatkozniuk, mégsem mindig tehetik meg, mert a jogszabályok nem teszik azt lehetővé. Ráadásul, amikor a rendőrök kimennek, sokszor azzal szembesülnek, hogy a korábban egymással veszekedő vagy verekedő emberek ellenségnek tekintik őket, és bármi történt is, a családtagok összezárnak, közös ellenségük a rendőrök lesznek, akikre rá is támadnak.

Végh József azt mondta, hogy mindehhez hozzájön még az, hogy a szülőknek is van egy belső identitástudata, ami azt diktálja, hogy jó szülők legyenek. „A hírek alapján a szülők segítőkészek voltak, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsék, támogassák a gyereküket.”

Ismert, hogy a felfüggesztett börtönbüntetésnek nincs visszatartó ereje

Tanulni kellene tehát a vasárnapi tragédiából, mondja Spronz Júlia, többek között azt, hogy ez és az ehhez hasonló esetek működő és hatékony joggyakorlat esetén megelőzhetőek lettek volna.

„Mindenki tudta, hogy a fiú erőszakos, hogy bántalmazza az apját, aki pedig nem vallott a gyerekére. Mint ahogy más esetben az áldozat sem megy szembe a hozzátartozójával.”

A jogvédő szerint pontosan lehet tudni, hogy a családon belüli erőszak esetében a nem végrehajtandó szabadságvesztésnek nincs visszatartó ereje, sőt az még a bántalmazót erősíti, hiszen tettének rá nézve nincs igazi következménye. „Éppen ezért mondja azt az Isztambuli Egyezmény is, hogy minden olyan büntetés – próbára bocsátás, pénzbírság, felfüggesztett szabadságvesztés – , ami nem végrehajtandó, annak nincs visszatartó ereje.”

Az egyezmény hangsúlyozza azt – tette hozzá Spronz Júlia –, hogy nem a sértettek együttműködésétől kell függővé tenni az eljárás lefolytatását. A színész esetében ott van a szülővel kapcsolatos társadalmi elvárás, meg a saját bűntudat is. Az, hogy az ő felelőssége lett volna a gyerek nevelése, de elszúrta azt, ez pedig visszatartja attól, hogy aktívan közreműködjön egy büntetőeljárásban.

„Ezért lenne fontos, hogy a sértetti vallomás nélkül is rekonstruálhassanak egy ügyet. El kell felejteni, hogy egy büntetőeljárás sikere azon múljon, hogy a sértett együttműködik-e. Ahogy az emberölés sértettjének sincs vallomása, mégis fel tudják deríteni a rendőrök az ügyet. Az sem jó meglátás, hogy ha a sértett elbagatellizálja az ügyet, akkor más nem fordulhat a hatóságokhoz. Megteheti, és lehet, hogy komolyabban is fogják majd venni az ügyet amiatt, hogy nem egy családtag kér segítséget. Például könnyű testi sértés esetén csak az áldozat tehet feljelentést, az ilyen ügyek magánindítványra indulnak meg, és ha az áldozat nem lép, akkor semmi nem fog történni” – sorolta Spronz Júlia.

A KDNP remek ütemérzékkel lépett

Varga Judit igazságügyi miniszter azt ígérte, hogy 2020 az áldozatvédelem éve lesz, de ennek nem lett kézzelfogható eredménye, mondja Spronz. „Azok a parlamenti képviselők, akik szerint nincs szükség az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásra, mert az áldozatok hazánkban hatékonyan meg vannak védve, azok nem mondanak igazat.” A rendszer ugyanis rosszul működik, és sok tragédia megelőzhető lett volna – tette hozzá a jogvédő.

Márpedig a KDNP három képviselője épp ma nyújtotta be azt a politikai nyilatkozattervezetet az Országgyűlésnek, amely deklarálná, hogy nem fogunk csatlakozni az Isztambuli Egyezményhez. „Nem értem a KDNP politikusait, és azt sem, hogy miért pont most tartották fontosnak ezt. Ha csak nem anyák napi ajándéknak szánták a párt részéről”, jegyzi meg a Patent alapítója.