Bocs a sok hulláért!

Recenzió – Sweet Tooth: Az agancsos fiú, Netflix.

Egy túl távoli jövőben pandémia tizedeli az emberiséget, és nem születik több embergyerek, csak hibridek, mint az agancsos fiú, aki élete első évtizedét az apukájával egy vadonbéli kunyhóban tölti. De ez sem védi meg attól, hogy ne vadásszanak rá a Bambi és a Mad Max szerelemgyerekének tartott sorozatban.

Elsőre fájdalmasan közelinek érződik a Netflix új fantasy-sorozata, amiben a Covidhoz hasonló világjárvány tömegesen pusztítja el az embereket, megdől a jogrend és a közbiztonság, újra vadnyugattá válik az Egyesült Államok. De még ebben a világvége-helyzetben is csodálatos dolgok születnek: gyógyulni kezd a föld, a mezőket újra vadállatok csordái népesítik be, a járvány nyomában kék virágok nőnek, és hihetetlenül édes, félig ember, félig állat hibridgyerekek születnek. Mint a félig őz Gus, akit édesapja a Yellowstone nemzeti parkba menekít, miután az emberek tudatlanságból, félelemből és a vírusra gyógymódot keresve vadászni kezdenek a hibridekre. 

A világtól távol, az erdei kunyhóban töltött éveik idillinek is mondhatók: az apuka könyveket rajzol, játékokat készít a fiának, megtanítja őt gondoskodni magáról és használni különleges képességeit, rendkívül érzékeny hallását és szaglását. Miután itt is rájuk találnak Az Utolsók (a túlélők által létrehozott katonai alakulat tagjai), Gus elindul az ismeretlenbe, azaz Coloradóba, hogy megtalálja sosem látott édesanyját, és a hibridek utolsó menedékét. Gyönyörű és halálosan veszélyes tájakon vág át, de mindig akadnak segítői, mint a nagydarab ex-amerikaifocista és zsoldos, Óriás, és a gyerekekből álló, hibrideket védelmező Állathadsereg vezére, a Medve nevű harcos kislány. 

A sorozat mégsem lájtos gyerekmese, amire a 13-as karika is felhívja a figyelmet. Amerre mennek, utánuk hullahegyek tornyosulnak, Óriás egyszer meg is jegyzi, hogy „bocs a sok hulláért”. Bár egy-egy akciójelenet ma már a kiskamaszokat sem feltétlenül rázza meg, a többi előidézheti bennük a pandémiás szorongást, a szeretteik elvesztésétől való félelmet, és élesen szembesít a világban létező gonoszsággal, kapzsisággal. Amiért mégis érdemes (együtt) nézni a sorozatot, az a pozitív, humoros, megnyugtató és reményteli életszemlélet, ami Gusból árad. Talán pont ezért van szüksége az emberiségnek a hibridekre. 

Bálint Orsolya