Eper, a rózsaillatú polcszomszéd

Minden tavasszal lefut egy vita arról a gasztrolapokban, hogy melyik gyümölcs az eper, és melyik a szamóca.

A piaci árusok szabadon bánnak ezekkel a fogalmakkal, és a nagyobbat, drágábbat epernek hívják, az olcsóbb apróbbra pedig azt írják: szamóca.

A fogalmi meghatározás és fajtabesorolás egy ponton túl fölöslegessé válik. Amikor az első, igazi  tavaszi gyümölcs a gyomrunkba ér, akkor már édesmindegy. Akkor is, ha rosszul beidegződött mozdulattal, teljesen fölöslegesen megcukrozzuk, tompítva ezzel az eper finom, kissé földes ízeit.

Mint minden vitamindús zöldség és gyümölcs, ez is frissen és nyersen az igazi. Már azt a rövid utat is megsínylik az érett eperszemek, amíg a piacról a háztartási hűtőszekrényekig érnek. Ráadásul nem is ez a legjobb tárolási helyük, mert az eper illatát átveszik polcszomszédai. Ez a jellegzetessége annak köszönhető, hogy botanikailag a rózsafélék családjába tartozik, és az egyetlen olyan gyümölcs, aminek kívül vannak a magjai.

De előfordulhat, hogy a Szedd magad! akció keretében nagyobb mennyiség kerül a konyhára. Ilyenkor előkerülnek a szakácskönyvek, és nekilódul a fantázia: mi készüljön a megmaradt eperből?

Hosszabb távra a lekvár, a dzsem a jó megoldás, ezekkel a régi tartósítási eljárásokkal a következő eperérési szezonig is megőrizhetjük a gyümölcsöt. A fagyasztást háztartási körülmények között csak nagy áldozatok árán élik túl az eperszemek, mert nem tudjuk olyan gyorsan fagyasztani, mint az erre szakosodott, ipari hűtőházakban. Ez pedig a sok vizet tartalmazó gyümölcsök, zöldségek esetében a kiolvasztás után a beltartalmi érték csökkenésével jár. Frissen a legjobb elfogyasztani, mert a leszedés után 2-3 nappal megkezdődik a hasznos tápanyagok lebomlása. 

Éppen az eper nagy víztartalma miatt kell óvatosan bánni vele, ha süteménybe tesszük, mert könnyen eláztathatja a tésztát. De gond nélkül készíthető belőle kompót, leves, turmix, krém, shake, fagylalt, pohárkrém, torta- vagy süteményhab, parfé. Különleges ízt kölcsönöz a már unalomig ismert tiramisunak, ha a krémjét eperhabra cseréljük. Meglepetésként éri a családtagokat, ha a túrógombócba egy kisebb szem epret rejtünk, és így megfőzve tálaljuk.

Az ízekben is a tökéletességre törekvő mai embernek valamiért fontos, hogy minden elképzelhető módon felturbózza a természetes ízeket. Számukra talán nem meggyőző érv, de már a régi rómaiak is fogyasztottak epret, mármint a hedonisták. Nyilván nem pezsgővel, ahogy a mai gourmet-k, hanem önmagában, pusztán az íze kedvéért. És azokért a bónusz hatásokért, hogy az eper normalizálja a vércukorszintet, csökkenti a koleszterinszint és védi az érfalakat. Segít a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, természetes C-vitamin, mangán, B6 és káliumforrás. Hogy előtte-utána mi történt a római lakomákon, az már egy másik lapra tartozik.

Szikora Katalin